Közösség

Diéta klímaváltozás ellen

3548

A kereskedelmi célú állatartás, azaz a húsipar kiszolgálása több üvegházhatású gázt termel mint a világ össze autója és teherautója együtt. Ez tény, többek között az ENSZ is kimondta. Éppen ezért mind többen hajtogatják, hogy a vegetáriánus életmódra való váltással az ember többet tesz a klímaváltozás ellen, mint azzal, ha hibrid autóra vált vagy éppen bringára ül. (Most a vegák fellélegeznek, az autósoknak meg szolgáltattunk egy jó okot, hogy miért mentegessék a fölösleges pöfögést.) A számszerűsített tények a következők: egy átlag húsevő naponta 14 800 liter vizet használ el, míg egy vegetáriánus mindössze 1100-at. Miközben a világ nagy része vízhiánnyal küzd, és ez egyre rosszabb lesz, a vízkészletünk legnagyobb hányadát az állattartásra fordítjuk, a járulékos szennyezésekről nem is beszélve. A vegetáriánus étkezéssel, különösen pedig a vegán étkezéssel annyi vizet takarítunk meg egy év alatt, mintha tizenkét hónapig nem zuhanyoznánk. Ez olyan életmódbeli változtatás tehát, ami a lehető leghatékonyabban csökkenti energiafelhasználásunkat, és mellette még egészséges is. Persze ez utóbbit mindenki vitatja, aki még nem próbált ki hosszabb húsmentes periódust.

Ezeket a felismeréseket mindazonáltal egyre többen magukévá teszik, és a kegyetlen állatartás, az állatkínzás elleni tiltakozás mellett a vega táplálkozás okai között most már az ökológiai lábnyom csökkentése is megjelent. Persze vannak egyszerűen olyanok is, akik nem szeretik a húst. Egyre több híres személyiség vállalja fel, hogy ő egyszer s mindenkorra befejezte a húsevést, s egyre többen ezen új ok miatt teszik ezt, ilyen például Pamela Anderson vagy éppen Leonardo di Caprio. És vannak sokan, akik hangosan harcolnak mindezért, például Al Gore. A majdnem amerikai elnökről jól tudjuk, hogy elkötelezett híve a globális felmelegedés elleni küzdelemnek, és az azzal kapcsolatos felvilágosításnak. Bizonyára a Kellemetlen igazság című, kissé száraz, ám annál riasztóbb filmjét is sokan láttátok.

Mr. Gore bezsebelt egy Nobel-díjat is ezen munkásságáért, most pedig vegetáriánus ételmárkát hozott létre, amivel azt üzeni, a széndioxid kibocsátásunkat érdemben valóban nehéz csökkenteni, de a hús letételével hatalmasat lépünk előre, csökkentsük hát hús-lábynomunkat. A termékek bevételét a klímaváltozás elleni küzdelemre fordítják. Ez mind szép eddig, csak éppen ő az, aki nem mutatja ezt a követemdő példát. Pontosan ezért a PETA és számos újságíró is támadni kezdte Ak Gore-t, kérdőre vonván álszent magatartását. Ha olyan jó módszer ez, és ha ennyire pártolja a húsmentességet, vajon ő maga miért nem követi saját tanácsait? És miért nem ad az embereknek kézzelfogható alternatívát és valóban jó tanácsokat?

Természetesen ez nemcsak rá igaz, hanem minden olyan, önmagát zöld színben feltüntető emberre, aki bort iszik és vizet prédikál. Lássuk be, a mai világban egyre inkább kínos magasról tenni a környezetvédelemre. Divatos környezettudatosnak feltüntetni magunkat, hangoztatni, hogy ami történik, az borzasztó, és hogy én igenis odafigyelek. Ez sok esetben megy is, egészen addig, amíg saját életünk saját kis kényelmét nem érintik elveink, amiket abban a pillanatban hirtelen félre is söprünk. Ez a kényelmi határ mindenkinél máshol húzódik, de valahol mindenkinél van. Kinek az autózás az, amit foggal-körömmel véd, hogy neki mekkora szüksége van rá, ki a kádfürdőzésről nem tud lemondani, ki a harminc fokra fűtött lakásról, hisz olyan fázós, ki a szelektív hulladékgyűjtés kényelmetlenségét nem szereti vállalni, s inkább azt hangoztatja, úgyis összeöntik azt. Kérdés tehát, mikor jön el az a pont, mikor saját kényelmünk kárára is hajlandóak vagyunk áldozatot hozni. Vagy a vegetarianitzmusra való átállást illetően a kérdés így hangzik: mikor tartjuk elképzelhetőnek, hogy egyáltalán kipróbáljuk, hátha nem is hülyeség, amit olyan sok ember vall.

Persze ezek legtöbbször inkább nevetség tárgyát képezik, és kigúnyoljuk, naívnak tartjuk, ökofasisztának bélyegezzük azt, aki így gondolkodik, s csípőből támadunk, ha ne adj' isten másnak is javasolja a tippek valamelyikét pusztán jóakaratból. Igyekszünk megszégyeníteni, kigúnyolni, de semmiképpen nem óhajtunk saját életünkön változtatni. Feltételezem, most is sok ilyen komment születik majd.

De fölvet ez az egész történet még egy kérdést. Vajon tényleg arra várunk, hogy politikusok, hírességek, tévéarcok mutassanak nekünk példát? Vajon tényleg Al Gore vegetáriánus betérése lenne az, ami tömegeket mozdítana meg? Kétlem. Jogos, hogy ne legyünk álszentek, de jogos az is, hogy ne mástól várjuk az első lépést. Ha a politikus sikkaszt, nekem is megengedett? Ha ő tisztességtelenül viselkedik, én is tehetek ugyanígy? Szerintem pont fordítva van. A társadalom legyen tisztességes, és akkor lesz erkölcsi alapunk kivetni magunkból a romlott elemeket. És az életmódváltást is az egyén szintjén kell elkezdeni. Akár vegasággal, akár egyéb, kis odafigyelést igénylő eszközökkel.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások