Test

Mindennek a rákfenéje

3527

"A test nem gyógyul a lélek nélkül" mondta Szókratész. Szerencse, hogy már léteznek olyan háziorvosok, akik ebben a szellemben igyekeznek gyógyítani. Ennek ellenére társadalmunk még mindig hisz abban, hogy néhány bogyóval, szikével gyógyíthatóak a betegségek. Pedig, ha elfogadjuk azt - és miért ne tennénk, hiszen tapasztaljuk -, hogy a test nem létezik lélek és szellem nélkül, akkor be kell látnunk, hogy kórságainkat lelkünk defektjei generálják, illetve azok hatnak testünk állapotára. Ha pszichoszomatikus tünetekről, megbetegedésekről van szó, akkor először a stresszre gondolunk. A stressz, az a fene stressz. Ezt a kifejezést azonban nem csak egyféleképpen lehet értelmezni. Stressz érhet minket a mindennapokban, a munkahelyünkön, az iskolában, negatív gyermekkori élmények utóhatásaként, a stresszfaktorok nagyon széles körűek az életünkben. Sokszor mondják nekünk, hogy a lelkünkben kell rendet tenni, de a lustaság bizony nagy úr... Tudjuk, hogy változtatni kéne, de ahhoz bizony tenni is kell, legyen szó akár pszichoterápiáról, akár jógáról, akár meditációról... Azt a hitet el kell vetnünk, miszerint minden megoldható gyógyszerekkel és szikével. Hiszen az esetleg kezelhet egy tünetet, de a betegségek gyökerét nem írtja ki. Számos betegségre való hajlammal születünk, az már rajtunk múlik, hogy ezekből mit hozunk ki. És itt nyilván nem az influenzára gondolunk.

A stresszt átfogóan pszichés-, illetve szociális terhelésnek nevezhetjük, amely számos betegség kiváltója, de szinte minden betegség súlyosbítója lehet. Nagyon sokáig nem fogadták el az orvostudományban azt a tényt, amelyet már Freud is vallott, hogy bizony a betegségek visszavezethetőek az ember múltjának és jelenének pszichés tényezőire. Persze fordítva is járható ez az út, nem csak pszichológiai tényezők befolyásolják a betegségek kialakulását, de a betegségek is nagyban befolyásolják a lelki állapotot, hiszen egy-egy betegség erősen hat a gondolkodásra, lelki állapotra. A pszichoszomatikus kifejezés görög eredetű szóösszetétel, a lélek (psyhe) és a test (soma) szavakból származik. Az ilyen típusú megbetegedések a test és a lélek kölcsönhatásának a zavarából erednek, így kezelni is úgy kell őket, hogy a test gyógyítása mellett, a lelket is ápoljuk. A pszichés zavarok, a lelki izgalmak, a megterhelések valódi szervi tüneteket, elváltozásokat is generálhatnak, leginkább a keringésre, emésztésre, légzésre vannak bődületesen rossz hatással, hiszen ezeket a vegetatív idegrendszer szabályozza.

Már Hippokratész is elsődleges jelentőséget tulajdonított a lelki eseményeknek, behatásoknak egy-egy betegség kialakulásával kapcsolatban. Ezek a lelki történések nagyon sokfélék: szorongás, félelem, csalódás, gátlások, konfliktusok, nagy fokú terhelés, akár testi, akár szellemi erőpróba is legyen az. Tipikus pszichoszomatikus megbetegedésként kell tekintenünk a következő megbetegedésekre: megfázásos tünetek, krónikus fejfájás, herpesz, asztma, bronchitis, hasmenés, gyomorbántalmak, szorulás, állandó hasmenés, gyomorfekély, bőrelváltozások, vérnyomás problémák, nőgyógyászati problémák.

Hogyan hat a lélek a testre?

A pszichoszomatika alapelve, hogy a test hat a lélekre - hiszen egy beteg ember könnyebben deprimálttá válik, mint az, aki kicsattan az egészségtől -, akkor ennek visszafelé is igaznak kell lennie. Tipikusan olyan kérdést vet fel, amelyre olyannyira nehéz válaszolni, mint arra, hogy "Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?" A kérdésre az orvos és a beteg közösen keresi, kutatja a választ. Kutatások igazolták, hogy stresszre - veszteség, elhagyatottság, depresszió - a testben tartósan csökken a T-sejtek száma - amely limfociták jelentős szerepet játszanak az immunrendszerünk működésében -, így könnyebben betegszik meg az ember. A lelkileg terhelt ember ellenálló képessége romlik, könnyebben kap el fertőzéseket, vírusokat, gyulladások keletkeznek a testükben, de a rákos megbetegedések egyik fő oka is a lélekre vezethető vissza. A tudományos kísérletek hosszú évek óta vizsgálják, hogy melyek azok a tipikusan lelki defektre visszavezethető tünetek, amelyeket pszichoszomatikus betegségként kell kezelni, ilyenek a: tumor, allergia, krónikus fertőzések, keringési megbetegedések, emésztési és bélrendszerrel összefüggő zavarok, ciszták, nőgyógyászati gebaszok.

Dokinál

Sajnos még az orvosok is kétféleképpen vélekednek arról, hogy mit is takar az a kifejezés, hogy pszichoszomatikus betegség. Egy részük azt vallja, általánosságban elmondható, hogy azok az esetek tartoznak ebbe a betegségcsoportba, amikor a különböző tünetek és vizsgálatok nem mutatnak szervi elváltozást. Ez viszont csak átfedést mutat a konkrét jelentéssel, hiszen a szomatoform rendellenességek pszichoszomatikusak, de nem minden ilyen eredetű betegség szomatoform. Ezekre ugyanis az jellemző, hogy a beteg olyan tüneteket produkál, amelyek mögött nincs szervi háttér, testi betegség. Viszont az elfogadott álláspont az, hogy minden betegség pszichoszomatikus, ugyanis minden betegség kialakulásában szerepet játszanak a lelki okok, a szociális tényezők, és mint egy társas játékban, a biológia is. Létezik és az élő nyelvben is megnyilvánul, hogy a test üzen a tünetekkel. Ilyeneket szoktunk mondani: töröm a töröm a fejem, terhet cipelek a vállamon, annyira izgulok, hogy görcsben áll a gyomrom, kézenfekvően értelmezhető szimbólumok ezek. Amennyiben nem vagyunk képesek kifejezni problémáinkat, azok a test egy bizonyos szintjén megrekednek.

Bizalmas kommunikáció

Nem a betegnek kell eldöntenie, hogy a tünetei milyen okokra vezethetők vissza, bár a cél ez lenne, egy tudatos ember pontosan tudja, mikor kell orvosi segítséget kérni, és mikor kell az életében rendet tenni inkább. Sajnos az egészségügyi ellátórendszer itthon nem működik túl hatékonyan és széles körűen. Egyrészről ott van a kutya elásva, hogy a háziorvosok nem tudják hova irányítani azokat a betegeket, akiknél felfedezik a pszichés problémákat, okokat, a betegsége kialakulásában. Sokszor semmilyen indokuk nincs a terápiára, viszont mégiscsak fel kellene tárni a háttérben húzódó pszichés okokat, ehhez viszont nincs megfelelő méretű és minőségű ellátórendszer, nincsenek szociális munkások, tanácsadók, alternatív megoldások. Mi marad? Ebből a szempontból a sokszor nagyon káros és agyonreklámozott tüneti kezelésre - talán, de inkább nem - használható pirulák. És itt el is akad a dolog. Sajnos a betegek sem elég nyitottak, rosszul viszonyulnak. Tipikus eset, amikor a beteg különböző panaszokkal felkeresi a háziorvosát, aki mindenféle vizsgálatra elküldi, akár hosszú hónapokig vizsgálódnak, de nem találnak semmit. Erre a beteg azt vizionálja, hogy az orvos rosszul végzi a dolgát, keres egy másikat. Főleg akkor jellemző ez, amikor a háziorvos esetleg elküldené pszichológushoz a beteget, de ő ellenáll, mert ő nem "bolond", neki fáj a háta, derítse ki, hogy ennek mi az oka! Elutasítja a lelki kezelést, csak azt akarja, hogy a testét gyógyítsák meg! Miután a következő, és az azt követő orvos sem talál semmit, a legrosszabb esetben ismerősök által javasolt, reklámokból ellesett terápiához fordul a beteg és még több kárt szenved a teste és a lelke. Egyetlen megoldás az a bizalmas viszony kialakítása az orvossal. Olyan szakembert kell keresni, akinek van ránk ideje, aki meghallgat és akinek képesek vagyunk megnyílni, elmondani olyan problémáinkat is, amelyeknek látszólag semmi közük a testi tüneteinknek.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások