Közösség

Daganatok Gaia testén

3606

A Föld él? Ha igen, akkor milyen szerepet játszunk a szervezetében? És mi a helyzet a környezetszennyezéssel?

Elhagyva az ezotéria és a New Age híveinek kiegészítéseit - például azt, hogy Dobogókő a Föld szívcsakrája -, valamint elhagyva az olcsó poénokat is - például azt, hogy akkor hol is terül el pontosan a Föld kislábujja, illetve azt, hogy nem szabad ásnunk a kertben, mert az nagyon fáj a bolygónak -, most csupán az eredeti, tudományos elméletre próbálok összpontosítani, amely teóriát, ahogy ez lenni szokott, egyes tudósok elfogadnak, mások pedig határozottan elutasítanak.

Tehát: a Gaia-elmélet szerint a Föld bolygó egésze egy teljesen egységes, önszabályozó-öngyógyító rendszer, amely (élő és élettelen részeit is beleértve) képes fenntartani saját létezésének feltételeit, képes helyreállítani az összetevői között fennálló egyensúlyt, ha az felborul - így tulajdonképpen önmaga is egy hatalmas élő szervezet. Ezt a bolygó méretű lényt nevezték el a Föld görög anyaistennője után Gaiának.

A Föld egy lázas ember

A teória megalkotója, James Lovelock angol kémikus 1979-ben az élet geofiziológiai fogalmából indult ki: azt a körülhatárolható, ám energia- és anyagáramlásra nyitott rendszert nevezik élőnek, amely a külső körülményektől függetlenül állandó értéken tudja tartani a belső tulajdonságait. Lovelock szerint Gaia esetében a légkör, a vizek, a kőzetrétegek, a talaj és a bioszféra alkotják ezt a rendszert, a külső körülmények pedig a világűrt jelentik, amelyben a bolygó kering. Azért van mintegy négymilliárd év elteltével még mindig élet a Földön, mert Gaia az élőlények számára kedvező tartományban állandósította a hőmérsékletet és a légkör összetételét.

Viszont mi, emberek, akik csak a jelenlegi földtörténeti időszakból ismerjük a bolygót, nem igazán látjuk be, hogy ez az általunk ismert időszak Gaia életében rövid. Ő ugyanis létezése kezdete óta időről-időre kibillen az egyensúlyból, majd az öngyógyító mechanizmusok segítségével visszaállítja azt - így váltakoznak a több százezer évig tartó jégkorszakok a felmelegedés és az átmenet időszakaival. Az átlaghőmérséklet növekedése és a légkör magas szén-dioxid tartalma Lovelock szerint azt mutatja, hogy Gaia egyensúlya egyébként is épp kibillenőben van, újabb jégkorszak közeledik - mi pedig ráaadásul környezetszennyezéssel zavarjuk a szervezetét, ami nagyjából annak felel meg, mintha egy lázas embert háborgatnánk.

Daganatok vagyunk?

Az embereket Lovelock jelen pillanatban afféle vírusszerű lényeknek vagy rákos sejteknek tekinti Gaia testében. Már pusztán a számunkra hasznos állatok, például a szarvasmarhák túltenyésztése is beavatkozás az ökológiai egyensúlyba, hát még az erdőirtás vagy a savas eső. Jellemzően nem közvetlenül maguk az általunk keltett "sebek" okoznak betegséget Gaia szervezetében, hanem közvetett következményeik: az erdőirtás például talajeróziót, csapadékváltozást és így lassan elsivatagosodást okoz, a savas eső hatására pedig romlik a növények ellenállóképessége, ami viszont egészen az állatok pusztulásáig vezet. Mindebből az az ijesztő lehetőség adódik, hogy a Föld egyszer csak zavaró tényezőknek "ítél meg" minket az élővilágra nézve, és az önszabályozó-gyógyító mechanizmusok legközelebb olyan körülményeket, olyan új egyensúlyt alakítanak majd ki, amelyeknek már nem lesz közük az emberi életfeltételekhez - röviden nekünk annyi.

Lovelock azonban nem igazán borúlátó, szerinte bolygónk még csak a betegség kezdő tüneteit mutatja. Ahogy azt a tudós egy interjúban kifejtette, van esély arra, hogy az emberi civilizáció gépeivel, mesterséges létesítményeivel együtt olyan önszabályozó rendszerré alakul, amely illeszkedik Gaia nagyobb önszabályozó rendszerébe.

"A Gaia-elméletet meg lehet fogalmazni egész egyszerűen is: azok a szervezetek, amelyek összhangban élnek a környezetükkel, elõsegítik utódaik fennmaradását. Azok pedig, amelyek kárt okoznak benne, saját utódaik számára teszik tönkre az életfeltételeket, így azok pusztulásra lesznek ítélve. A technoszféra, minket embereket és gyárainkat beleértve, még nem fejlõdött önszabályozó rendszerré. Különösen érdekes ez a városok esetében. A város egy szuperorganizmus, olyan mint egy termeszvár. De még csak részlegesen fejlődött ki, tele van megoldatlan problémákkal. A termeszvár kitűnően légkondicionált hely, friss levegő járja át, míg a városaink szennytől bűzlenek és problémákkal küzdenek. De ez még nem jelenti azt, hogy nem fejlődnek. Az igazán izgalmas kérdés az, hogy elég gyors lesz-e a fejlődésük ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjanak az általuk előidézett változásokhoz." 

Mit lehet tenni?

Amellett, hogy a bolygó és a köztünk lévő erős kötelék miatt a Föld betegsége ránk nézve akár halálos betegség is lehet, a Gaia-elmélet fő környezetvédelmi vetülete az, hogy nem elég külön-külön kezelni egy-egy ökológiai problémát. Amennyiben elfogadjuk Lovelock (mint említettem, sokat támadott) tételeit, ebben találhatjuk meg a megoldás kulcsát: ha az emberek egyrészt megpróbálnak tudatosan, nap mint nap összhangban létezni a környezetekkül és az élővilággal, másrészt képesek is lesznek átlátni Gaia önszabályozó rendszerének összefüggéseit, akkor rákos daganatból előbb-utóbb jóindulatú sejtekké változnak vissza.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások