Közösség

Sun city

3643

Lokálpatrióta vagyok, ami azt jelenti, hogy Pécsen kívül nem nagyon tudok befogadni rögvest más magyarországi városokat. Ez egyrészről jó érzés, hiszen olyan közösséghez tartozom, amelynek tagjai elkötelezettek saját városuk iránt, másrészről rossz, mert egy csomó kellemes helyre csípőből rávágom, hogy: "Nem, nem, nem! Pécs sokkal jobb!" Úgy alakult a húsvétom, hogy kedvenc pop art művészem legjobbjait kiállították Szeged városában - hát nekem sem kellett több gondolkodási idő, irányba vettem Szegedet. Nem számítottam semmi különösre, gondoltam elleszek egy-két napig, megnézem Andy Warholt és ülök a Tisza partján. Na, ehhez képest még az életben nem kacagtam ennyit egy idegen helyen, és még sehol nem éreztem magam otthon ennyire sehol, ami nem Pécs. Szeged élhető város. Telis-tele van bringa úttal, emberekkel, tisztasággal, zölddel és nagyon vicces feliratokkal.

Utazz el!

Vonattal érkezni jó, két és fél óra, és Pestről óránként indul mozdony szerelvényekkel, van IC és a sima. A sima olcsóbb, jobb. A jegy kábé háromezer. Szállást sok-sok helyen lehet foglalni, kétezertől húszezerig bármi van. Én a Tisza parttól nem messze szálltam meg egy több száz éves házikóban, autentikus paraszt bútorokkal és olyan tisztasággal, hogy nem hittem el. A háziak nagyon kedvesek voltak, nem volt steril mint egy szállodában, szóval szerettem. Az első problémámat rögvest megoldotta. Mivel bőrönddel voltam, nem akartam tömegközlekedni, hát taxiztam. Néhány perces kocsikázás, kicsit több volt mint kétezer, hát megállapítottam: "A táxi életem, drága Szegeden." Persze kifogtam egy hiénát, így a házinő megadta egy másik társaság számát - Tempo Taxi -, ők már ezer körül vittek ide-oda, ha kértem. Ja, és minden alkalommal megkérdezték :"Törzsutas kártyája van?" Nem volt, de már van.

Menj Szegedre!

Egyél, igyál!

Ha Szeged, akkor nyilván élünk a sztereotip gasztronómiával és halászlét eszem, rögtön első nap pont annyit, hogy utána moccanni se tudjak. Az Öreg Kőrössy Halászcsárda valami mesés hely. Szegednek ebbe a Sárgának nevezett Tisza-parti környezetébe álmodta meg Kőrössy József és fia magyaros vendéglőjét, amikor ezen a helyen Halászcsárdát nyitott az 1930-as évek elején. A pincérek viselkedése a múlt század eleji udvarias, figyelmes, mégsem annyira tolakodóan kedves, hogy azt érezd, ez már túlzás. Az adagok hatalmasak, így a húsvét hétfőn ebédre kirendelt halfatál - Zsófi kedvenc szava -, még kedden ebédre is ellátott elemózsiával. Persze, hogy volt rossz tapasztalatom is. Mielőtt elutaztam Szegedre, megkerestem a nagy internetkönyvben, hogy melyik a legjobb étterem a városban. Na, kidobta a Bolero éttermet, hogy az benne volt a top tízben valamikor, gondoltam, hát akkor azt bizony kipróbáljuk. Szombat este hat felé - ideális vacsoraidő - meg is kerestem a helyet, a két szintes épület felső része étterem, az alsó meg konkrétan egy sznob kocsma, ahol a diszkósok pókereznek. Szerettem volna vacsorázni, hát a kedvesnek egyáltalán nem mondható pincérlány közölte: "A felső szint zárva, lent leülhetsz." Egyetlen asztal volt a pulthoz közel, ahol valami bennfentes üldögélt, ment a meccs a tévében, és néhányan cigiztek. Hát köszi, a tíz legjobb étterem képébe nekem ez nagyon nem illik bele. Kifordultam.

Vásárolnék ingyen

Az Amszterdam méretű városokat én csak gyalog szeretem bejárni, mert így meg lehet figyelni az arcokat, a hozzájuk tartozó embereket és azokon a szetteket. Ezt szeretem csinálni, nézni másokat. Mivel nem a belvárosban laktam, ezért tetemes mennyiségű lépést kellett megtennem ahhoz, hogy bent legyek. Tizenöt-húsz perc volt, mire beértem a belvárosba, fényképezős andalgással abszolválva. Már az első sétám alkalmával felfedeztem a humort az utcán, amiről olyan híres Szeged. Street artnak hívják a nagyok, de nekem inkább társadalomkritika mint művészet. Plakátokat láttam, amiken elszáradt muskátlikat hirdettek harmincért, de már a hirdetésen belül meggondolta magát az eladó, de volt OKJ-s piramisépítőtanfolyam, és egyéb vicces dolog. Mint kiderült ezek a humorok a Magyar Kétfarkú Kutyapárt agyából jönnek, és örülök, hogy megtaláltam a forrást!

Nevess!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások