Közösség

Digitális Trainspotting?

3618

Hetek óta a Berlin Calling című filmtől hangos Európa. A német film egyre jobb, még néhány ilyen húzás és beelőzi a francia filmkészítőket. Ha meg akarod ismerni a partiélet mélységeit, ráadásul a DJ pultból, akkor mindenképpen meg kell nézned! Ajánlom még szociológusoknak, techno rajongóknak, és azoknak, akik valaha is benne voltak a sűrűjében. A történet viszonylag egyszerű: techno, bulik, MDMA, PMA, kokain, LSD, speed, crack, és az összes piacon található drog, egy csaj, és a csajnak még egy csaja, tehát szex, a DJ és a kiadó. Persze utóbbi, aki a pénzt hozza a DJ-nek, nem éppen elégedett az éppen szanaszéjjel csapott zenész teljesítményével, így a konfliktus elindul, Ikarus egyre lejjebb csúszik, a menedzser-szerelme megorrol, lecseréli egy csajra, és a vége a pszichiátria, zárt osztály. Persze van kiút és van gyönyörű Berlin feletti látkép, naplemente és gyönyörű fények. No, meg a zene. A zene az jó! A zene nagyon jó! Nem vagyok technós, oké ez a minimál, azokkal a vicces effektekkel, felejthetetlen. Ti sem fogjátok kivenni a tracklistából egyhamar, az tuti.

Hannes Stöhr berlini rendező nem bízta a véletlenre a sikert. A német exportcikk legsikeresebbét választotta filmje alapjául, az elektronikus zenét. Ismeri a szcénát, bemutatja és mi megint kicsit beleülhetünk egy művész életébe. Irigykedjünk? Ne! Könnyebbüljünk meg, kispolgárnak könnyebb lenni, mint sztárnak. Legalábbis az az eszement életmód nem hiszem, hogy könnyen elviselhető, amit Kalkbrenner leművel. Repcsire fel, terminálba be, át egy másik országba, tömeg, őrület, gépzene, drogok, meztelen lányok, szex és mellette a nyomás: alkoss valamit! Valami igazán ütőset! Nem kell csodálkozni, hogy a diliházban köt ki. Persze ne egy autentikus pszichiátriát képzeljetek el, a legmodernebb, legcsaládiasabb német terápiás házról van szó. kicsit hihetetlen arcokkal, de akár azt is gondolhatjuk, hogy tőlünk nyugatabbra tényleg ilyen a zárt osztály. 

DJ-nek lenni cool. Jó DJ-nek lenni művészet. A partik világa, mint minden más világ is tele van drogokkal. Csak ki kell csippenteni egy kicsit a fehér porból és már jönnek is a történetek. Mégis mitől ül a Berlin Calling? A főszereplőtől, a maga magát alakító DJ Ikarustól, Paul Kalkbrennertől. Ki más tudná hitelesebben eljátszani a mindig mindentől bemindenező partiarc szerepét, mint ő? Nyilván Paul is tolt már ezt-azt, tuti ő is feküdt ki már a viccesnek cseppet sem mondható, félreütött cuccoktól, hát tessék, itt van száz perc, ami alatt lehet sztorizgatni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások