Lélek

Irul-pirul Mária

3432

Nekem kicsit hihetetlen, hogy ebben a világban, amikor már bármit megtehetünk különösebb szégyenérzet nélkül, bizony sokan vannak, akik elpirulnak. Hogy ennek mi az oka? Számtalan lehet: zavar, szégyen, rajtakapás... A lényeg, hogy ilyenkor megnő az adrenalin a szervezetünkben, a vérerek kitágulnak, és a vér az arcunkba, fejünkbe tódul, elvörösödünk, ezt nem tudjuk szabályozni. Az arcszín megváltozása nem feltétlenül tűnik fel a körülöttünk lévőknek, mindenesetre mi ezt nem így gondoljuk. Néhányaknál olyan erős lehet a pirulástól való félelem, hogy nem is mernek emberek között szerepelni, mert rettegnek a megszégyenüléstől, az elpirulástól. Az elpirulás az evolúció legnagyobb titka, már Darwin is sokat foglalkozott vele. Frans de Waal, az Emory Egyetem professzora szerint az ember az egyetlen, aki elpirul egy-egy kínos, szégyenletes esemény során. Feltételezi, hogy mivel a hazugságon való rajtakapás is pirulást vált ki, ezért az evolúció egyik célja volt, hogy ne tudjunk hazudni. 

Szociális fájdalom

Feldmár András szerint a legrosszabb érzet a szégyen. Ezzel nem nagyon lehet vitatkozni, és még kevésbé megmagyarázni, tudjuk mi az, de szavakkal kifejezni nem lehet. Szerintem a pszichológiában sincs olyan mérce, skála, ami mérni tudná egyáltalán ezt. Viszont biztos, hogy pszichikai jelenségről van szó, melynek fizikai megnyilvánulásai vannak. A legfőbb oka, talán a félelem attól a nyomorúságos érzéstől, hogy nem vagyunk jók, kudarcot vallunk, mások nem fogadnak el, kiközösítenek minket. A szégyen egyik legfőbb megnyilvánulási módja a pirulás. Kizárólag az embereknél figyelhető meg. Hiába gyakori megnyilvánulási forma, magyarázat nincs rá, sőt, ha egy pirulós embert megkérdezel miért pirul el, ő sem tud válaszolni, csak elpirulni. Persze nem csak akkor van pirulás, ha szégyen van, vagy kudarc, hazugság és zavar, hanem akkor is, ha szerelmesek vagyunk, lányos zavarunkba elpirulunk, ha megdicsérnek, sokszor pedig bosszantóan, szinte minden ok nélkül. Darwin azt mondta erre, hogy a kudarc és a dicséret között az ítélet a közös pont, amely mindkét okból előcsalogatott arcpírban jelen van.

Beteg

Sajnos nagyon sokan olyan erős fóbiától, szorongástól szenvednek amiatt, hogy elpirulnak, van, hogy az életterüket is ösztönösen beszűkítik, hogy még csak véletlenül se legyen alkalmuk elpirulni. A megoldás a szorongás csökkentése, persze az oktondi orvosok erre is valami pirulát adnak, szorongás csökkentőt, de terápiával, később pedig humorral szépen felépíthető egy egészséges öntudat. Egy ilyen tudattal, pszichével rendelkező test, bőr nem válik rákvörössé, zavarba ejtő helyzetekben. Maga a pirulás, mint objektív jelenség nem befolyásolható, de az igen, hogy erről hogyan gondolkodunk..

Szemétség

A pirulás - mindenki tudja - egyáltalán nem kellemes, sőt, igen-igen kínos. Ezt a kínosság érzetet azzal tetézni, hogy a környezetből valaki még kedvesen rá is irányatja erre mindenki figyelmét azzal hogy de jó színed lett, - na, az valami extra szemétség. Nyilván ő is tudja. Miért kell még kellemetlenebb helyzetbe hozni? Szerintünk ez az egyik leggonoszabb emberi magatartás.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
márc
20
Ribizli29 írta:
Én pirulós vagyok, pont ezért nevezett el a napközis tanárbácsi Ribizlinek. Hogy mitől pirulok? Zavarbaejtő kérdésektől, alkoholtól, hidegtől és örömtől... Ha lelkesesek, akkor egyenesen lángol az arcom. Tulajdonképpen úgy működik ez, mint Gombóc Arturnál a csoki. Pirulok, a kiváltó ok meg bármi lehet.
09:06
2
márc
20
amarie írta:
Én is elég pirulós vagyok, de nem különösebben zavar, ismerőseim aranyosnak találják :)

Egyébként a szégyen valóban az egyik legrosszabb érzelem. Főleg, mert hihetetlen negatív cselekedetek kiindulási pontja, mivel a legtöbb ember haragszik is arra, ami/aki miatt szégyelli magát.
09:11
3
márc
20
Csillagszem írta:
Ritkán pirulok el. Leginkább az a gáz, ha erre felhívják a figyelmedet....utálom is rendesen: jééé, milyen jó színed lett....
Legutóbb kb. 1 éve pirultam el, azt hiszem az idegességtől, mikor rájöttem, hogy valamit rosszul csináltam a munkámban, magyarán szólva: "ezt nagyon elk...rtam".
09:26
4
márc
20
tavirose írta:
hmm, én nem vagyok az a kifejezetten pirulós... viszont, szerintem tök romantikus (mármint nem magamat akarom dicsérni), de nagyon el tudok pirulni ha őszinte bókot kapok valakitől. :)
mivel ilyen manapaság nincs túl gyakran, szerintem ezzel köszöni meg a testem, hogy építi valaki a lelkivilágomat. :)
09:28
5
márc
20
agneza írta:
Gyerekként nagyon pirulós voltam. Olyan lett a fejem mint a paprika ha szerepelni kellett vagy épp füllenteni szándékoztam (de mivel a fejemre volt írva, sosem sikerült :) ) vagy csak ideges lettem. Kamaszkoromra elmúlt :)
09:48
6
márc
20
zsofibaba írta:
Én is sokszor pirulok. :)
Főleg,ha zavarba hoznak... és addig jó,amíg 1 nőt 1 kicsit is zavarba lehet hozni..... :)
A pasiknak meg tetszik! :)
09:51
7
márc
20
diff válaszaRibizli29 írására:
Hát Ribizli, elég jófej napközis tanárod lehetett...
10:03
8
márc
20
taen írta:
Én is pirulok, áltlában nem zavar, csak így sok mindent le lehet olvasni az arcomról... Meg engem könnyű zavarba hozni :) Viszont másoknak tetszik, aranyosnak találják, ahogy amarie is mondja :)
Amit mondjuk utálok, hogy sportoláskor vagyok olyan, mint egy érett paradicsom... Ezt elcserélném, a többi végülis nem zavar, megszoktam már.
10:09
9
márc
20
globe válaszaagneza írására:
"Olyan lett a fejem mint a paprika"
Mint Hulknak, Shreknek meg Fionának? Ne má'!
10:19
10
márc
20
Kacu írta:
Szerencsére nem vagyok pirulós fajta, de ha mégis előjön az az idegességtől szokott lenni. Olyankor, amikor felmegy a pumpa, érzem, hogy majd' zétdurran a fejem a dühtől és ez kiül az arcomra is. Biztos a vérnyomás miatt :-)
Egyébként zavarbaejtő helyzetekben mindig higgadtan viselkedek és ez nagyon hatásos. Viszont ha valaki direkt (!) kellemetlen helyzetbe akar hozni akkor mosolyogva, ugyanolyan hangsúllyal válaszolok neki, ekkor fordul a kocka, mert ő jön zavarba és ő pirul el. Utána nem kóstolgat.
10:50
11
márc
20
flo írta:
nekem a fülem vörösödik el :D azt nem tudom, hogy mennyire, de kínos(abb) helyzetekben tűzforróvá válik, bár a hajam általában takarja... :)
én poénból szoktam néha beszólni a barátnőimnek, hogy milyen jó színed lett. de az poén, ők is nevetnek :D amúgy szerintem is görénység...
amúgy az a fura ebben, hogy a fülem pl. akkor is szokott égni, mikor a helyzet nem kínos egyáltalán, csak én vagyok mondjuk a figyelem kp-jában, és kérdeznek tőlem valamit, nekem meg 30 ember előtt kell válaszolnom. azért fura, mert elég rutinos előadó vagyok már több mint 10 éve (csak olyankor mondjuk nem kell beszélnem).
10:53
12
márc
20
Jucc írta:
fúú, én nagyon pirulós vagyok. ha érezelmeskedem, ha izgulok, ha beleélem magam vmibe, ha vmit nagyon akarok, ha zavarba jövök, akárcsak egy pillanatra... annyira nem szeretem:(
azt mondják aranyos, hát nem tudom. én nem vagyok lenyűgözve tőle...:))
11:00
13
márc
20
ismeretlen írta:
Nekem teljesen mindegy,hogy mikor,hol,kivel vagyok,az arcom szinte mindig pirul.Hiába nem vagyok ideges,zaklatott...Szerintem azok a pillanatok a ritkák,mikor nem pirulok el.Mondjuk ezt nem is nevezném pirulásnak,mert gyakorlatilag folyton piros az arcom:)
A másik meg a fülem.Igaz,hogy lefagy a kezem,de a fülem az virul,mint a pirosrózsa.De engem alapvetően nem zavar.
11:03
14
márc
20
Hella írta:
Én 14 éves koromban annyira izgultam egy-egy buli előtt, hogy már délután tiszta vörös volt az arcom...a piától elmúlt:) Mostanában már nem vagyok izgulós, főleg nem a bulik miatt...Viszont ha zavarbahoznak, ami elég nehéz, akkor még mindig elpirulok, de szerintem inkább vicces, mint kínos:)
11:32
15
márc
20
CsengeV írta:
Én is mindig pirulok. Ha nevetek, ha sírok, ha erősen koncentrálok, ha izgulok valami miatt, ha boldog vagyok, ha szomorú, ha szerepelnem kell, ha piszkálnak, ha dühös vagyok .... mindig.
Idegesít. :D
Nagyon. :D
És sok a szemét ember a környezetemben. Az ilyet nem "illene" észrevenni másoknak. Úgy értem ha észreveszi, akkor legalább ne hívja fel rá a figyelmet, hogy észrevette. -.-
11:34
16
márc
20
CsengeV írta:
Viszont szemrebbenés nélkül bárki képébe hazudok pirulás nélkül.
Kijátszottam az evolúciót. :P
11:36
17
márc
20
Kori írta:
Én eszméletlen pirulós vagyok, gyakran már észre sem veszem, hogy elpirultam, van, hogy ilyenkor valaki kedvesen megemlíti, így még többen felfigyelnek rá... Szuper....
11:41
18
márc
20
hborcsa írta:
Nagyonnagyon pirulós vagyok, és főleg munkahelyi meetingeken szokott nagyon vicces lenni! Persze ilyenkor indul ezerrel a poénkodás a "beszédes arcszínemen". Ezt viszont abszolút nem érzem se megalázónak, se szemétségnek, én is velük nevetek, de a nevetéstől általában még sokkal pirosabb leszek. :D Ha megdicsér, megszid vagy váratlan helyzetbe hoz valaki, dettó.
11:53
19
márc
20
tein írta:
én akkor szoktam pirulni, mikor valami butaságot mondok, kérdezek. de olyankor sem annyira kívülről, hanem belülről önt el a forróság, és úgy érzem, hogy paprikavörös lett az arcom.

ha zavarba hoznak, vagy megdöbbentenek, én szimplán nem tudok megszólalni, csak hebegek-habogok. persze attól is függ, milyen passzban vagyok, néha ki tudom játszani és elütöm valami frappáns beszólással. (néhanéhanéha)

ha izgulok, például mikor előadást kell tartanom, vagy ilyesmi, akkor meg szimplán irtóra remegek. szörnyű fura, mert annyira remegek, hogy még a fejem is "bizsereg" és olyan nagyon, hogy úgy érzem, mindenki látja, hogy kontrollálatlanul mozog a fejem. és amikor odafigyelek rá, és megpróbálom kordában tartani, akkor meg nem tudok beszélni, annyira odakoncentrálok a remegés megállítására. iszonyú vacak érzés. nem is vagyok egy nagy szereplős típus a szorongásom miatt. :(

(és már előre tiszta ideges vagyok, mert szeptemberben egy nemzetközi konferencián előadást kell tartanom. nem is tudom, mi lesz velem...)
12:09
20
márc
20
annamery írta:
tetszett a cikk. érdekes volt... de én még nem találkoztam olyan emberrel, aki azért kerülte a társaságot, nehogy elpiruljon. ez egy kicsit furcsa...
(én leginkább az alkoholtól szoktam rákvörös lenni.) :D
12:10
21
márc
20
szeba írta:
Én csak akkor pirulok, ha zavarba hoznak, vagy a hülye nagy szám miatt zavarba ejtem saját magam. (ezért kellene előbb gondolkoznom, aztán beszélnem). Aztán persze mások élvezik, hogy paprika lett az arcom...
12:58
22
márc
20
ismeretlen írta:
Alkalomadtán elpirulok (általában, amikor túldícsérnek). Egyszer meg is jegyezte a kollégám, hogy azért pirulok el, mert nekem még van lelkem. Azóta, hogy ezt mondta, nem csinálok ebből az "elpirulósdiból" nagy ügyet. :)
13:10
23
márc
20
Nekem van egy két ismerősöm, akik mindig beszólnak másoknak, ha elpirulnak. Még szűkebb, közeli társaságban rendben, meg vicces is. De vannak akik direkt a szívatásra mennek. Nemrég én szóltam be, hogy mekkora bunkóságnak tartom. Még én voltam a hülye.
13:44
24
márc
20
ARic írta:
erről eszembe jut egy mondás - régen olvastam, úgyhogy nem pontos:
Egyes nőknek azon kéne pirulniuk, hogy már nincs mi elpirulniuk.

A mai világban ez tök igaz.
14:07
25
márc
20
Ribizli29 válaszadiff írására:
Ha érdekel, Jóska bácsinak hívták (nyugdíjas volt), és a "tockosairól" volt híres. A tockos (ribipédia) a nyakszirtre kézéllel adott erős ütés volt. Ezt azok kapták, akik napköziben rendetlenkedtek. Még nézni is fájt. (Akkoriban nem az Ombudsman-hoz fordultunk, hanem a fal felé és nagyon koncentráltunk a helyes viselkedésre:))
14:12
26
márc
20
Minki válaszaJucc írására:
Én is pirulós, jobban mondva "vörösödős" vagyok és annyira tudom utálni....Brrr! Mindenki cikiz vele és így nem tudom leplezni, hogy nem vagyok vagány és laza. Ugyhogy mindenkit megértek, aki pirosodós ...Fogadjátok őszinte részvétem..;o)
14:27
27
márc
20
barbey válaszaglobe írására:
:))))
14:55
28
márc
20
Minki válaszatein írására:
Nem vagy egyedül.Bár nekem nem remeg a fejem,hanem lemerevedik a nyakam és a légzésem is eláll...nem is tudok beszélni miatta.Szóval,ha megtaláltad a megoldást,kérlek szólj...:o) De minél többet gyakorlod, annál ritkábban jelentkezik. Dícsérd magad ilyen helyzet után mindig...
14:56
29
márc
20
tavirose válaszatein írására:
szerintem ez tök jó, hogy tisztában vagy azzal, hogy ez neked nehezen megy, a beismerés az első lépés mindig.
Szeptemberig gyakorolj tükör előtt, figyeld meg az arcodat, amikor beszélsz, ne röhögj, de beszélj a fogkeféknek, a samponos palacknak, minden este egy kicsit. Aztán be lehet építeni a barátot, anyuaput, barátokat, és akkor már készen fogsz állni arra, hogy nagy levegő, és jöhet a nemzetközi konferencia. hajráhajrá
16:06
30
márc
20
ismeretlen írta:
"persze az oktondi orvosok erre is valami pirulát adnak"
na ezt így nem kellett volna leírni.ne bíráskodjunk már nagytudású emberek felett.
16:25
31
márc
20
majtika32 írta:
én nagyon ritkán pirulok, nyílván a kevés vas miatt, bár elvileg már nem vagyok vashiányos, de előtte sem pirultam és most sem
17:21
32
márc
20
Lea89 írta:
Sziasztok!
Nem vagyok túl szerencsés helyzetben, mert eléggé fehér bőrű vagyok , szőke hajjal. Állandóan elpirulok, elég feltűnően. Szinte minden esetben: ha mesélek valamit, ha felelnem kell suliban, vagy előadást tartani, ha valaki beszól valamit ( ha csak barátian is ), ha beszélgetek egy idősebb emberrel, ha csak simán kérdez valamit a tanár. Ha ideges vagyok, akkor pláne.
Szerintem nem aranyos, sőt , mindig beszólnak, hogy: Szép piros a fejed! Mint egy paprika!
Én nem szeretem!:-(
17:28
33
márc
20
Sonador írta:
nekem rendszeresen megjegyzik h "elpirultál":D hát ilyenkor szoktam mondani, h igen húúh de meleg van. amúgy nem szoktam ennek túl nagy feneket keríteni. akik ilyet megjegyeznek legtöbbször azért teszik, mert ők sem biztosak magukban. szóval szerintem erre nem kell reagálni.
18:11
34
márc
20
heidi235 írta:
Néha én is pirulok.Nem zavar egyáltalán,tetszik ez a pasiknak.
A legjobb,amikor egy igazi,érett férfi pirul el,imádom.
18:27
35
márc
20
heidi235 válaszaheidi235 írására:
És tetszik a képen a bácsi szeme..
18:28
36
márc
20
EveDuncan írta:
Nekem is nagyon fehér a bőröm, szőke a hajam, így ha elpirulok, az eléggé látszik. Nem tudok róla, hogy pirulós lennék, megkérdeztem Páromat is, azt mondta, sose vette észre, hogy az lennék. Persze voltak-vannak esetek, mikor előfordul. Általánosban beszólt egyik osztálytársnőm, hogy olyan vagyok, mint egy alma! Természetes módon kipirulok: sport, idegesség, izgalom és szex alatt/után! :) Amúgy meg nem tudok róla, néha érzem, hogy teljesen forró az arcom, de azt mondják, nem vörös akkor sem, ha megkérdezem. De a szégyen tényleg borzasztó érzés! Hazudni én is szemrebbenés és pirulás nélkül tudok!
19:23
37
márc
20
tein válaszatavirose írására:
köszi! aranyos vagy! :)
19:25
38
márc
20
ismeretlen írta:
Egészen fura, de én egyáltalán nem szoktam elpirulni, soha, semmilyen helyzetben. Mindig hullafehér a bőröm, és ezt szeretem is, bár tény, hogy néha jobb lenne, ha egészségesebbnek néznék ki...
Nem gondolom, hogy a szégyen a legrosszabb érzés a világon, legalábbis én ezt nem fogom fel olyan tragikusan. Hazudni nem szeretek, nem is szoktam, így sajnos sokszor esem a ló túloldalára: akkor is megmondom az igazat, ha nem kellene (?). Szerintem az emberi kapcsolatokat legnagyobbrészt az ártatlannak tűnő füllentések vagy akár az orbitális hazugságok bonyolítják.
19:42
39
márc
20
ismeretlen válaszatein írására:
Én is ilyen vagyok ha szerepelnem kell, nagyon remegek! A hangom ilyen síróssá válik és elönt a forróság (nem jó értelemben :P ) Néha sikerül leküzdenem, de amikor valaki olyan elött kell, aki fontos nekem, akkor totál rosszul vagyok.
19:58
40
márc
20
ismeretlen írta:
Én még sosem pirultam el... Azt nem mondom, h nem lehet zavarba hozni, de nem pirulok el :D
20:24
41
márc
20
kati94 írta:
én akkor szoktam elpirulni, hogyha olyan fiú van a közelben, vagy olyannal beszélek, aki nagyon teccik :D és annyira ciki, mindig lesütöm a szemem, nem merek ránézni mert érzem hogy lángol az arcom :)) de megszoktam és a fiúknak teccik általában ugyhogy nem baj :)
22:05
42
márc
20
Blanci írta:
Én nagyon pirulós vagyok. Ha csak egy kicsit is szerepelni kellett (értsd: két-három mondatot elmondani a suliban), azonnal pirultam. Pedig nem izgultam, semmi.... És ilyenkor gáz, hogy nem két oldalt pirulok olyan "aranyos kislányosan", hanem lángol az egész fejem. És utálom, mikor ilyenkor valaki tündérien megjegyzi, hogy "hú de vörös a fejed!" Ha-ha, szerintem is rohadt vicces.. Ráadásul ilyenkor még emiatt is igedes leszek szal... ördögi kör.. X)
22:31
43
márc
20
Dette írta:
Én állandóan elvörösödöm, ha szerepelnem kell, ha zavarban vagyok és egyáltalán bármitől. Néha előfordul, hogy úgy érzem, á nem is vagyok piros. Aha! Csak hiszem és szerencsére mindig van valaki, aki ezt megjegyzi, na erre meg már olyan leszek, mint a rák. És a végső stádium az, hogy szénné égek. Én ezen nem tudok olyan jól szórakozni, mint a környezetem.
22:54
44
márc
21
Ami írta:
Én akkor tudok nagyon pirulni, mikor kihívnak felelni... A hangom el-elcsuklik, a fejem meg lángol, mint a tábortűz, nyári éjszakán. :D
A folyton piros fül meg arc magnéziumhiányra is utalhat. Az, meg hogy sportolás esetén meg hirtelen hőmérséklet változás esetén következik be pirulás, természetes, a hajszálerek alkalmazkodnak a megváltozott környezethez. Ami meg még nagyon érdekes szerintem, hogy nagy hidegben azért piros az ember arca, orra, hogy le ne fagyjon.
13:30
45
márc
21
ismeretlen írta:
sportoláskor mindenki.
16:03
46
márc
21
hedvig írta:
Nagyon érdekes a cikk témája, a pirulás evulóciós magyarázatainak kérdése, de azzal egyáltalán nem értek egyet, hogy elpirulni kínos lenne. A cikk írója maga is azt mondja, hogy "Maga a pirulás, mint objektív jelenség nem befolyásolható, de az igen, hogy erről hogyan gondolkodunk.." aztán meg azt mondja, hogy ez a jelenség igen-igen kínos. Szerintem egy kipirult arc szép és egészséges, akármilyen okból is pirult ki. És mi van azokkal, akik ha csak finoman is sminkelnek, de használnak pirosítót. Na ők majdnem a nap 24 órájában pirulnak, hát most szégyelljék össze magukat!!! :D Nem vitatkozni akarok, csak ha azt akarjuk sugallni, hogy a pirulás értelmezése csak felfogás kérdése, és rossz társadalmi megítélés miatt vannak róla negatív sztereotípiáink, akkor ne írjuk azt, hogy ez kínos, mert egyáltalán nem az :)
16:57
47
márc
21
Malkale írta:
Én akkor pirulok el, ha kínos a szitu, vagy nagyon melegem van, vagy ittam. De egyébként nem vagyok kifejezetten pirulós...sőt, az egyik tanár szokott úgy hívni hogy sápadtarcú...
Amúgy van több olyan ismerősöm is, akiknél a vörös arc alapállapot, és volt is már hogy azzal cikizték valamelyiket, hogy biztos pofon vágták...
18:43
48
márc
21
teafa írta:
hát ekkora baromságot még nem hallottam!!!! hogy lehet azt mondani, hogy "milyen aranyos", ha valaki elpirul? ez nem aranyos, hanem bosszantó, szörnyü érzés, és még szörnyübb, ha még a kedvesebbnél kedvesebb beszólásokat is hallgatnunk kell! és a kommenteket benyögö személy meg van gyözödve róla, hogy valami poénosat mondott!!!

hát most közlöm mindenkivel, aki ilyen ostoba beszólásokra vetemedik, hogy: HAGYJÁTOK ABBA! FELHÍVNI A FIGYELMET A PIRULÁSRA NEM VICCES, HANEM MEGALÁZÓ!!!

na, most megmondtam a magamét :)

de komolyan, nálam kamaszkoromban kezdödött, sajnos. azóta az évek során javult a helyzet, de még mindig elöfordul, hogy elvörösödik a fejem. gyakran beszélek nagyobb csoportok elött, színpadon is szereplek, ilyenkor nincs pirulás, de pl ha a suliban egy elöadáson szólok hozzá, akkor elöfordul (pedig nem mondok butaságot!).
de ilyen az élet, elfogadom, de azt nem, hogy ezzel még viccelödjenek is!
19:58
49
márc
21
nini22 írta:
ez tényleg nagy baromság! én rettentően pirulós vagyok, mindenért elpirulok, leginkább kerülöm az emberek tekintetét, és megpróbálok minnél kevesebbet közéjük járni...ha esetleg előadást kell tartanom, akkor olyan rosszul vagyok, hogy sokszor a hányinger kerülget, és kavarog a gyomrom, és előfordult már az is, hogy teljesen elfelejtettem mindent, amit mondanom kellett volna. :(
23:32
50
márc
22
Tziazy írta:
szerintem nem baj, ha valaki a végsőkig őszinte:)
00:23
51
márc
22
menta írta:
jajj én rengetegszer elpirulok, főleg ha valamiért megdícsérnek, meg ha olyan személy van a közelemben, akkor állandóan. és tényleg mindig akad, aki fennhangon megjegyzi, hogy jéé hogy elpirultál és ettől csak megjobban elpirulok, annyira borzasztó. meg én sajnos nem csak pirospozsgás leszek egy kicsit, hanem az egész fejem ég.
a legrosszabb az volt, amikor beszéltem VALAKIVEL és ő megjegyzte, hogy milyen piros vagyok, erre mégjobban elpirultam, mire ő hozzátette, hogy nem baj, szerinte ez nagyon aranyos, na erre gondolom már tűzpiros lett a fejem, nagyon gáz volt : D

viszont ha hazudok vagy szerepelnem kell sok ember előtt, ilyesmik, akkor egyáltalán nem leszek piros, az valahogy nem zavar.
10:41
52
márc
23
antares777 írta:
Más az, hogy fizikailag piros lesz a fejem és más a lelkem...
Szombaton olyat csináltam a kocsiban egy nagyváros főterén, hogy odajöttek az emberek botránkozni :D
11:51
53
márc
23
delicious írta:
Csatlakozom a pirulósok klubjához :S Én is képes vagyok bármely helyzetben elpirulni. Legfőképp olyankor fordul elő, mikor idegen emberekkel beszélgetek és rám figyel mindenki (kivétel a munkahelyemen-ott valamiért még nem volt ilyen.. dejó, ez eddig fel sem tűnt:), régen suliban felelésnél szinte állandó volt, és olyankor főleg elpirultam mikor hozzám szólt az éppen aktuális plátói szerelmem és sorolhatnám a végtelenségig a szituációkat.
Ha valaki megjegyzi, hogy elpirultál (még ha csak én hallom is) akkor jön az egy árnyalattal vörösebb (ha még lehet fokozni). Néha még a családom előtt is elvörösödök, amit abszolút nem értek.
Borzasztó. Felháborító. Kiakasztó. Egyáltalán nem tudom kezelni (lelkileg).
A hazudásról pedig az jut eszembe, amit az egyik legkedvesebb ismerősöm "tanított", hogy sokkal egyszerűbb igazat mondani, mint hazugságot kreálni. És nagyon igaz.
Na, hát így élek én...
13:45
54
márc
23
heyho írta:
En arra jottem ra, hogy ezek a beszologatos emberek sokszor csak bloffolnek,es igazabol azert pirulsz el, mert azt mondtak hogy piros az arcod. En egyaltalan nem vagyok pirulos, egyszer valakivel beszelgettem, meg a tema sem volt olyan amitol pirulni kellett volna, egyszer csak azt mondta, jaj hogy elpirultal! Miert is kerdeztem en...na akkor mar nem tudott mit mondani...szoval neha csak bloffolnek, vissza kell szolni vagy kerdezni, maris nem tudjak mi a helyzet.
21:07
55
márc
25
dziacska írta:
Én nagyon pirulós vagyok...sőt, inkább vörösödős. Kis behatásoktól is képes vagyok rákká változni...lehet az egy apró bók, számonkérés, ijesztés, bármilyen váratlan helyzet, melyekre képtelen vagyok könnyedén, spontán reagálni. Az évek során ezeket megtanultam humorral kezelni, így mára már nem annyira vészes a dolog. Ennek ellenére soha nem vagyok a társaságom középpontja, és inkább meghalok, mint ismeretlenek előtt szerepeljek:-) Egyébként az emberek szeretik a pirulósakat, mert ők biztosan nem hazudnak...úgyis meglátszana:-)
19:27
56
márc
26
ginusss írta:
én is nagyon pirulós vagyok...főleg, ha intim témáknál, pedig nem vagyok valami visszafogott úgy egyébként..
20:39
57
márc
28
ismeretlen írta:
ja és lehet hogy az állatok is elpirulnak, de mivel szőr van az arcukon, nem látni. de ez csak egy ötlet.
00:15
58
márc
30
diff válaszaRibizli29 írására:
Igen Ribizli, körülbelül ilyennek képzeltem. Nálunk is volt a "Tibibácsi" negyedikben, aki hasonló kaliberű figura lehetett. Nála a gyűrűs ujjra húzott fémsíppal való 'koki' adása volt a sláger, de a gyerekek kínzásában elég kreatív volt, nem akarom offolni a topikot a felsorolással. Viszont valami mégis ide kívánkozik:
LÁNYOK, amikor a faszik pirítanak benneteket és utána megdicsérnek, hogy milyen aranyosak vagytok, szerintem semmiképp ne hagyjátok annyiban: a kiszolgáltatottságban és az erőfölényben lubickolnak olyankor a remek alfahímek... Mikor velem egy lány pironkodik, nem is tudom ,hogy ő van-e nagyobb zavarban, vagy én...
Mindenesetre jól esik. :p
19:03
59
ápr
01
ismeretlen írta:
:$én is rettentően pirulós vagyok..ez az egyik "remek" tulajdonság amit anyukámtól örököltem...na mind1...tehát..én mindenen pirulok:)kivéve amikor nem:)..de amúgy tényleg szemétség erre felhívnia figyelmet.és velem rendszeresen megcsinálják:(
21:08
Felhasználónév:
Jelszó: