Közösség

Ne ítélj a tar fej láttán!

3551

Mielőtt még valaki azt hinné, leszögezem: nem a kopaszodásra vonatkozó hiedelmekről lesz szó. A nácizmussal és a rasszizmussal gyakran azonosított skinheadeket ragadom ki a nagyvárosi dzsungel állatfajai közül, hogy megpróbáljuk tisztázni a velük kapcsolatos előítéleteket. Mindezt aktuálpolitikai megjegyzések nélkül szeretném tenni, így elöljáróban kell elmondanom, hogy a Magyar Gárda tagjai például nem (vagy legalábbis nem a hagyományos értelemben vett) bőrfejűek.

Kívül

Hogy honnan ismerhető fel egy igazi skinhead? Nos, a könnyebbség kedvéért először lássuk a külsőségeket! A fiúk frizurája értelemszerűen tarkopasz, vagy csak egy kicsivel hosszabb. Többnyire katonai nadrágot vagy egyenesszárú kék, esetleg fehér farmert viselnek. Ennek szárát felhajtva hordják, hogy acélbetétes, főleg Martens vagy Getta márkájú bakancsuk jól látható legyen. A bakancsba egyeseknél sokszor kerül fehér fűző, ez a hiedelem szerint a szélsőjobboldali eszmékhez vonzódó bőrfejűek jelképe. Talán sokak számára elképzelhetetlen, de ők külön csoportot képeznek a szubkultúrán belül. Erről nemsokára lesz még szó. Felsőruházatuk általában a kedvenc futballcsapatot, zenekart vagy bakancsmárkát reklámozó pólóból és Lonsdale-pulóverből áll. Klasszikus kabáttípusuk a narancssárga belsejű bomberdzseki, de hordanak farmer- és hosszabb szövetkabátokat is. A nadrágtartó szintén elengedhetetlen része az öltözéknek. A tájékunkon meglehetősen ritkán látható skinhead-lányok ruházata nagyrészt ugyanezekből az elemekből építkezik, azzal a kivétellel, hogy nadrág helyett a harisnya és miniszoknya viselete is megengedett. Hagyományosan a fejtetőn borotválták le a hajukat, a pajeszt pedig hosszabbra hagyták, de elterjedt a hátul rövidre nyírt és felzselézett, elöl pedig a homlokba vagy a szembe lógó haj is.

Belül

Történeti szempontból a skinhead-jelenség érdekes módon a hatvanas évek végének Angliájában alakult ki, az alacsony társadalmi rétegekből származó fehér fiatalok és a jamaicai fekete bevándorlók kultúrájának találkozásából. Mivel a szó szoros értelmében az utcán született, nyilván nem volt mentes az erőszakos vonásoktól: a rövid haj például állítólag azért lett jellegzetes skinhead-külsőség, mert verekedés esetén nem lóg a szembe, és az ellenfél sem tud belekapaszkodni. Mindenesetre a kezdet kezdetén szó sem volt szélsőjobboldali eszmékről és faji megkülönböztetésről: fekete fiatalok ugyanúgy tagjai voltak az első csoportoknak. A jamaicai zenék, azaz a ska és a reggae szeretete, a futball iránti rajongás illetve a munkásosztálybeli öntudat lett az összetartó erő.

A zene az Oi!

Zenei értelemben aztán a hetvenes évek második felében feltűnő punkrock is megtermékenyítette a skinheadeket - ekkor jött létre a punkjegyeket alkalmazó, agresszívebb Oi!-zene. Az a politikai fordulat pedig, amely a bőrfejűekkel kapcsolatos mai előítéletek egyik ősforrása, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján következett be. A Nemzeti Front nevű brit nacionalista párt használható, könnyen manipulálható emberanyagot látott bennük, és szociális demagógiájával, bevándorlóellenes jelszavaival felkarolta a mozgalmat. Természetesen nem sikerült mindenkit magába szippantania: egyes Oi!-zenekarok tiltakoztak szubkultúrájuk eltorzítása ellen, és koncertekkel egybekötött antirasszista tüntetéseket szerveztek.

Ekkor jött létre az ideológiai szakadás a skinhead-mozgalmon belül. (Akit bővebben érdekel a téma és a kor, annak erősen ajánlott a This Is England című film megtekintése. Magyarul is elérhető.) A nemzetközi skinhead-történelem újabb jelentős fordulatára aztán 1986-ig kellett várni: ekkor alakult meg az Egyesült Államokban a SHARP-mozgalom (Skinheads Against Racial Prejudice, azaz Skinheadek a rasszista előítéletek ellen), amely a korai időszak antirasszizmusát, illetve ideológiamentességét szeretné visszaállítani. Ők nevezték el a fajgyűlölő kopasz neonácikat boneheadeknek, megkülönböztetve őket az "igazi" skinheadektől - és persze egyúttal az értelmi képességeiket is becsmérelve.

Magyarországra csak a nyolcvanas évek elején szivárgott be a skinhead-szubkultúra, konkrétan már a szélsőjobboldali eszmékkel átitatott változat. Ez a hullám a a rendszerváltás után, a kilencvenes évek derekára érte el tetőpontját. Azóta alaposan lecsappant a cikk elején felsorolt külső jegyeket viselő fiatalok száma, az új évezred elején viszont a nacionalisták mellett itthon is megjelentek a SHARP-skinheadek. Ha tehát megpillantunk egy bőrfejűt az utcán, akkor abban biztosak lehetünk, hogy szereti a sört és az Oi!-zenét, fanatikusan imádja a kedvenc focicsapatát, a rendőröket pedig nem látja szívesen. Abban viszont már egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy rendszeresen baseball-ütővel kergeti színesbőrű embertársait.


Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások