Test

A fogyás istennője

3583

Vajon ki lehet a fogyás istennője? Talán egy hollywoodi sztár, aki megrögzött diétázó? Talán egy görög istennő, akiről elfelejtettünk tanulni a töri órán? Vagy talán egy olyan fiktív lény, aki lányok millióinak határozza meg az életét? Ana, vagyis a fogyás istennője, a proanások spirituális vezetője az utóbbi kategóriába tartozik. Világszerte sok-sok nő, vagyis legtöbbször fiatal lány akad, aki kóros testképzavarban szenved. Az anorexiás betegeknek szükségük van egy mentsvárra és egy épkézláb indokra, ami megmagyarázza természetellenes magatartásukat, így megteremtették az Ana kultuszt, aminek hívei a proanások.

"Ana énekel bennem és szeret engem. Úgyhogy együtt dalolunk."

Hála az internet csodájának a proanások a világhálón tartják a kapcsolatot, és itt osztják meg egymással tapasztalataikat, jól bevált tippjeiket és a különféle bölcsességeket. A fenti idézet is a proanások egyik jelmondata, nem véletlen hát, hogy az Ana kultusz valóságos vallásként funkcionál. Az anorexia nervosa (Ana) és a bulimia nervosa (Mia) táplálkozási zavarok, bár tüneteik nagyban különböznek egymástól. Míg a proanások minden étkezést bűnként élnek meg, addig a bulimiás betegek először féktelenül zabálnak, majd mindent kiadnak magukból. A végeredmény mindkét esetben a kóros soványság, majd végelgyengülés, legrosszabb esetben pedig halál. A proanások egyre gyarapodó közössége azon felül, hogy súlyos fizikai és lelki betegségben szenved, szellemi szinten is csak a betegség bűvkörében él, hiszen Ana, az istennő nemcsak egy felettes erő, de igazi barátnő is, aki mindenben támogatja önsanyargató híveit. Miért veszélyes ez? Azért, mert az anorexiás lányok már nemcsak a (társadalom által táplált, szélsőségesen megnyilvánuló) saját elfajzott elvárásaiknak akarnak megfelelni, hanem egy olyan képzeletbeli lénynek is, akinek haragját egykönnyen ki lehet vívni egy kiadósabb étkezéssel, így a kétségbeesett páciens felhagy az evéssel, ami nagyon rövid időn belül kóros elváltozásokat eredményez.

Első körben a gyomor és a bélrendszer károsodik, ha nem kerül táplálék a szervezetbe a test elsavasodik, ha pedig hirtelen nagy mennyiségű ételt vesz magához a beteg, a nagy terhelés miatt kirepedhet a gyomor. Az anorexiások leginkább hashajtóval próbálnak megszabadulni a bevitt tápanyagtól, s természetesen hosszú távon ennek is csak kellemetlen mellékhatásai vannak. Ilyen például a véres hasmenés. Előrehaladott anorexiások a folyadékmennyiséget is a minimálisnál is kevesebbre redukálják, ami szinte az egész szervezet működését felborítja: a vér összetétele megváltozik, a vesék nem tudják ellátni feladatukat, a bőr kórosan kiszárad, így fertőzésekre hajlamosabb, a haj csomókban hullik, felborul a pajzsmirigy- és hormonális működés. Apropó hormonok. Ana barátnőinek többsége nem menstruál, hiszen a rohamos súlyveszteség felborítja az agy hormonális központját. Ha pedig mégis sikerül teherbe esniük, nagyobb valószínűséggel szülnek alacsony súlyú csecsemőt, mint egészségesen táplálkozó társaik. A sokkoló tényeken felül még borzasztóbb, hogy az anorexiás betegek csak az áhított testképet hajszolják, az egészségkárosító tényezőket végig figyelmen kívül hagyják. A test állandó túlélő üzemmódban van, jeleket küld, hogy: figyelj, a működésemhez nem ártana egy kis kalória, de a proanások a test és a környezet becsapására komplett tárházzal rendelkeznek.

Tippek, trükkök, praktikák

A neten több száz oldalt, blogot találunk, amiket anorexiások szerkesztenek anorexiás társaiknak. Meglepő, hogy az oldalak legtöbbjén az első üzenet amivel találkozunk, arról szól, hogy a proanások nem kívánnak senkit sem rábeszélni az anorexiára, vagyis a felületnek nem célja, hogy a látogatót megtérítse. A szerkesztők azt is kihangsúlyozzák, hogy a közölt információkért, vagyis a diétás tippekért és a megtévesztő cselek sikerességéért nem vállalnak felelősséget. Határozottabb proanás bloggerek kifejezetten kérik, hogy aki nem osztja a nézeteket és csak kíváncsiskodó, vagy kritizáló célzattal klikkel, az hagyja el az oldalt. Ez részben jó, hiszen attól nem kell tartanunk, hogy labilisabb netezők kettőt kattintanak és máris proanások lesznek, az viszont aggodalomra ad okot, hogy ezek a lányok igazi közösséget építenek, hiszen összeköti őket a kapocs, ami nem más, mint Ana szeretete. Ezek a virtuális felületek kiválóak arra, hogy az önsanyargató tinik megosszák egymással tapasztalatikat. Ha valaki rohamosan elkezd fogyni, előbb-utóbb szemet szúr a környezetének a szemmel látható súlyveszteség. Tippek százai szólnak arról, hogyan lehet megtéveszteni a családot és a szűk környezetet. Nézzünk párat: egyél a tükör előtt, úgyis elmegy tőle a kedved, mert a szemed előtt hízol; ha éhes vagy okozz magadnak fájdalmat, így tested azzal fog törődni és nem az éhséggel; ha felfigyelnek rá, hogy mennyire vékony vagy, mondd azt, hogy nőttél, ezért tűnsz karcsúbbnak; koszolj be egy tányért és mondd azt, hogy már ettél; ha eléd teszik az ennivalót túrd össze és hagyd ott; hazudd azt, hogy dolgozatot írtok és ezért nem tudsz enni; a kész ételt öntsd le egy pohár vízzel, vagy sózd agyon, akkor nem fogod megenni; nézz gusztustalan képeket, akkor elmegy az étvágyad... a sort hosszan lehetne folytatni. Félelmetes belegondolni, hogy vannak lányok, akik tényleg ilyen szabályok szerint élik a mindennapjaikat. Mi ad erőt ahhoz, hogy ezt a kínszenvedést bárki végigcsinálja? Persze, hogy Ana, aki megóv, biztat, akihez lehet imádkozni, aki egyszerre barátnő és istennő, akkor egyszerre szid és oltalmaz.

Zsebpszichológia

Miért lesz valaki anorexiás és miért érzi azt, hogy az egészséges test helyett, csontsovány külsővel lesz boldog ember? Az anorexia már évek óta állandó téma mind a médiában, mind az orvostudományban, így a szakirodalma is folyamatosan gyarapszik. A témára szakosodott kutatók és pszichológusok folyamatosan magyarázatokat keresnek a kóros testképzavar kialakulására. Vegyük sorjában őket! A család nagyban befolyásolhatja a betegség elharapódzását, akár úgy, hogy már előfordult anorexiás megbetegedés a családban, de legalább ennyire fontos a szülői magatartás. A kutatások azt az eredményt hozták, hogy az önállóságot korlátozó, túlságosan óvó szülői hozzáállás komoly kiváltó ok lehet. Az sem mellékes, hogy a családtagok hogy viszonyulnak egymáshoz, hogyan kezelik a problémákat, illetve, hogyan állnak a táplálkozáshoz. Biztos veletek is előfordult már, hogy egy-egy csontsovány híresség láttán elszörnyedtetek és feltettétek a kérdést, hogy komolyan ez a divat, ez a szépség? Manapság sajnos igen, hiszen míg néhány száz évvel ezelőtt a kövérség a magas társadalmi státuszt szimbolizálta, ma pont az ellenkezője a trend: minél vékonyabb, minél izmosabb valaki, annál valószínűbb, hogy sikeresebb és kiegyensúlyozottabb. Tiszta sor, ezt a teóriát rogyásig ismeri mindenki. A szépséget sokan a karcsúsággal azonosítják, ez ömlik a médiából, ezt látjuk a kifutókon, a divatkampányokban, nem csoda, hogy a könnyen befolyásolható kamaszok bedőlnek a hamis idolképnek. Igen érdekes kettősséget figyelhetünk meg azonban jelen társadalmunkban, ami a fogyasztásra épül. Egyik oldalon folyamatos fogyasztásra, a javak halmozására ösztönöznek bennünket, ám ezzel párhuzamosan a másik oldal a mértékletességet, a lemondást hirdeti a karcsúság, sportosság, egészségesség jegyében. Ez belső konfliktust idézhet elő az emberben, hisz hogyan tudnánk egyszerre egymásnak ellentmondó elvrendszernek megfelelni? Kiváltképp úgy, hogy nők számára a ruhák és a smink mellett csak a fogyókúrát, a diétát tudják felajánlani mint téma, mint ösztönző erő. Láttunk valaha olyan kampányt, mely a nők tudásának bővítését célozta? Tíz tipp hogy olvasottabb légy...

Controllfreakek

Az anorexia kialakulásában szerepet játszik a testképek formálódása, a társadalmi ízlés változása, a megfelelési kényszer és a fenti nyomás mellett a kontrollvesztéstől való félelem. "Ha az egyén úgy érzi, életének egy adott területén nem rendelkezik kellő hatalommal akkor ezt más területek extrém kontrolljával fogja túlkompenzálni."(Beck, Emery, 1999). Az anorexiás beteg az ételt olyan tulajdonságokkal, érzelmekkel ruházza fel, amik lehetőséget adnak neki arra, hogy hatalmat gyakoroljon. A kontroll fogalma egyéb szinteken is megjelenik: a test feletti kontroll, az éhség, a fizikai való legyőzése, ami az élet egyéb területei feletti uralmat helyettesíti. Az étkezés megtagadása a szülői kontroll elleni tiltakozás látszólag, ám mivel az állapot rohamosan hanyatlik, ez a kontroll még erősebbé válik, hisz a szülő lesz az, aki orvoshoz viszi a gyereket, s itt belép egy újabb felettes, az orvos maga. Érdekes és sokat elemzett teória az is, hogy a túlságosan kontrolláló anya az, aki belehajszolja lányát az anorexiába, aki önértékelését teljesen elveszítette, aki úgy érzi, a teste az egyetlen, amin lázadását kiélheti, de erről később. "Az anorexia nervosa ebben a keretben paradigmatikusan jelöli azt a küzdelmet, amelyet korunkban a test vív az önmegjelenítés területén. A fogyasztói társadalomban vált ugyanis a történelem során először lehetségessé az, hogy valaki aktívan létrehozhassa -saját testéből- önnön testideálját. A korlátlan lehetőségek csábítása és a készen kapott sémák eltűnése vagy legalábbis elbizonytalanodása hozta létre a test megjelenítéseinek azon konfliktusait, amelyek korunkban talán leghangsúlyosabban az anorexiás testen jelennek meg" (Csabai és Erős, 2000, 47.oldal). Egyes magyarázók egészen Freudig kanyarodnak vissza, s úgy vélik, a hisztéria és az anorexia nervosa között igen erős kapcsolat van. Mindkettő fiatal nőkre jellemző - ez az a réteg, ami leginkább sebezhető, s legszélsőségesebben reagál a társadalmi hatásokra -, s mindkettő erős és komoly jelzése valamilyen lelki folyamatnak.

Evolúciós biológia

Számunkra az egyik legérdekesebb teória kétségtelenül az evolúciós biológia megközelítése, ami esetünkben többek között a természetes szelekciót vizsgálja a mai társadalomra vetítve. Az evolúciós biológia három modellen keresztül magyarázza az anorexia kialakulását, ezek közül az első nem más, minthogy a nő kitolja szaporodási fázisát egy későbbi időszakra, mikor az utódnemzés és -nevelés lehetőségei kedvezőbbek. Azaz mivel az anorexiás nő nem menstruál, fizikailag képtelen a megtermékenyülésre, minden erejével a társadalmi előremenetelre koncentrálhat. Sokszor az önéheztetés már csak egy megerősítése a stressznek, ami kiváltotta az átmeneti terméketlenséget, azaz az már hamarabb megjelenik, mint a jelentős súlycsökkenés. Kutatók megfigyelték, hogy az anorexiások között sok a testileg koránérő lány, akik korábban kezdenek randevúzni, korábban mennek férjhez, korábban szülnek gyereket, ezáltal kedvezőtlenebb szociális helyzetbe kerülnek, mint később érő társaik. Érdekes adat, hogy a kigyógyult anorexiások általában sikeresebbek lesznek az életben, mint mindvégig egészséges társaik, s az is, hogy a sérült, deficites (válás, szülő halála...) családokban gyakoribb az anorexia, hisz az elmélet szerint a lányok nem engedhetik meg maguknak a terhességet. Igen magad az anorexia azon családokban is, ahol társadalmi ugrás szükségeltetik, azaz csapatot alkotva óhajt a család feljebb lépni a társadalmi ranglétrán.

A rokonszelekció elmélete szerint, ha egy családtag a családban hasznos lehet az általa nyújtott segítséggel, hajlamos ezt előtérbe helyezni, s a családi egységet támogatni, hisz a saját génállomány örökítése a fontos, és e családon belül adott. Jellemzőnek tartják, hogy az anorexiás egy ilyen családban a testvérek, szülők felé irányuló igen erős segítő funkciót lát el.

A szülők felelőssége még mindig az evolúciós biológia területén maradva igen érdekes gondolatokat fogalmaz meg: "Voland (1988) hipotézise szerint az anorexia nervosa a szülői manipuláció egyik alesete, amelynek során a szülők úgy próbálják kikényszeríteni gyermekeik között az együttműködést és önzetlenséget, hogy a család egyik lánytagja számára éveken keresztül olyan feltételeket teremtenek, amelyek lehetetlenné teszik az önálló családalapítást." Ezek szerint az anorexiás beteg anyja domináns, kontrolláló, túlvédő és uralkodó, s többnyire ő az, aki a legnagyobb akadálya a lánya gyógyulásának. Kezelés alatt látogatása ront az állapoton, s igen gyakran a gyógykezelést az anya kérésére szakítják meg. A bonyolult modell végső soron azt a célt szolgálja az anya, a szülők részére, hogy megakadályozzák a leánygyermek családalapítását, így felhasználhatják arra, hogy segítőként legyen jelen a családban az ő újabb utódjuk nevelésénél.

Az ehhez hasonló és ennél is bonyolultabb magyarázatok tanulmányozása igen fontos olyan szempontból, hogy ne a szenvedő alanyra lökjünk kapásból minden felelősséget, még akkor sem, ha a teóriák esetleg később megdőlnének. Több mint elgondolkodtató, hogy a társadalom, a család és maga az anya milyen komplex, láthatatlan ám annál erősebb hatásokkal képes lehet egy fiatal lánynál ilyen szélsőséges állapotot létrehozni, ami talán az adott személyen kívül másoknak hasznot hajt. Legyen az egy hatékony család vagy egy hatékony társadalom. Mielőtt tehát ítélkeznénk a fenti oldalakon bemutatott lányok felett vagy saját ismerőseink felett, mielőtt csak a divatipar elleni pfújolást választanánk társadalmi megoldásként, gondolkodjunk el, mi minden vezethetett idáig. Hisz nincs olyan ember, főleg nem ilyen mennyiségben, aki merő feltűnősködésből a halálra éheztetést vállalná. Ugyanolyan bonyolult pszichológia - és mint láttuk talán evolúciós - okok vezetnek az anorexiához, mint a drogfüggőséghez vagy valamilyen neurózishoz.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Apr
08
miju írta:
a cikk első feléhez csak annyit tudok mondani,h Jééézusom! ezek hülyék. méghogy istennő és barátnő aki leszíd ha eszel egy jót?!
a második fele nagyon érdekes és mostmár számomra sokkal érthetőbb az egész. szörnyű,h miylen betegségek alakulnak ki egy nem normális anya vagy család miatt.mert ez már nem csak a rossz evőségről szól hanem akár halálról is.
12:50
2
Apr
08
miju írta:
azt hiszem én hednista vagyok, imádok jókat enni és szeretem a finom ételeket. soha nem bírnám ki,h evés után hányjak egyet vagy,h felruházzam tulajdonsággal az ételeket..
12:52
3
Apr
08
alma írta:
Voltam mindkettő, meglepően rövid ideig(kb fél évig:)): úgy kezdődött, hogy néztem egy tinisorozatot, ahogy a csaj fogyni akart és kiderült, hogy túl jól megy neki: anorexiás lett: extra sport, öngyűlölet, és nagy adagnak képzelt fél alma volt a napirendje. Úgy gondoltam, önutálattal kezdek, hogy rávegyem magyam, ne egyek. Siker:D!!! El kezdtem fogyni, a gyomrom fájt ezért rászoktam a donalgin nevű igen erős gyógyszarra- függő lettem, aztán kezdtem éhes lenni és átpártoltam a bulémiásokhoz: ugyanaz, csak itt lehet enni-gondoltam....az a része, hogy zabálok, még ment is, csak azután...hányni nem tudok- életemben 1x hánytam, de olyan undorító, hogy nem engedte a testem.....hashajtó....hát...szerintem NOT WORKING!!! mer több jött vissza, mint amennyit leadtam Anával:P

Nem utáltam meg magam eléggé, mert az igazi Ana-Miások NAGYON de NAGYON gyűlölik magukat, csak így képesek bármit tenni, nekem maradt belőle évekre egy nagy adag önbizalomhiány, és a donalgin fél évig még hiányzott:P még jó, hogy csak orvos írhatja fel...
13:00
4
Apr
08
chatnoir írta:
Én azt hittem, az anorexiások tudják, hogy amit csinálnak az egészségtelen, csak képtelenek abbahagyni. Mint ez a nő a képen, aki az anorexiaellenes kampány arca lett.
13:06
5
Apr
08
cef írta:
de ddurva az a fotó... főleg a cicijei .. brrrr.
13:10
6
Apr
08
Pamela88 válaszacef írására:
Igen, durva... aki idáig eljut, annál baj van az agyban, azt kellene előbb helyretenni szerintem! Vagy rosszul gondolom?
13:16
7
Apr
08
ismeretlen írta:
Pont pár hete volt az egyik kereskedelmi TV-csatornán egy műsor, amiben ez a lány szerepelt, aki a kampány arca lett. Megmutatta a sebeit is, mesélt a mostani életéről. Nem irigylem. Ja és a proanásokról is volt benne szó. Jó kis műsor volt.
Nem tudom, melyik lehet jobb/kevésbé idegölőbb, a túlsúlyosság vagy az anorexia/bulímia. Én az előbbibe tartozom, de nem lennék képes ilyen fokon éheztetni és főleg nem hánytatni magam, akármennyire is utálom a testem.
13:19
8
Apr
08
doresz válaszaalma írására:
Hú ez kemény amit írtál,a donalgin függőség!
Nekem is volt egy nagyon rövid anorexiás időszakom,de nem süllyedtem mélyre hála istennek.
Erről az Ana kultuszról láttam egy dokmentum filmet a TV-ben,eszméletlen durva volt.Mutattak egy beteg lányt egy klinikán,csövek lógtak belőle,de akkor is állva olvasott,mert így több kalóriát éget el mint fekve.
Az ortorexia is megérne egy misét egyébként :)

13:19
9
Apr
08
tinna írta:
Ez egy nagyon jó cikk! Sok dolog kiderül belőle...az a legfőképp, hogy mit nem szabad tenni...
A probléma csak az, hogy ha valaki bálványozza eme csodás cérnaszál istennőt, valószínűleg sosem fog teljesen kiszeretni belőle.
Ez olyan, mint a pánikbetegség.
Enyhíteni, orvosolni lehet a tüneteket, de sosem fog elmúlni maradéktalanul.
13:35
10
Apr
08
babyseal írta:
Én is voltam anorex... többször is visszaestem.Szerencsére nem süllyedtem mélyre, 45 kilónál megfogott a család :)
Nekem nem anyum miatt volt, hanem nővérem miatt...még kicsi korunkban kezdődött, amiből önbizalomhiány lett, elértéktelenedés.. aztán ahogy 16-17 lettem, változott a testem, elkezdtem fogyni. Aztán láttam, hogy ebből több is kihozható, fogytam még... aztán már nem ettem, csak minden másnap... aztán egyszer, 5 nap nemevés után leájultam a buszról. Azután odafigyeltem, h napi 1 zsömle legyen bennem. ztán amikor elértem a 45 kilót, arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megnézném, milyen lennék 40kilósan. De addigra már összefogott értem a családom+exem családja, és elkezdtek etetni, mert amúgy én szeretek enni :) Szóval én nem imádtam valami istent, én nem tudatosan lettem anorex...csak valahogy jött.
Aztán pár évvel késöbb egy picit elhíztam (volt rajtam 5-6kiló felesleg), és a 90 napos diétát csináltam, mellette elkezdtem hashajtózni, mert amúgy is van egy kis emésztési problémám. Aztán az lett a diétából, hogy minden nap megettem egy fél ananászkonzervet, egy grapefruitot és egy kígyóubit és közben elkezdtem futni is :) De mellette hetente egyszer hazamentem anyuhoz enni :D így aztán nem lettem olyan kóros, de én mindig úgy éreztem, hogy dagadt vagyok, zsíros a testem mindenhol, nagy a seggem, combom...
Azóta rendeződött a dolog, másfél éves a kislányom, és van rajtam 20-25 kiló felesleg... és tegnapelött óta nem ettem :D de most legalább van miből fogyni ;)
Ja, és visszanéztem pár képet, ami a sovány korszakaimból maradtak... hát, elképesztő, milyen vékony voltam... előkerült pár ruhám is. XS-es nacik, meg fölsők...nagyongáz, főleg az, hogy most milyen bogyó vagyok :)
13:45
11
Apr
08
nyuusee írta:
Soha nem voltam egy hízós típus, bármit megehettem. Viszont pár hónapja feljött rám pár kiló, és a testvérem egyből elkezdett piszkálni miatta. Amúgy sem vagyok teljesen kibékülve magammal, szélesek a vállaim, a csípőm is széles, kiugrik, de ez még rátett egy lapáttal. Tesómon van vagy 10-15 kiló felesleg. Ő beszél nekem! Nagyon feldühített. Kicsit visszafogtam magam most kajaügyileg, kevesebb szénhidrát több gyümölcs meg zöldség, tornázgatás. (Nem akarok rá hasonlítani.) Az eredményt egyelőre nem látom és talán kicsit félek is hogy átesem a ló túlsó oldalára és csak akkor veszem észre amikor már baj van. Viszont anya ilyen szempontból nagy kritikusom. Nem hagyná hogy ilyen legyek, ahogy látná hogy kezd kórossá válni a folyamat, orvoshoz vinne. A cikket olvasva kicsit meglepődtem, néha nekem is van bűntudatom, amikor sokat eszem!
13:45
12
Apr
08
martina írta:
Érdekes cikk. Tetszik.

Szerintem senkinek nem kell megváltoznia! Mindenki úgy szép és úgy önmaga,amilyen alapból. Senki ne kínozza magát, senki ne fogyózzon!! Egy kis torna oké, de ez a Mia és Ana dolog kikészít. Én is nagyon vékony vagyok -egyesek szerint anorexiás, na ők aztán egyáltalán nem ismernek engem!- viszont soha nem ártanék magamnak!
El sem tudom képzelni az életemet úgy, hogy esetleg napi fél almát egyek!!
Suliban 3 sonkászsömi, itthon nagy adag ebéd, sok vacsi, és amikor megkívánom, 2 evés közt rágcsálok. Nekem ez a természetes.
Rengeteget eszek, mégsem tudok hízni évek óta. Mindig mondják, hogy 'Egyél már mert rossz rádnézni.' Én meg mondom h hiába eszek, nem hízok és ha ennyire rossz rámnézni, nézz másmerre!! :D

Sokan azt hiszik, hogy vékoynak jobb lenni...pedig sztem egyáltalán nem így van..
13:57
13
Apr
08
martina írta:
Érdekes cikk. Tetszik.

Szerintem senkinek nem kell megváltoznia! Mindenki úgy szép és úgy önmaga,amilyen alapból. Senki ne kínozza magát, senki ne fogyózzon!! Egy kis torna oké, de ez a Mia és Ana dolog kikészít. Én is nagyon vékony vagyok -egyesek szerint anorexiás, na ők aztán egyáltalán nem ismernek engem!- viszont soha nem ártanék magamnak!
El sem tudom képzelni az életemet úgy, hogy esetleg napi fél almát egyek!!
Suliban 3 sonkászsömi, itthon nagy adag ebéd, sok vacsi, és amikor megkívánom, 2 evés közt rágcsálok. Nekem ez a természetes.
Rengeteget eszek, mégsem tudok hízni évek óta. Mindig mondják, hogy 'Egyél már mert rossz rádnézni.' Én meg mondom h hiába eszek, nem hízok és ha ennyire rossz rámnézni, nézz másmerre!! :D

Sokan azt hiszik, hogy vékoynak jobb lenni...pedig sztem egyáltalán nem így van..
13:57
14
Apr
08
martina írta:
bocsi a 2-ért (:
14:01
15
Apr
08
kisvukk írta:
Régebben nekem is voltak problémáim az evéssel, de akkoriban azt se tudtam mi az hogy anorexia. 16 éves korom körül kezdődött, kezdtem kicsit nőiesebb lenni fenékben, combban, (nem kövér)amire kaptam pár megjegyzést. Na erre eszeveszett fogyózásba kezdtem és sportolásba. Szerencsére még időben 40kiló körül észbe kaptam, meg család is próbált etetni. Engem az billentett helyre végleg, mikor rájöttem, az amúgy normális melleim milyen aszottak lettek. És ezóta szerencsére minden ok. Viszont futni azóta futok rendszeresen, ami így már dolgozó és ülő munkát végző nőként egyáltalán nem káros:)

14:14
16
Apr
08
martina írta:
Nekem ez a véleményem. Lehet, hogy pár év múlva -lehet, hogy hamarabb is, mert manapság nem úgy gondolok dolgokra, mint régebben..- megváltozik, de jelenleg így gondolom.
Valószínűleg vissza fogom még sírni a "gondatlan vékonyságot", ha már kellően felhíztattam magam :D
14:14
17
Apr
08
ismeretlen írta:
http://www.tariannamaria.hu/cikkek/publikacio/02-orto.htm

(beteges) egészséges étkezési mánia
14:25
18
Apr
08
tujamag írta:
Hmm, téényleeg... Amióta elköltöztem otthonról, elkezdtem hízni. Én sem vagyok túl jóban anyukámmal, de most, hogy ritkábban látom, már nem szorongok annyit.
Szóval csak újra haza kéne költöznöm, hogy versenyformám legyen? :D
14:28
19
Apr
08
zsofi írta:
http://cotcot.hu/stilus/cikk/505
14:42
20
Apr
08
Purple írta:
a proanások nem igazi anorexiások, nekik nem kell pszichiáterhez menniük, mivel maguk választják ezt az "életformát" és ha nem is tudják akkor abbahagyni, amikor akarják (már a bűntudat miatt se), egyáltalán nem ugyanaz

az anorexiásoknak nincs betegtudatuk a proanások meg lépten-nyomon azt hangoztatják, h 'Igen, tudjuk, h betegek vagyunk!' Persze mert ezt akarják! Azzal dicsekednek h hány napja nem ettek, meg versenyeznek az elfogyasztott Stada (hashajtó) mennyiségben.

Ez messze nem betegség, ez csak egy divathullám, ennyi erővel csinálhatunk prodepressziós mozgalmat is, és mindenki legyen szomorú egész nap! Attól még nem lesz depis senki...

Kicsit hosszú lett, de szerintem ezt a két dolgot nem kéne egybemosni!

Ja és vannak még az EDNOS-ok is, a se ilyen se olyan de vmi nem stimmel kategória... sajnos asszem én is ebben vagyok! :(
15:34
21
Apr
08
Purple válaszaPurple írására:
de ettő még nem lépek be semmilyen Proed-klubba!
15:35
22
Apr
08
zsofi írta:
van itt valaki, akinek nincs és soha nem is volt evészavara? komolyan kérdezem
15:42
23
Apr
08
ismeretlen írta:
Soha nem voltak gondjaim az evessel,ilyen geneket orokoltem,ehetek barmit,csak versenyek elott mivel testepito vagyok figyelek oda nagyon h a vegeredmeny megfeleljen a gyozelemhez.
Rengeted anorexias csajt latok naponta,ok nem fogjak fel h milyen sulyos karokat kovetnek el magukkal szemben ami sokszor visszafordithatatlan es sok esetben halalos.
15:46
24
Apr
08
ismeretlen válaszazsofi írására:
nekem soha nem volt!
15:46
25
Apr
08
Purple válaszazsofi írására:
de hát ti dobtátok fel a támát...
15:54
26
Apr
08
Solange írta:
Volt egy barátnőm, anorexiával kezdte, aztán jött a bulímia, aztán megint a, majd b... felváltva csinálta évekig, és élvezte!!! Hiába próbáltunk a másik barátnőmmel segíteni neki, h elmegyünk vele orvoshoz, ő csak azt hajtogatta h neki ez mennyire jó, meg áradozott róla h milyen jó amikor hányhat, nem zavarja h néha már vért is, a hashajtó teáktól milyen isteni a hasmenés... Nem zavarta h hetekig tanult egy vizsgára, majd azért adta be üresen a zh-ját, mert rájött a cifra... eskü, sztem az aranyerére 21 évesen még büszke is volt. Szörnyű!!! A családja rettenetes. Milyen "család", "anya" az, aki mikor megtudja h a lánya a hülye éhezés miatt ájult el a buszon és kórházba került, nem bekényszeríti a gyereket egy erre specializálódott intézménybe, hanem hagyja h ugyanúgy folytassa önpusztító életmódját? El is mart bennünket magától ügyesen. Fogalmam sincs, mi lehet vele...
15:54
27
Apr
08
Solange válaszazsofi írására:
Jelen!
15:55
28
Apr
08
lilaliba88 írta:
Ez az Ana-Mia kultusz kikeszit. MammaMia! Ha valakinek az agyaban levo kapcsolatokkal van a baj, es sottyedtboru, csontvaz testet kovernek, teltnek latja, azt nagyon sajnalom, orvosi kezelesre van szuksege. De azokat, akik tok normalisak, csak a mai divat kedveert a hasonlo beteges hajlamu embereket szemelik ki peldakepul es mindent megtesznek, hogy megbetegedjenek, kultuszt epitenek az effajta onsanyargatas kore es meg szeles ivben reklamozzak is ezt - Dunaba veluk! Egyesek, ugy latszik, unatkoznak, inkabb foglalnak el magukat valami ertelmes, epito dologgal Ana imadasa helyett!
Magam is vekony voltam 15 evesen, zavart, hogy nem eleg noiesek az idomaim, de elveztem, hogy hizasra haljamos tarsaimmal szemben annyit es akkor ehettem, ahogy szerettem volna. Idokozben kicsit kikerekedtem, es az elmult 5 evben hiztam 5-6 kilot jo helyre, ez igy jol van, most azert sportolok s vigyazok az etrendemre (mondjuk, este 9-kor nem allok neki kajalni, idejeben eszem, hogy a folosleges tapanyagot elegessem), hogy ezt igy megtartsam. 174 centivel 60 kilo vagyok, nem is szeretnek tobb lenni, de 57 kilonal kevesebb se, ez az intervallum igy pont megfelel. A vekony alkatu, magas, hosszu labu lanyokat tartom igazan csinosnak, de nem a gebeket! A modelleket a csontformaju labukkal egyenesen ruhellem, de Nicole Kidman alakja nagyon tetszik peldaul.
15 evesen probaltam hizokurazni, de nem nagyon ment, 1-2 het alatt feladtam, de addig is sok jot zabaltam. 16 evesen kivancsi voltam, milyen az, ha 1 hetig anorexias eletmodot folytatok es napi 1-2 pici szelet kenyeret eszem (unatkoztam). Fogytam 5 kilot es jo poennak tartottam, hogy napi szinte 1 kilot sikerult leadni, meg is nyugodtam, hogy ehetek tovabb normalisan, mert barmikor le tudok adni kis odafigyelessel (5 nap alatt viszzajottek a kilok, de nem lettem tobb). Elfelejtem a legfontosabbat: azert nem estem egyik ilyen betegseg csapdajaba se, mert megvan az eletcelom, ami nekem nagyon fontos, igy nem a kulsom es az alakom a Nr. 1, holott lanykent az is szamit.
Azt uzenem igy minden beteg vagy labadozo lanynak, hogy tokeletes alakja senkinek sincs, es kar arra idot es energiat forditani, hogy ezzel probalkozzunk, mig sok mas, fontosabb dolgot is csinalhatunk. Pelsaul sajat testunk sanyargatasa helyett szeressuk inkabb valaki maset! :)
16:21
29
Apr
08
pammy írta:
sziasztok..
nem szokásom a hozzászólás, de ezt egyszerűen nem tudom szó nélkül hagyni.
én is ana vagyok, vagyis anorexiás...az egy dolog h ez az ana mint istennő v ki a franc egy nagy baromság. nagyon sok hozzám hasonlóval tartom a kapcsolatot az interneten és higgyétek el ezekben az oldalakban semmi buzdító szándék nincs sőt nem tudom elképzelni hogy egy olyan ember, akinek ehhez semmi köze hogyan talál rá az ilyen jellegű oldalakra. Tudjátok, kedves Olvasók rengeteg beteg lány (és fiú is!) él köztünk úgy, h nem is sejtjük. Sokunknak, akik ezekhez az emberekhez tartoznak a világon SENKI nincs, akivel őszintén bevallhatjuk, h mi a problémánk és ezért is fontos h legyen egy hely akár neten akár msn-en ahol ŐSZINTÉN kimondhatjuk mennyire nehéz. Én próbáltam meggyógyulni, és annyiban sikerült is h testileg egészségesnek tűnjek DE ez lélekben csak rontott, mert úgy érzem kudarc ért. Ha esetleg valakit érdekel a személyes "hogyan lettem beteg" sztori, akkor látogasson el a http://www.pammysblog.freeblog.hu oldalra.
Én azt mondom, hogy aki sosem volt benne 100%ig sosem fogja megérteni, sokszor még engem is elrettent h abból aki voltam hogyan lettem ilyen és tudom, ha ezt nekem valaki 3éve mondta volna el sem hittem volna...
Én csak arra szeretnék kérni mindenki, ne ítélkezz, mert nem segít

Magához a cikk első részéhez lévőkhöz szólva pedig: eddig magyar anorexiás lánnyal még sosem találkoztam, aki egy képzeletbeli lénynek élt volna, aki még büntet is ha eszik az illető... Nyilván gyakorlott" anorexiások/pro-ana oldalt látogatók hallottak már erről..de csak azért mert sorra fordítják át magyarra a külföldi (többek közt amerikai) oldalalk tartalmát és nyilván ez onnan jött...
16:23
30
Apr
08
Purple válaszapammy írására:
És amúgy te tényleg ilyen étrendeket tartasz? Hogyan? Mert én is szoktam egy-egy napig koplalni, de azért egy hét nehéz (olyat is csináltam már), illetve csak el kéne kezdeni, 3 nap után már simán menne, de legtöbbször már nem jutok el odáig...

16:53
31
Apr
08
zsofi válaszaPurple írására:
nem támadtam, érdeklődtem, nyugi :)
17:21
32
Apr
08
Purple írta:
én se vettem támadásnak, de hát magától érthetődő szerintem h ha bedobjátok a témát, akkor előbb utóbb a tapasztalatok is terítékre kerülnek (hülye egy kifejezés)

de én részemről befejeztem a témát, nem nagyon szeretem na
17:24
33
Apr
08
flo válaszazsofi írására:
nekem nem volt, miután láttam a barátnőmet végigszenvedni az anorexián... borzasztó volt, ő eljutott arra a szintre, hogy kórházba kellett járnia mérésre (egy szál bugyiban ugye, hogy ne tudjon csalni), hetente fél kilót kellett híznia, annyira megszenvedett vele...
és mit ért el vele? 2,5 év alatt sikerült tönkretennie az egész hormonháztartását (mostanra kezd neki visszaállni..... 18 éves...), pajzsmirigy baja lett és az inzulintermelése 4-szerese a normális érték maximumának... úgyhogy most ugyanolyan szabályok szerint táplálkozik, mint anorexiás korában...
17:32
34
Apr
08
pothika írta:
és sajnálom az ilyen lányokat,ez betegség, amit kezelni kell, és szerencsére gyógyítható, nekem szerencsére "normális" családom van, nálunk az evés mindig is közös idő töltés, amikor együtt vagyunk és beszélgetünk...
17:38
35
Apr
08
ree írta:
hú, ez a kép most nagyon sokkolt
18:23
36
Apr
08
anemona írta:
A neten több száz oldalt, blogot találunk, amiket anorexiások szerkesztenek anorexiás társaiknak<---A legmeglepőbb és a legdurvább mondatot itt olvastam (nem szó szerint idézem)
"Ha már úgy is odafigyelsz a dolgokra, nem árt tudni, hogy egy adag g*ciben kb 15 kalória van"
Na ez végképp kiverte nálam a biztosítékot...Mellesleg ki a fene kívánna meg egy csontvázat...

Ha teljesen őszinte akarok lenni, tavaly nyáron azért én sem voltam egy szép látvány, én is megijedek, ha nézegetem az akkori képeket, de egyszerűen nem voltam éhes és nem vettem észre, hogy annyira lefogytam...persze tudtam, hogy a hihetetlenül kicsi (26-os) retro rövidnadrág nem jelent túl sok jót, de mikor többen is mondták, hogy "uh de lefogytál" meg hogy "nem jó ez így, fel kéne szedned pár kilót mert ez már csúnya" akkor észbe kaptam. Mostanra sikerült 1-2 nadrágméretet híznom, örülök neki :)
19:56
37
Apr
08
mayamariska írta:
Lehet, hogy anorexiás vagyok nem tudom magam sem. Az tudom, hogy volt egy időszakom, amikor voltam. Az az igazság, hogy egy ideje újra az jön elő, hogy ha tükörbe nézek egyszerűen egy dagadék nőt látok magam előtt, pedig 52 kg vagyok 170 centihez, a combomat olyan kövérnek látom, mintha egy disznó combja lenne, és szenvedek, mert a reklámokon, plakátokon, de még a metróban is csupa csont sovány nőt látok, akik mini sortokban rohangálnak, én meg egy disznónak érzem magam, és nem merek már rövid nacit se fölvenni, pedig a pasik szerint dögös is vagyok, és mégis szenvedek, félek, hogy a nők fognak bántani, hogy a tinilányok megszólnak, mert kövér vagyok, pedig XS-es minden ruhám úgy, hogy húsz éves már el is múltam, és nem tudok mit tenni, hogy ne így lássam magamat. Állítólag olyan vagyok alkatra, mint a modellek, és én a tükörben mégis egy kövér lányt látok. Miért van ez? Mit csinálhatnék, hogy ne így legyen? Valóban anorexiás vagyok, leszek, újra? Van egy barátom, aki anorexiás, meg az unokahúgom is az, és tudom, hogy ez szörnyű, mert látom őket, hogy tényleg nagyon soványak, és én közben nem akarok annyira csontkollekció lenni, de akkor nem értem, hogy ez a tükrös dolog miért van? Meg, hogy a reklámkészítők, "plakátlány-futtatók" miért nem képesek már leszokni arról, hogy "képtelen" ideálokat támasszanak a fiatal nők (és férfiak) elé?
20:03
38
Apr
08
anemona válaszamayamariska írására:
Nekem van egy ötletem. Fényképeken is kövérnek látod magad? Mert amint mondtam, a tükörben én sem vettem észre, hogy jé, de sovány lettem hirtelen...
Vannak, akikben a saját TESTÜK látványa, egyáltalán, hogy fizikálisan léteznek ebben az anyagi világban, az ijedtséget okoz, ergo akkor is kövérnek látják magukat, ha egyáltalán látják magukat...ha kövérek, ha soványak...lehet, hogy ez első hallásra bonyolult, de érdemes belegondolni...barátod van?
20:38
39
Apr
08
ismeretlen írta:
A néni a képen brutkó.
Egyébként gondolom, mennyit oszthatják az ilyen poblémával küzdőket.. Szurkolok nekik, h lássák meg a kis csontos testrészeiket..

/ Elég vékony vagyok, kapok én is okosságokat. Az iylen mondatoktól, h: hízzá' má', egyé' má' - megmakkanok! Aki intelligens, az úgyis vágja, h van ilyen, aki hiába tömi magát, nem fér több a kis testébe/re :) Ez egézséges vékonyság, szép, szexi is tud lenni..és a gének voltak, amik jófejek :) /
20:42
40
Apr
08
ismeretlen válaszaanemona írására:
nem rossz ötlet a fotó..de lehet, h érdemes több emberrel szerepelni rajta - az összehasonlítás miatt. Mindenkiről lehet mindenféle képet csinálni..
Egyébként meg tök gáz, h mindenkit mennyire foglalkoztat az összes többi (buta, nyomi, lúzer) ember véleménye..ahelyett, h nagyon megszűrnénk ezt!
20:50
41
Apr
08
Zarina válaszamayamariska írására:
én is voltam anorexiás... még most is nagyon figyelek rá, hogy mit eszek, de már nem a kalóriákat számlálom, hanem megszállottan ügyelek rá, hogy egészséges dolog menjen le a torkomon. :) szerencsére eljutottam odáig, hogy tudjam: ami egészséges és mértékkel fogyasztom, attól nem leszek dagadt disznó. pont annyit eszek, amennyi még jólesik (nem degeszre zabálom magam), és ez így normális. ettől úgy fogok kinézni, ahogy ki kell. néha azért "bűnözök" (édesség, húsok, stb.), de utána nagyon lelkiismeret furdalásom szokott lenni.
nálam 13 éves korban jelentkezett az anorexia, fél évig tartott, szerencsére nem durvult el. rám illik az, hogy a szüleim nagyon beleszóltak mindig is a dolgaimba, nem voltam önálló soha, ezért "fogyatékosnak" éreztem magam. talán lázadás volt... a másik: betegesen meg akartam/akarok felelni a külvilágnak. már attól rosszul érzem magam, ha belegondolok, hogy mások hogyan ítélhetnek meg.
úgy kezdődött az egész história, hogy láttam önmagamról egy képet, és elszörnyedtem, hogy milyen duci vagyok. aztán a tükörben kezdtem nézegetni magam, és ott is ugyanerre a következtetésre jutottam (később rájöttem, hogy a tükör egy jelentős motívum az anorexiában). fogyóztam gyógyteával, megtagadtam az ételt... ha nem voltak otthon a szüleim, akkor ki is öntöttem a vécébe a nagy részét. bosszantott, hogy állandóan piszkálnak: milyen piszkafa vagyok, és azért se akartam leállni, mert a tükörben láttam, hogy hájas vagyok. (az mondjuk kínos volt, amikor az osztálytársaim is megjegyzéseket tettek rám.) 170 cm voltam és 46 kiló már, és még mindig tovább szerettem volna fogyni... aztán eljött az osztályfényképezés ideje. mikor megláttam magam később a képeken, elborzadtam: a barátnőm mellett egy csontkollekció (én) állt. onnantól kezdve nem néztem tükörbe, mert rájöttem, hogy az folyamatosan tévútra terelt, "torzított". még fésülködésnél se néztem magam benne! hatalmas önerő kellett, hogy az ételeket, amikről tudtam hogy mennyire "hizlalnak", magamba erőltessem. éreztem, hogy "ártani" fognak, szenvedéssel töltött el a tudat: hogy nézhetek ki éppen (mert ugye a tükröt kizártam az életemből egy időre, és elképzeltem, hogy másodpercenként mennyivel nő a testtömegem). bármilyen csúfnak tartottam magam közben, el akartam süllyedni, a józan ész felülkerekedett az illúzión. mindig beugrott az a szörnyű osztálykép, az adott erőt.
20:54
42
Apr
08
Zarina válaszachatnoir írására:
én se tudtam, hogy egészségtelen... meg voltam győződve róla, hogy "személy szerint" nekem pont annyi kalória kell amennyit magamhoz veszek. mások lehet, hogy többet ehetnek, és nem híznak, de én mivel hajlamos vagyok rá, folyamatosan ügyelnem kell rá miből mennyit viszek be... az ételek pedig ellenségek, és alattomos módon ártanak. :D
21:03
43
Apr
08
cattyee válaszazsofi írására:
Soha nem voltam sovány, tipikusan abba a kategóriába tartozom, aki ránéz a pizzára, és hízott két kilót. Ennek ellenére soha nem volt evés zavarom, és egyáltalán nem utálom a testemet, pedig rajtam nem 2-3 kiló felesleg van. Imádok enni, de folyamatosan oda kell figyelnem. Irígylem az olyan embereket, akik a bármit ehetnek, és nem híznak. Ha mindig azt és annyit ennik, amit szeretnék, akkor nem is tudom kb. 120 kiló lennék. Szóval nem sanyargatom magam, letettem arról, hogy valaha is nádszál kisasszony leszek. Nem vagyok elégedett magammal (ki az?), de elvagyok békében így is. Az, meg hogy a pasiknak csak a vékony csajok jönnek be, totálisan hülyeség. Soha nem volt problémám pasifronton a kilóim miatt (sőt...:D). Ami engem a legjobban idegesít az az, hogy a tervezők úgy vannak vele, hogy az a csaj, aki többet nyom 65-70 kilónál húzzon zsákot magára, és ne menjen emberek közé. Nem a legkönnyebb csinosan öltözködni, ha az ember L-es, urambocsá' XL-es ruhát hord. Nem arra gondolok persze, hogy minden ruhát kritika nélkül fel lehetne venni, ha súlyfeleslege van az embernek. Én sem hordok rövid sortokat és egyebeket, mert csak van önkritikám...:DD Szóval csak annyit akrtam kihozni a dologból, hogy szerintem ez az egész tudatos anorexia és bulímia valami bődületes baromság. Aki meg nem tudatosan csinálja, azt a környezetének minden erejével támogatnia kell, mert ez ugyanolyan súlyos, mint más függőség, és a felépülés is nagyon nehéz.
21:10
44
Apr
08
ismeretlen írta:
Bármit megtennék érte, hogy sovány legyek, de nem vagyok az, nagyon nem. :(
21:13
45
Apr
08
morgan írta:
En is voltam anorexias, bulimias. A volt pasim hajtott bele, utana meg mar a "jo erzes" miatt csinaltam. 170cm voltam 48kgval. Szornyu "nyaloka" testu lettem en is. (angliaban lollipop-nak hivjak oket- gyufaszalnyi test es hatalmas fej). szornyu arat fizettem, felborult a hormonhaztartasom, tele lettem aknekkal es kimaradt a menzeszem is. Utana tobb mint fel evig doxicilin szedtem, lorugasnyi adaggal(angol orvos irta fel), a magyar orvos azt mondta, hogy csoda, hogy elek meg.... Azota sok kajat nem tudok megenni, mert a gyomrom is teljesen kikeszult...
Visszanezve a kepeim, ijeszto voltam, de a nagy baj, hogy meg most is meg tudom allni, hogy napokig nem eszek, pedig elvileg 6 eve tul vagyok rajta....
21:24
46
Apr
08
Zarina válasza írására:
ne akarj sovány lenni! mert a legtöbben így indulnak el az anorexia útján. és ha már anorexiás vagy, akkor se vagy elégedett. addig akarsz majd fogyni, amíg bele nem halsz... inkább egészségesen, változatosan étkezz és sportolj.
21:35
47
Apr
08
Zarina válaszaPurple írására:
szerintem vannak a proanások között valódi anorexiások is, és divatanorexek... az előbbiek ezzel még jobban meg tudják indokolni miért csinálják az egészet, mert Ana rásegít, hogy a kóros testképük köré szerveződött fanatizmusba még jobban beleéljék magukat, mintegy hitelesítik azt a vallással. (bűntudat akkor is van anorexiásoknál, bulimiásoknál, ha esznek, nem kell hozzá külön istenség. amikor én voltam anorexiás, nem is hallottam még Anáról). a "divatozók" meg szerintem anti-szociálisak, nem figyelnek rájuk eléggé, nem értik meg őket, ezért akarják valahogy felhívni magukra a figyelmet.
21:48
48
Apr
08
picipata írta:
Ez az Ana-kultusz olyan szekta szagú, és annak is megvan a maga oka, hogy ha valaki szektás lesz.
Az anorexia tényleg súlyos betegség, tünetileg álltalában kórházban kezelik, végleges gyógyulást csak a sikeres családterápia ad. Feltéve, ha a család együtt münködő.
Általában a kialakulásának mindig oka van, és nagyban befolyásplja a szülök genetikai háttere. Mindenki mást örökölt, és sok trauma, stressz éri, akkor felborul az egyensúly, amivel boldogult a mindennapokban, és beteg lesz. Van aki anorexiás lesz, van aki depressziós stb.
Freud azt mondja, hogy az egészséges és a beteg között mennyiségi, és nem minőségi különbség van. Tehát ha a mindennapi életet megnehezítik, vagy lehetetlenné teszik a tünetek betegségről beszélünk.
A cikkben sok érdekes dolog van, bár leegyszerüsít, igy nem feltétlenül megy át minden infó pontosan. A szülök szerepe nagy, de az is fontos, hogy a szülő miért viselkedik igy. /álltalában a saját mentális betegsége miatt, ami miatt ő is szenved, de ez nem feltétlenül van kezelve. /
A családterápia azért jó, mert rendezzi a családban lévő kapcsolatrendszert, és mellette, ha igazán lelkiismeretesek, akkor külön külön kezelik a családtagokat.
Jelenleg erre Magyarországon nagyon kevés lehetőség van állami keretek között. Álltalában a kórházi hizlalás, és fél marék gyógyszer a gyógymód. /Azért vannak kivételek:))/
Van még egy fontos dolog, amiért veszélyes, mert könnyen átcsúszhat komoly pszichózisba. Az anorexisások állandóan attól rettegnek, hogy figyelik őket...... Hmmmm......

Mayamariska: ha felsőoktatásban tanulsz, legközelebbi kortárs segitő csoport, ha már dolgozol, akkor a legközelebbi családterápiás szemléletű pszichiáter, vagy pszichológus. /néz körül az állami szervezetekben is, vannak..../
És egy kérdés: kinek akarsz megfelelni? Biztos magadnak?
22:12
49
Apr
08
Skizi írta:
Sziasztok
14éves vagyok és mostmár 57kg élsportolo vagyok és 1,5honappal ezelött 64kilo voltam akkor elkezdtem fogyozni többet erösebben és beöltözve edzeni,aztmondják hogy látszik mennyit fogytam én viszont még nemlátom pedig fogytam. Most ott tartok hogy olyan étrendet akarok összeállítani amivel nem hízok és nem fogyok,megakarom tartani ezt a kilot,mert a kevesebb a sport kárára menne :S viszont a hasamon még mindig van fölösleg,leülök és hurkás és van rajta mit megmarkolni csinálok napi 100hasat,alsóhasizomgyakorlatokat mert ott a felesleg. Ha normálisan eszek ugy hogya ne hizzak és csinálom közben a hasakat minden nap akor szerintetek lehet szép lapos hasam? Van valami jó tipp? Bocsi ha hosszú
22:34
50
Apr
08
Skizi írta:
Sziasztok
14éves vagyok és mostmár 57kg élsportolo vagyok és 1,5honappal ezelött 64kilo voltam akkor elkezdtem fogyozni többet erösebben és beöltözve edzeni,aztmondják hogy látszik mennyit fogytam én viszont még nemlátom pedig fogytam. Most ott tartok hogy olyan étrendet akarok összeállítani amivel nem hízok és nem fogyok,megakarom tartani ezt a kilot,mert a kevesebb a sport kárára menne :S viszont a hasamon még mindig van fölösleg,leülök és hurkás és van rajta mit megmarkolni csinálok napi 100hasat,alsóhasizomgyakorlatokat mert ott a felesleg. Ha normálisan eszek ugy hogya ne hizzak és csinálom közben a hasakat minden nap akor szerintetek lehet szép lapos hasam? Van valami jó tipp? Bocsi ha hosszú
22:34
51
Apr
08
csiliscsoki írta:
Hát hallottam, olvastam az evési problémákról, testképzavarról de hogy Istennőjük is van...na az új volt!

Én nem hiszem hogy valaha is problémás voltam, és ezt úgy mondom hogy egyetem alatt voltam 42 és fél kiló is a 160 centimhez... nem azért mert fogyóztam vagy mert kövérnek láttam magam... egyszerűen az (rendszeres) evés kimaradt az életemből.... volt hogy a reggelit elfelejtettem aztán meg időhiány miatt nem volt ebéd, mivel folyadékot meg ittam az telített nem volt éhségérzetem ezért nem ettem... vacsira meg már annyira kifáradtam hogy bedőltem az ágyba... na ha ez napokon keresztül megy .... összeszűkül az ember gyomra tehát a hétvégi családi ebédből sem csúszik akkora adag amekkora korábban és az is eltelít legalább két napig...aztán vissza a mókuskerékbe....amikor elértem a 42 kilót viszontláttam magam egy videofelvételen és csak a ruhám miatt ismertem fel saját magamat.... aztán szép lassan lépésben visszanyertem a versenysúlyomat....

Ugyanakkor azon csodálkozom hogy hogy nem lett étkezési zavarom... 9 éven keresztül szertornáztam... izmosabb alkat voltam ergo vaskosabb mint a kívánt paraméter... 9 éven keresztül kalóriaszámlálás szerint éltem (4től 13 éves koromig), mert minden reggel fél hétkor mérlegelés volt... súlynaplót kellett vezetni és ha az előző naphoz képest híztál jött a disznózás, oszloplábazás, hordóhasazásaz egész tornaterem előtt!!! stb... nos egy gyerek esetében ez azért elég durván belerondíthat a későbbi evéshez való hozzáállásba.... nem csoda ha minden tornász ripszropsz elhízik ha abbahagyja a sportot! 9 éven keresztül csak stikába ettem desszertet, édességet, volt hogy négy! pizsamában aludtam, hálóköntösben, két pehelypaplan alatt hogy a vasárnapi ebédet kiizzadjam a hétfői reggeli mérésre...... tanultam egy két trükköt! :(

Mikor abbahagytam rögtön híztam vagy 20 kilót persze nőttem is mellette de mondhatnám hogy vaskosabb voltam ... de így is 56 volt a maximum....mindenesetre azóta soha de soha nem számoltam a kalóriákat, nem fogyókúráztam és nem is fogok soha soha soha!!! Ha érzem kileng a saját mérlegem, mozgok! De soha többet nem fosztom meg saját magam az evés élvezetétől! :)
22:56
52
Apr
08
navazze, proanás leszek:D
23:54
53
Apr
08
ismeretlen válaszaSkizi írására:
14evesen meg kozel sem vagy kifejlodve ne mondj olyat h "meg akarom tartani a sulyom"
rengeteget fogsz meg valtozni. egyel rendesen ne feledkezz meg a vitaminokrol,asvanyi anyagokrol sok vizrol foleg ebben a korban.csinalj kardio edzest vagy jarj futni ezek a legjobbak.
A hasprestol nem megy le a felesleg ha ezret csinalsz,akkor se. izmosodni fog a hasad de nem fog latszani csupan hasazastol. 4x25 haspres rendesen vegrehajtva gyilkos tud lenni nem kell szazakat csinalni,hulyeseg!válassz ki 1 gyakorlatot also hasizomra es 1 gyakorlatot az elulso hasizmokra.(ne feledd az izom nehezebb mint a zsir)
23:56
54
Apr
09
ismeretlen írta:
En mindig vekony voltam ehettem barmit....szüleim is ilyenek es a batyam is.
en nem szerettem max akkor amikor evekig balettoztam.
14 eve vagyok testepito nekem ez az eletforma tetszik.imadok edzeni,versenyezni foleg itt az USA-ban es meg jol meg is fizetik:)
en akkor kapok fraszt ha a merleg kevesebbet mutat plane ha tomegelek,a versenyfelkeszito dieta mar mas,ott hozni kell a format.....
00:12
55
Apr
09
ennni válaszamayamariska írására:
ugyanigy vagyok. persze anorexiás szerintem sose voltam, nem is vagyok,én így érzem. kicsi a gyomrom, csak főzni szeretek,enni nem, 20 éves vagyok,kövérnek látom magam a tükörben főleg a fenekem óriási pedig igyekszem taposni az elvileg formálja(?). az edzőteremben szerintem direkt kövérítenek a tükrök. persze csak magamban fortyogok,mások előtt magabiztosnak kell(ene) mutatnom magam
00:54
56
Apr
09
ennni válaszalilaliba88 írására:
utolsó mondatoddal maximálisan egyetértek:D
00:57
57
Apr
09
alma írta:
Ortorexia: határeset: az amikor nagyon nézed, hogy mi mennyi E meg elég BIO-e és mikor vágták el a gyümölcsöt a növényszárról, meg ilyenek. Elítéled azokat, akik nem válogatják meg az ételt, úgy mint te. Az ortorexia tul.képp. kóros mértékű kajapara...
07:50
58
Apr
09
alma válaszazsofi írására:
NO:P
07:52
59
Apr
09
miju válaszapammy írására:
Szija,
olvasgattam a blogod és ezután is olvasgatni fogom.
nem akarlak elítélni, csak ahogy látom a heti étrendedet.. rengeteg folyadék,az jó nagyon,de kicsit sem hiányzik vmi szilárd is ? most komolyan kérdezem.
régen én is sok folyadékot ittam és keveset ettem (egy pasi miatt,már tudom,hülyeség és szemét alak) és volt olyan,h egy nap egy egész sajtburgert nem bírtam már megenni,annyira összeszűkült a gyomrorm.és rettentő fájdalom volt minden nap a hasamban.akkor kezdtem el szépen lassan visszaszokni leveseken át a szilárdabb kajákra.
08:48
60
Apr
09
zsofci válaszapammy írására:
szerintem ezeket az "étrendeket" elég durva kiírni és reklámozni, pláne super girl project néven. ha már te nem tudsz kijönni belöle, más önértékelési zavarokkal küzdő lányoknak ne csinálj kedvet ilyen bejegyzs címekkel!

én sosem volam anorexiás, 13évesen fogyni akartam, d enem szerencsére 2 napig se bírtam se a káposztalé, se a csak gyümölcs meg zöldség diétának nevezett marhaságot. inkább sport, annak hamar eredménye van és nálam a cél mindig a feszes formák, nem a zörgő csontok.


08:53
61
Apr
09
zsofci válaszaSkizi írására:
szia,

nagyon sokszor az ember nem veszi észre magán a fogyást, csak mások mondják, pláne, ha sporttal fogysz. én decemberben fogytam elég sokat egy kórházas betegséges hét után, akkor láttam, hogy a hasamról eltűnt a hájacska, de a többit nem vettem észre (arányosan hízok és fogyok, tehát max a ruhákon tűnik fel 5 kió változás).
az izom alapból nehezebb, mint a zsir és a sporttal eleinte a hájból izom lesz, tehát még akár nehzebb is lehetsz, de ezt biztos tudod sportolóként :))
az alsó hasról nehéz fogyni, ha hajlmaos valaki az úszógumicskákra, de csináld tovább a felüléseket (illetve nem is a klasszikus felülések tüntetik el, hanem az, ha a lábadat kinyújtok függőlegesen) és akkor eltűnik meg feszes lesz. de ne szomorkodj akkor sem, ha marad valamennyi, a pasik szeretik a feszes, de van egy pici hasa a lányoknak :))) nekem volt egy pici mindig még akkor is amikor sportoltam sokat, de én szeretem, mert tetszik :)
09:10
62
Apr
09
A.F.rétisas válaszazsofi írására:
sosem volt! enni jó,értem? :)
09:34
63
Apr
09
ismeretlen válaszazsofci írására:
bocsi, hajbol soha nem izom,zsirszovet nem tud izomma alakulni!
09:47
64
Apr
09
Booo írta:
Én először (kb 3 hete) hallottam erről az AnaMia kultuszról. Volt egy rész a Nip/Tuck 5. évadában (asszem).
Szerintem egy gyenge lelkületű tinit, nulla önbizalommal + egy kis ráhatással simán bele lehet hajszolni ebbe a fosba...
Hát sok sikert kívánok azoknak akik benne vannak és mielőbbi gyógyulást!
09:49
65
Apr
09
Booo válasza írására:
hihhhí, Megááán, csááákó ;)
09:51
66
Apr
09
zsofci válasza írására:
nem úgy értettem, hogy a zsíszövet izomrosttá válik :) de összemegy és az izom megnövekszik alatta,így már helyes? :)
10:05
67
Apr
09
Welmi válaszazsofi írására:
ja. vagyok.
12:03
68
Apr
09
chocotomato írta:
hú szerencsére nekem soha ilyen bajom bajom nem volt. meg az alkatom is elég jó, 175 magassághoz évek óta 57 kg vagyok és nem mozdul. karácsonykor se :D :D pedig akkoraztán van evés rendesen... a seggemet viszont megnöveszteném, de hiába, mert az edzőtermi dolgok formálásra vannak kitalálva nem pedig növesztésre, és a kis fokhagymagerezdjeim nem túl fogékonyak a zsírtartalékjaim elraktározására. pedig dejólenne kicsit nagyobb popó...
12:16
69
Apr
09
Pemarupa válaszamiju írására:
1 litert sem iszik meg egy nap... Az nemhogy rengeteg, iszonyú kevés.
12:31
70
Apr
09
drusilla írta:
pffff....
12:32
71
Apr
09
miju válaszaPemarupa írására:
nem számoltam össze csak azt látom leves+light gyümilé+ecetes víz stb. ezért gondoltam. :( én sajnálom.
12:38
72
Apr
09
curlie válaszazsofi írására:
jelen :) nincs, és nem is volt :) szerencsére :)
12:59
73
Apr
09
pupakzsemle válaszazsofi írására:
igen, nekem!!!!!!!!!:)
De tényleg, szerencsére ez elkerült.
Érdekes, hogy 17-18 éves koromban volt rajtam súlyfelesleg, anyukám is megemlítette egyszer-kétszer, de én szinte észre sem vettem, tök természetesen ettem tovább.
Mostmár elég vékonynak számítok(175 cm, 53 kg), de engem ez sem zavar, úgyanúgy zabálok tovább.
Bár tény, hogy mostanában gondolkodom a futáson, mert ciki ha megfulladok 5%-os lejtőn felfelé 22 éves koromban:)
13:25
74
Apr
09
heyho válaszaSkizi írására:
Amit en tudok, hogy a hasizom gyakorlat nem mindig segit a hurkak eltunteteseben...bar 54 kilosan nem tudom mekkora hurkaid lehetnek. a gyakorlatok erositik,es novelik a hurkak alatt levo izmokat, tehat izom no, hurka marad...amugy meg ha leulsz es ugy van hurka, az lehet csak a borod, hisz 10 kiloval konnyebb vagy, a borod megnyult egy kicsit...ha nem bor, ilyen hurkakat csak valammifele dietaval lehet eltuntetni, bar szereny velemenyem szerint az nem baj, ha van rajtad valami kicsi amit meg lehet fogni :)
13:32
75
Apr
09
tiatia írta:
Jajjajajaj. Szegény lányok, szegény fiatalok. Én még egy egészségesebb világban nőttem fel, nem volt sem anorexia, sem ennyi kórosan elhízott fiatal. Nagyon nehéz lehet ma ép ésszel, ép testtel kibírni ezt a nyomást, ami felülről, a divatikonok felől árad. Szerintem a cikk kulcsmondatai a személyes integritás megtalálása körül lelhetők. Attól tartok, van összefüggés aközött, hogy mi, felnőttek, túl féltjük a gyerekeinket, minél tovább szeretnénk a felügyeletünk alatt tartani őket, minél hosszabb iskoláztatás, csak, hogy később tapaszatlják meg a reménytelen küzdelmet a megélhetésért. Nekik meg marad egy-két lázadási forma, és a táplálkozási zavarok azok közé tartoznak.
14:08
76
Apr
09
Purple válaszaZarina írására:
meg szerintem néhány ember csak simán diétát lát benne, és ezzel egyúttal valami "klubba" is belép, ami támogatja


