Mi ez?

Mi ez? Selyem

3510

A selyem fontos és nemes anyaga a textiliparnak. Évezredek óta használjuk a selyemhernyók által termelt váladékot, amelyből szálak, később cérna, majd textil készül. A folyamat végén kapott anyagból ruhaneműt varázsolnak, de számos esetben lakberendezési textilként kerül felhasználásra a végtermék, például ágynemű vagy díszpárna lesz belőle.

Selyem

A selyem olyan különleges, állati eredetű textilipari nyersanyag, amit a selyemhernyók készítenek. A selyemhernyók egy bizonyos életszakaszukban gumót kezdenek maguk köré építeni, hogy a bebábozódást követő körülbelül tizenötödik napon lepkévé változva hagyják el metamorfózisuk helyszínét. A selyemszál maga a szövőmirigy váladéka, magas fehérjetartalmú - főleg fibroint és szericint tartalmaz -, amely a levegőn megszilárdul. 

more

A selyem köztudottan fényes és csillogó anyag, ezeket a tulajdonságokat a szálak lekerekített háromszögre emlékeztető keresztmetszetének köszönheti, amelyek visszaverik a fényt. Szakítószilárdsága megegyezik a nejlonéval, nedvszívó képessége pedig meglepően nagy, saját tömegének mintegy harminc százalékát képes magába szívni.

Történelem

A selyem története időszámításunk előtt háromezer évre nyúlik vissza, azóta használja az emberiség. A selyemgyártás Kínából indult, és az éves százötvenezer tonna világtermelés hetvenkét százalékát még ma is ez az ország adja. Egy legenda szerint az egész selyemgyártás Hszi Ling Si kínai császárnének köszönhető, aki véletlenül a forró teájába ejtett egy selyemgubót, amely a hőtől meglágyult, és hosszú, finom fonal lett belőle.

Egészen Nagy Sándor idejéig a kínaiak megőrizték a selyemgyártás titkát, az európaiak például azt hitték, hogy az anyag egy fa terméséből származik. Azt, hogy fontos kereskedelmi cikk volt, mi sem mutatja jobban, mint a híres selyemút elnevezés, amely Ázsián és Európán áthaladó kereskedelmi útvonalat jelölt.

Kétszázban már Koreában is ismerték az eljárást, és száz évvel később India is tudott selymet készíteni. Időszámításunk szerint ötszáz körül, Justinianus császár uralkodása idején került néhány selyemhernyó Konstantinápolyba, és indult el hódító európai útjára. Hétszázban következtek a spanyolok, ezerkétszáz környékén Velencében is elkezdődött a selyemüzlet, majd kétszáz évvel később Franciaország és még kétszáz év múlva a németek következtek. Kezdetben a selyem luxuscikknek számított, a bonyolult gyártási eljárás miatt. A gazdagok viselték, míg a szegényeknek csak pamut kelmékre tellett.

Gumóból kelme

Ma már a selyemgyártás is iparosodott, manapság tenyésztik a hernyókat selyem-előállítás céljából. A selyem két százalékát teszi ki az éves textil felhasználásnak, de még ennek a csekélynek tűnő mennyiségnek is rengeteg fáradásgot rejt az előállítása. A selyemhernyókat például eperfalevelekkel etetik. 

A hernyók bebábozódást követő nyolc-tizedik napon gumófojtást hajtanak végre, ennek során megölik a gumóban lévő bábot. A gumófojtás hatvan-hetven celsius fokon történik meleg vízgőzzel. Az állat elpusztítására azért van szükség, mert különben a bábból kifejlődött pille átszakítaná, tönkretenné a gumót, amelyről így már nem lenne lefejthető a selyemszál. A természet- és állatvédők pont a báb megölése miatt tiltakoznak a selyemgyártás ellen, míg mások azzal érvelnek, hogy ez a hernyófaj az emberi hasznosításnak köszönhetően él még mindig, e nélkül már régen kipusztult volna.

A gumófojtást követően kilencven fokos vízben főzik a gumót, így a szericinréteg megpuhul, és körülbelül négy-hatszáz méter szál fejthető belőle. Ezután szappanos oldattal eltávolítják a szálról a szericinréteget, ez tömegvesztést okoz, ezért van, hogy az elfojtás után egy hónappal hétszáz gramm, két hónap után pedig háromszázötven gramm lesz az eredetileg egy kiló selyemből. A selyemszálakat cérnákká sodorják, majd textilt szőnek belőlük.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások