Hömpölygő csajok

A tavasz első napsugarai kicsalogattak mindenkit vasárnap délután a négy fal közül, így nem lepődtünk meg, hogy milliónyian zizegtetek a  cotcot bazáron, a Merlinben. Most először fordult elő, hogy senki nem vette rossz néven, ha azt mondtuk egy göncére, hogy nem csereképes, senki nem bosszankodott, hogy rosszak a ruhák, amiket hoztatok. Mindenki örült. Voltak, akik ujjongva vetették bele magukat a ruhahalmok közé, miután megtudták, hogy három golyóért annyit visznek, amennyit akarnak. Nagyon úgy néz ki, hogy önjáró lett a bazár, jöttek a csajok a ruhákkal, kipakolás, válogatás, fizetés és el. Semmi fennakadás. Szépek voltatok! 

Nézd a csajokat, hogy túrtak!

Persze mi megint úgy éreztük magunkat, mint akiken egy egész bivalycsorda ment át, "megcsináltak" minket, aztán otthagytak. Miután végeztünk a pakolással, és vittük le az utolsó jótékony zsákokat, láttunk egy lányt, egyedül, zsákokkal, táskákkal, szatyrokkal megrakva bandukolt, kicsit elérzékenyültünk a látványtól, de rájöttük, hogy mi az értelme a bazárnak: aki rászorul, annak hatalmas segítség. Aki pedig adni tud, hát segíthet. köszi csajok! Tényleg! És köszi a Semmelweis utcán hivataloskodó rendőröknek is a jófejséget, akik a bazárra érkezők esetében eltekintettek az egyébként 30 000 forintos büntetéstől, ami a behajtani tilosért járt volna mindenkinek. Tényleg rendes volt tőlük.

Csajok ruhák között, itt is!

Legközelebb május 23-án találkozzunk a Corvintetőn, már a szabad ég alatt és egy kis meglepivel.

Van egy óriás gáz. Minden bazáron eltűnik valamink. Most Zsófi imádott fehér Oakley napszemüvege tűnt el, amit nagyon sajnálunk. Ha valaki véletlenül cserecuccnak tekintette a táskájából kikandikáló darabot, jelentkezzen, és visszavesszük, bárhol. Köszi! (Tudjuk, a mi hibánk, hogy össze-vissza hagyjuk a cuccainkat... )