én azért néha szoktam irigykedni az önuralmuk miatt, meg persze én is nagyon szeretnék vékonyabb lenni!
14:08
77
Apr
09
banyek írta:
ebből a nőből, egy kis photoshoppal szupermodellt lehetne csinálni! ;D
14:41
78
Apr
09
babyseal írta:
Furi, de valahol jóérzés, hogy nem csak én voltam/vagyok ilyen hülye :)
A fogyitabik,méregtelenítőteák, meg hashajtók(laevolac...imádtam...reggeli meg vacsi ez volt) nálam is megvoltak...meg mivel tejérzékeny vagyok, ittam literszámra, ettem a joghurtot, és mellette, hogy ne legyen 5 percenként szaladgálás, Reasec-et szedtem... és akkor naponta "csak" 4* kellett :D
Vicces így visszagondolni. De valahogy jó...
15:06
79
Apr
09
Purple válaszababyseal írására:
ááá én is vízhajtót meg ilyen kapszulákat eszem, kampányszerűen koplalok, diétázom... én se vagyok normális, de megöl a bűntudat
16:44
80
Apr
09
pammy írta:
=) sajnos nem pesti vagyok ... de a lehető leghamarabb költözök oda ahogy csak tudok..de az még másfél év =D
20:12
81
Apr
09
pammy válaszamiju írására:
kösszi h olvastad/fogod olvasni a blogom, mint ahogy láthattad egész rég raktam fel azokat az "étrendeket" és azóta már kezdek kicsit rendesebben élni, persze még mindig nehéz...
20:14
82
Apr
09
zoldtara válaszazsofi írására:
Nekem. Nekem sosem volt :) tényleg.
21:44
83
Apr
09
ismeretlen válaszazsofi írására:
nem volt, és szerintem nem is lesz, mert szeretek enni, ha meg az alakommal van baj, akkor inkább több sport, de nem kevesebb étel :)
21:59
84
Apr
09
bet válaszazsofi írására:
"Láttunk valaha olyan kampányt, mely a nők tudásának bővítését célozta? Tíz tipp hogy olvasottabb légy..."

kezdetnek itt van 5 (most csak ennyire futotta) :)

1. hajrá csajok!
ha már úgyis a plázában találkoztok, nézzetek be a könyvesboltba is! eleinte furán néznek majd az emberek rátok, de ne is foglalkozzatok velük! kit érdekel, hogy mások mit gondolnak?!

2. kolorz
a szép, színes (rózsaszín, lila, sárga, piros stb. és lehetőleg valamilyen illusztrációval ellátott) borítójú könyvekkel kezdj, majd lassan áttérhetsz az unalmasabb (barnás, kékes, zöldes, feketés) árnyalatokra, a puháról a keményfedelű könyvekre is.

3. ne tedd túl magasra a lécet!
eleinte csak pár oldalt olvass naponta, s lassacskán emeld az oldalszámot. (vigyázz, az olvasás addiktív, könnyen függővé válhatsz!) ha irreális célokat tűzöl ki magad elé, biztosan elveszi a kedved a kezdeti kudarc.

4. használd ki az üres perceket!
reggelente munkába utazva illetve délutánonként hazafelé tartva, vagy ha valahol sorba kell állnod és várakoznod kell, bátran vedd elő a könyvet! ne szégyelld, mások is csinálnak néha ilyet.

5. támogatók
tudatosítsd a környezetedben is, hogy milyen változásokra készülsz! oszd meg családtagjaiddal és barátaiddal is álmodat: felhagysz a butasággal. talán páran még csatlakozni is fognak hozzád...
22:20
85
Apr
09
Purple válaszabet írására:
ez nagyon tetszett!
22:49
86
Apr
09
Purple írta:
amúgy csak én vagyok úgy vele, h megláttam itt oldalt a fürdőruhás linket és szabályosan rosszul lettem?

hogy fogom így túlélni a nyarat

még van 83 napom, h lefogyjak
22:54
87
Apr
10
Skizi válaszazsofci írására:
köszi,igen ez így van. Azt a lábemelést csinálom napi 100at és mivel a derekamról is elakarom tüntetni ezért felülést olyat hogy a felsötestemet forgatom egyszer bal lábhoz emelem a könyököm egyszer jobbhoz. Nyára lapos hasat akarok,drukkolj hogy meglegyen:) amugy rajtam van mit fogni a seggemen és combomon,nemkell hogy még a hasamon is legyen :*
10:10
88
Apr
10
Skizi válaszaheyho írására:
csak 57 vagyok,azaz 56inkább de még diétázok 55re leakarok menni és hát van egy kicsi de az is zavar pedig aztmondták hogy nem is látszik..fura dolog ez!
10:12
89
Apr
10
Skizi válasza írására:
nekem muszáj ilyet mondanom énsem önszántamból vagyok most igy ezzel,mivel amiben én sportolok van egy KS kategória(könnyü súlyú) én koromban az 57az és most lekellet fogynom erre a súlyta minden áron. :S amugy nem hasprésezek hanem lábemelés föeg meg váltott felülés minden nap edzés után. És rengeteget iszok ,és nagyonsok gyümölcsöt,zöldséget eszek. reggelire barnakenyér uzsira gyümölcsöt ebédre salátát/levest vacsira meg folyadékot szóval elég sok a vitamin :)
10:19
90
Apr
10
Skizi válaszachocotomato írására:
adok neked az enyémből ;)
10:21
91
Apr
10
chocotomato válaszaSkizi írására:
király vagy, köszi!! :D
11:57
92
Apr
11
ismeretlen válaszamayamariska írására:
szia! teljesen hasonlóképpen vagyok. nálam ami bejött, de nagyon, az a sport. nem ekll sokat, nem az alényeg, h olimpiára mehessél a teljesítményeddel. Napi 2-3 km kocogás: megnyugszik a lelked, a kaját meg kívánni fogod, mert kiizzadod a sót stb. és tudod, hogy nyugodtan ehetsz, mert mozogtál:) nekem rettenetesen nehéz volt elfogadnom önmagamat, talán még most se sikerült. ha egy-két napig nem tudok futni, mert esik az eső, vagy nincs rá időm, akkor kevesebbet eszem,de nem fogok visszacsúszni.az a baj, h nekem még mindig tetszenek azok a képek, amin 58 kilós voltam a 182 centimmel...de most már nagyonnagyon figyelek, h normálisan egyek, mert nem akarok problémákat az egészségemmel. az nem vicc. azt nem lehet visszacsinálni...ha nem élvezed a futást, keress vmi más sportot, de tényleg az az, ami nagyon sokat tud segíteni!!!
01:10
93
Apr
11
ismeretlen válaszaSkizi írására:
sztem amit te markolgatnivalónak bélyegzel, az a bőröd. tapasztalat:) ha mégse, igyál naponta egy bögre zöldteát, mézzel citrommal. vízhajtó, és nem károsít!!és 14 évesen légyszi ne akarjál nagyon fogyni, nem egészséges(tudom, tudom a sport miatt, ez mondjuk érthető)
01:13
94
Apr
11
ismeretlen írta:
off:
ja és még valami gyerekek. (megfigyelés alapján, ne okoskodásnak vegyétek pls!!)
azok az igék, amik E/3-ben -ik-re végződnek( közismertebb nevükön az ikes igék) azok E/1 ben -m re!!!!!!
tehát:
nem eszek, hanem eszem. nem iszok, hanem iszom.
nem könyörgöm, hanem könyörgök, mivel ez meg nem ikes ige...
csak nagyon zavar, hogy ezt nagyonnagyon kevés ember tartja be, és nekem meg nagyon szúrja a szememet...
jöhet a sav
01:16
95
Apr
11
francér olvastam el a hozzászólásokat... ajj istenem... mindig is rettenetesen önbizalomhiányos voltam. gyerekkoromban nagyon sovány voltam, mindenki piszkált, aztán kb 13 évesen hirtelen és sokat fölszedtem(15 kilót) mert depressziós voltam, nagyon rossz volt itthon a helyzet... 161 centisen 43 kilóról indultam, 58-ra kötöttem ki... örököltem, hogy vastagabbak a lábaim(vádli is, comb is). na mindegy, ez a depi tovább tartott, 16 éves koromra nőttem még 10 centit, 171 vagyok most is. volt, hogy 78 kiló voltam... akkor voltam a legrosszabb helyzetben, meg akartam halni kb... egy évvel később elkezdtem fogamzásgátlót szedni, lefogytam, 61 kiló voltam, az volt a pozitív rekord, de olyan 64 kiló körül mozogtam. ez volt két éve. akkor jöttem össze a mostani párommal, végre visszataláltam magamhoz, lett önbizalmam, ami hatalmas szó, mert hihetetlenül utáltam magam... na és mi jár a stabil kapcsolattal? hízás... végre nem aggódsz a külsőd miatt, nincs állandó megfelelése kényszered, mert van akinek így tetszel és szeret. most rajtam van még a karácsony is, így vagyok 68 kiló kb... ami még normálisnak számít, és tulajndonképpen nincs is bajom magammal, sőt...
illetve eddig nem volt, de most hogy elolvastam ezeket a rohadt hozzászólásokat, úgy bedepiztem, komolyan... fujjjjj.............
14:28
96
Apr
11
hahh, elmúlt a depi:)
18:49
97
Apr
14
ismeretlen írta:
Hát basszus!Régen rossz lenne,ha ennyit aggódnék az alakom miatt...
15:45
98
Apr
14
ismeretlen válaszaSkizi írására:
ok,ertelek!
ezeket en is csinalom hasra:)
19:48
99
Apr
14
ismeretlen válasza írására:
En sose aggodom miatta,tokeletesen ismerem a szervezetem,tudom mire hogyan reagal.
Az h mennyit,hogyan es miert edzek nalam mar eletforma es nagyon jol erzem magam benne mindenfele aggodas nelkul:)
19:51
100
Apr
15
ismeretlen válasza írására:
Jó neked!:)
Én is szeretek mozogni,de nem vagyok mániákus...a boldogság meg nehogy már +5 kilón múljon na.:)
14:29
101
Apr
15
ismeretlen válasza írására:
Ez igaz,a boldogsag nem azon mulik.
En speciel nagyon boldog vagyok.Ezt kivanom mkinek!:)
15:18
102
Apr
15
Steellady írta:
18 éves vagyok és túlsúlyos. Régebben komoly önértékelési problémáim voltak, sok diétával próbálkoztam, de sem az anorexia, sem a bulimia sosem jutott eszembe, mert tudtam, hogy rendkívül káros lehet a szervezetemnek. Nem tudtam lefogyni sehogyan. Túl erős bennem az örökölt hajlam. Rendszeresen mozgok és egészségesen étkezem, a súlyom állandó. Most már nem akarok görcsösen fogyni. Elfogadtam magam, mert az élet más területein értem el sikereket és vannak jó tulajdonságaim. Persze a társadalom nem fogad be, sokan nem tartanak embernek, mert kövér vagyok. Miért nem jegyzik meg azt pl, hogy szép a hajam? Hisz a túlsúlyosok is emberek... És gondolom nem én vagyok az egyetlen aki nem tud tenni ellene. Kicsit magányos vagyok... nincs sok barátom és nem élek párkapcsolatban. De viszonylagosan jól érzem így magam. Sorstársaimnak pedig kitartást kívánok és hogy ne foglalkozzanak az őket sértegetőkkel! Ellenségeimnek üzenem, hogy remélem velük is úgy fognak majd bánni, ahogyan ők bántak velem. Köszönöm a meghallgatást! Minden jót mindenkinek!
21:17
103
Apr
16
ismeretlen válaszaSteellady írására:
Nekem jopar duci baratom van,nagyon jo fejek,el nem tudnam kepzelni oket vekonyan mert azok mar nem ok lennenek.nagyon vidamak es nagyon sok pasi oda van ertuk.
Mkinek mas tetszik,vannak pasik akik az ultravekony noket szeretik,vannak akik a ducikat es igen vannak akik az izmos noket(itt legalabbis istenitik oket) es igy tovabb.
En soha nem szoltam be senkinek es nem vagtam pofakat(bocsi) mert valaki duci de ram mar sokszor neztek szuros szemmel mert izmos vagyok nagy szilikonmellekkel.pedig nem vagyok lepras csak belem szorul egy kis torencia es mivel jol erzem magam a boromben,nem vagyok sajat magam ellensege es nincs jogom masokat megitelni eszem agaban sem lenne beszolni barkinek is.
(igaz engem is csak Mo.-on neznek neha furcsa szemmel.hat igen a jo oreg magyar mentalitas,irigyseg vagy epp a masik el nem fogadasa es csupan kulsorol valo megitelese)
03:00
104
Apr
16
Pemarupa válasza írására:
Versenyszerűen sportolsz, attól vagy izmos? Ha igen, kérdeznék pár dolgot tőled, ha nem gond.
15:06
105
Apr
16
ismeretlen válaszaPemarupa írására:
igen es szemelyi edzo is vagyok,kerdezz nyugodtan,nem gond.
19:27
106
Apr
17
Pemarupa írta:
Hűűűű, de jó!!!:) Ha tényleg nem gond, akkor zaklatnálak pár kérdéssel.:)
Pár mondat rólam: egy héten körülbelül 2-4 alkalommal biciklizem/lépcsőgépezem otthon, 40 percet alkalmanként. Utána belső combra és hasra végzek gyakorlatokat - alig látható eredménnyel. Fogytam, formásodtam persze, de valahogy ez a két testrész nem az igazi... Az étkezésről annyit, hogy tulajdonképpen mindent eszem, csak mértékkel, és naponta 2-3 liter vizet is megiszom. Szerinted mit csinálok rosszul? Előre is köszi :*
08:52
107
Apr
17
ismeretlen válaszaPemarupa írására:
kuldtem emailt!:)
21:29
108
Apr
19
Belanna írta:
168 cm 65kg, és nem tartom magam kövérnek! Nem mondom van egy kis husi, próbálok megszabadulni tőle, de nem éhezéssel. Lehet , hogy én informálódok rossz helyen, de 10 férfiből 9nek a normál alkat tetszik
11:05
109
May
13
mayamariska válaszaanemona írására:
Van. :D Sőt mondom, hogy a pasiknak, meg úgy mindenkinek nagyon tetszek. Bocs, a késői válaszért. :S
19:12
110
May
21
Naphinel írta:
A vékonynak ugyanolyan rossz, mint a túlsúlyosnak, mert ő hiába eszik, nem hízik, és mindenki azt hajtogatja, egyél már, egyél már.
Meg mikor rád néz az ismeretlen az utcán, és látod a szemén, h mit gondol, "na, ez is egy anorexiás", meg összesúgnak a hátad mögött. Ugynolyan szar, sőt, még rosszabb. Hiába eszel egy csomót, nem hízol.
A túlsúlyosságot legalább lehet kompenzálni, több mozgás, kevesebb evés (NEM nemevés, csak kevesebb szénhidrát, édesség, több gyümölcs), ellennem mikor valaki sovány.
És erre még pluszba rátesz egy lapáttal, hogy elviszik dokihoz, és ő még gyógyit is ír fel, amitől még éhesebb lesz, de hiába, mert így sem hízik semmit. Egyik volt osztálytársamnál ez volt. Fiú, és iszonyat vékony volt, és doki írt fel neki gyógyit, amitől többet evett, de egy grammot nem hízott.

Szóval nem kell azt hinni, hogy milyen szuper vékonynak lenni, mert sokaknak annyira nem szuper!
10:10
111
May
21
Naphinel válaszamayamariska írására:
Valószínűleg igen, jó úton haladsz az anorexia felé.... ismét. Ne nézz tükörbe, és tegyél a sok vékony - modellalkatú csajra, mellesleg 170 centihez ötvenpárhány kiló tökéletes!

Én 169 vagyok, hatvanöt kilóval, és fogyni alarok valamennyit.... de csak a hasamról. Kajolok rendesen, csak kicsit kevesebbet, mint azelőtt, több gyümölcsöt, és naponta fél-háromnegyed órát mozgok (attól függ, hogy van kedvem).

Ja, ez már nem neked zól konkrétan:
14 évesen tök fölösen aggódsz ilyenek miatt, én 14 évesen nyúltam vagy 10 centit egy nyár alatt, szal....
És 14 évesen még fejlődsz, de ha elkezdesz nemenni, akkor pápá!
10:34
112
May
21
Naphinel válaszamayamariska írására:
Valószínűleg igen, jó úton haladsz az anorexia felé.... ismét. Ne nézz tükörbe, és tegyél a sok vékony - modellalkatú csajra, mellesleg 170 centihez ötvenpárhány kiló tökéletes!

Én 169 vagyok, hatvanöt kilóval, és fogyni alarok valamennyit.... de csak a hasamról. Kajolok rendesen, csak kicsit kevesebbet, mint azelőtt, több gyümölcsöt, és naponta fél-háromnegyed órát mozgok (attól függ, hogy van kedvem).

Ja, ez már nem neked zól konkrétan:
14 évesen tök fölösen aggódsz ilyenek miatt, én 14 évesen nyúltam vagy 10 centit egy nyár alatt, szal....
És 14 évesen még fejlődsz, de ha elkezdesz nemenni, akkor pápá!
10:34
113
May
21
Naphinel írta:
Bocs, kétszer ment
10:34
114
Jun
27
gwendolin22 írta:
Én már nagyon sokféle fogyókúrát kipróbáltam és egyik se vált be igazán, pedig betartottam. Soha nem volt rajtam sok fölösleg, csak 3-4 kiló, amitől testmozgással persze könnyű szerrel meg tud szabadulni az ember, de ahhoz nem vagyok elég kitartó. Aztán felszaladt még pár kiló, és már 10 kg fölöslegem volt az Újévre. Szó szerint sokkot kaptam, amikor mérlegre álltam. Kezdtem nagyon megútálni a testem. Ekkor elkezdtem koplalni (naponta 2x ettem fél adagot-valami könnyűt, egyébként csak almát), így kb. 4 hónap alatt lement az a 10 kg, de közben nagyon rosszul éreztem magam főleg az elején (már ettől mindig fáradt voltam, feszült, ingerült, nyugtalan pedig vannak, akik durvábban csinálják, el se tudom képzelni ők milyen rosszul lehetnek). Még egyszer nem hiszem, hogy lenne ehhez elég kitartásom, mert szerintem borzasztó amin ilyenkor keresztül megy az ember. Még sose éreztem ilyet ezelőtt, pedig eddig se voltam elégedett magammal. Mindezek ellenére eszembe se jutott, hogy én ezt hosszú távon csináljam, meg is álltam vele tudatosan, közben folyamatosan mérlegre álltam és számoltam a BMI-met. Ennek ellenére nem ajánlom senkinek ezt a módszert, mert csak tudatosan lehet csinálni, korlátozott ideig és az elvesztett vitaminokat és vizet folyamatosan pótolni kell, ezért csak tavasszal és nyáron lehet.
Mindig elképedek az anorexiásokon, hogy hihetnek el mindenféle hülyeségeket meg istennőket? Ezt nem fogom megérteni. Ez szerintem csak valami divat, mert aki tényleg beteg, az nem fogja bevallani pláne nem "dicsekedni vele" és másokat buzdítani erre a hülyeségre.
20:29
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés