Lélek

Nem merem!

3581

Vannak olyan pillanatok, amikor az emberre iszonyú parák törnek rá. Gondoljunk csak arra, amikor tömegközlekedünk, és egyszercsak olyan hülyén érezzük magunkat attól, hogy meg kell fogni a mindenki által összetapogatott kapaszkodót, vagy épp állunk a metróra várva és ránk tör az a kiűzhetetlen gondolat, hogy valaki belök a száguldó szerelvény elé. Ezek a gondolatok a fóbiák gyökerei. A fóbia irracionális rettegés, amelyet bizonyos tárgyak, élőlények, szituációk során érzünk a mindennapjainkban. Némely emberben ezek a félelmek olyan erősek, hogy minden észérv ellenére igyekeznek elkerülni azokat a helyzeteket, amikor találkozhatnak félelmük tárgyával.

Tudományos felmérések szerint a XXI. század pszichés népbetegsége a fóbia. A szó irracionális, lekötelező félelmet takar a pszichiátriában. Sajnos ezek a félelmek olyan eszelősen erőteljesek lehetnek, hogy a fóbiától szenvedők sokszor a munkájukat, társas érintkezéseiket sem tudják abszolválni. Az emberiséget több ezer félelmetes dolog gyötri, a legismertebb a bezártságtól, a pókoktól, a mély víztől, a tömegtől való iszonyodás, félelem, para. Több ezer olyan tárgy, esemény, helyzet van, amik egyenként félelmet válthatnak ki az emberből. 

A tudomány több mint ezer fóbiát illetett már névvel, de évente bővül a körük ezeknek a paráknak. Minél fejlettebb a világ, annál több fóbiát tudhatunk magunkénak. A XIX. században még nem tartottak a számítógépektől, az atomtámadástól, a terrorizmustól, de ma már ezek teljesen természetes félelmek. A tudósok nagyon régóta igyekeznek meghatározni a fóbiák gyökereit, de eddig csak primitív magyarázatokkal álltak elő. Tipikusan gyermekkorból eredeztetik a fóbiákat, főleg a víziszonyt, az állatoktól való félelmet. A pánikbetegségek többsége úgy alakul ki, hogy gyermekként erősen óvtak egy-egy szituációtól, például, ha egy kutyával találkoztunk, szüleink tuti ránk szóltak, hogy ne menj oda, mert megharap, Nyilván nem attól az egy kutyától kezdtünk el parázni, hanem az összes többitől, sőt bizonyos esetekben akár az összes olyan lénytől, amelyek nem emberek voltak, de mozogtak.

Az európaiak több mint fele szenved valamilyen fóbia szorításától, míg ez egyes keleti országokban, Ázsiában állítólag elérheti a kilencven százalékot. Ezen nincs is miért csodálkozni, ha egy konkrét fóbiát nézünk, mondjuk a tetrafóbiát. A négyes számtól való félelem nagyon-nagyon elterjedt a kelet ázsiai országokban, ennek pedig az a magyarázata, hogy a "négy" és a "halál" szavak nagyon hasonlítanak egymásra (四-sì és 死 sǐ). A négyes számokat hivatalosan is kerülik, azokat a két vagy több számjegyűeket is, amelyekben a négyes szerepel. Nagyon olcsók azok a telefonszámok, amelyekben négyes van, a házakban nincs negyedik, tizennegyedik stb emelet, sőt Hongkongban és Szingapúrban még a tizenhármas szám is hiányzik, se emeletben, se sehol nem jelzik a tizenharmadikat, de ez a nyugati kultúra burjánzásának tudható be. Ugyanis mifelénk inkább a triszkaidekafóbia dívik, ami a tizenhármas számtól való félelem.

Tizenhárom

A tizenhármas azért különösen félelmetes, mert eggyel több a jól osztható tizenkettőnél, na meg ugye Jézus utolsó vacsoráján is tizenkét apostol volt plusz egy Júdás. De ha jóval korábbra megyünk vissza, mint az időszámításunk kezdete, akkor is találunk példát a tizenhármas szám parára: Hammurapi törvényoszlopán, időszámításunk előtt 1760 körül, nincsen 13. törvény a számozott listában. Rengeteg példa van a a tizenhármas veszélyére. Egy osztrák zeneszerző - Arnold Schönberg - is triszkaidekafóbiában szenvedett, mert tizenharmadikán született. Úgy számolta, hetvenhat éves lesz, amikor meg fog halni, mivel a két szám összege tizenhárom, ez be is jött neki, sőt péntek tizenharmadikán hunyt el, éjfél előtt tizenhárom perccel (11:47-kor... tehát: 1 + 1 + 4 + 7 = 13). Aztán ott van az Apollo 13 katasztrófája, ami bár tele volt tizenhármassal - a kilövés időpontja, a hely, stb. -, de szerencsés kimenetelű volt. A Forma-1-ben sincs tizenhármas rajtszám, mert bár más rajtszámmal rendelkező versenyzők is hullottak már el, verseny során, de miután két tizenhármas számú autóversenyző is meghalt, megszüntették a tizenhármas rajtkockát, így a pilóták kicsit megnyugodhattak.

Testben a rettenet

A fóbia felemészti a lelket és a testet is. Rengeteg dologban akadályozhat minket, ráadásul olyan testi tüneteket is tud produkálni, amelyeknek megvalósulása akár halálhoz is vezethet. Ott van a mindennapjainkban, gátolja a ténykedéseinket, folyamatosan kattogunk miatta. Persze a fóbiások tisztában vannak vele, hogy semmi okuk a félelemre, mivel nem lehet uralkodni az érzésen, ezért még inkább belehajszolják magukat a parába. Testi tüneteik kísértetiesen hasonlítanak a pánikrohamhoz, hiszen erről van szó valójában. A szapora szívverés, az izzadás, a remegés alap tünetek súlyos fóbiáknál. A mellkasi fájdalom már a légszomj következtében alakul ki, és innentől kezdve nincs megállás, jön a hányinger, a diszkomfort érzés, zsibbadás, ájulás közeli érzés és menekülőre kéne fogni, de nem lehet, így akár fél órán keresztül is eltarthat a parafázis. A tapasztalt pánikolók tudják, hogy a tünetek szűnnek majd és nem halnak bele, olyasmi érzés ez, mint amikor nagyon megijedünk, majd néhány másodperc alatt konstatáljuk, hogy biztonságban vagyunk, és csitul a szívünk. Sok orvos inkább antidepresszánsokat, nyugtatókat ír fel, holott a pszichoterápia sokkal hatékonyabb, ráadásul nincsenek olyan mellékhatásai, mint a függőség.

Drogok

Nem ritka, hogy különböző drogok váltanak ki pánikot, fóbiát, irracionális félelmet, az adott szituációkban. Bizarr esetek tucatjait hallhattuk már szmókeres sztorikban. Az egyik barátnőm épp az első napját töltötte az új munkahelyén, amikor is a nap végén a főnöke megkérdezte fennhangon, hogy ki tud egy szép jointot tekerni. A csaj mindig büszke volt a kifelé tekerős tudományára, hát jelentkezett, mint egy kis eminens. Betekerte, beszívtak, majd pánikszerűen elrohant a munka végén, mert ráparázott, hogy a főnöke csak tesztelni akarja és másnap úgy kirúgja, hogy attól kódul. Nos, nem rúgta ki, de volt egy kemény estéje a csajnak. LSD hatására teljesen "normálisak" azok a fóbiák, amelyek a szer hatására az agyban generálódnak. Senkinek nem kell szerintem példákkal előhozakodnom, hogy mennyire durva és valószerűtlen víziók járnak együtt a bélyeggel.

Félek, valaki levágja a buszon a hajam! 

Összeszedtünk néhány fóbiát, amelyek nemhogy megnevetettek, de egyenesen vinnyogó kacajra késztettek. Persze sajnáljuk azokat, akik ilyenekkel küzdenek, hiszen tudjuk milyen rettegni a pláza mozgólépcsőjén, vagy épp a végtelen hosszúnak tűnő sorokban állva... Ezek a specifikus fóbiák meghatározott tárgyakhoz, élőlényekhez, helyzetekhez kötődnek. Gefirofóbia - hidaktól való félelem; hexakosioihexekontahexafóbia - a 666-os számtól való félelem (pfujj, pfujj Sátán!); nomofóbia — félelem mobiltelefonon való elérhetőség hiányától (klasszikus XXI. századi betegség); technofóbia — a technológiától való félelem (nyilván a Terminátor után szabadon); cibofóbia, sitofóbia — az ételtől való elrettenés, az anorexia nervosa szinonimája; heliofóbia — a napsugártól való félelem (jesszusom!); Kuloulrofóbia — bohócoktól való félelem, a gonosz bohócokat beleértve (ez a kedvencem). És az óriáshumor: luposlipafóbia — attól való félelem, hogy zoknit viselve a frissen viaszozott konyhapadlón farkasok fognak kergetni a konyhaasztal körül.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások