Mi ez?

Mindent visz a víz

3411

A híradások többsége, az újságcikkek és összességében a közbeszéd minden évben kora tavasszal az árvízről értekezik. Persze borzasztó ami az elárasztott vidékeken történik, és nagyon becsülendő a gátakon dolgozók feszített munkája, de mi a helyzet a belvízzel? A tavaszi hóolvadás, a nagy esőzések a belterületeket, a szántó- és termőföldeket is veszélyeztetik, mert hol fog megteremni a búza, a kukorica, ha az óriás veteményesből ingoványos lápvidék lesz? Az élelmezés miatt a belvizek is minden évben óriási károkat okoznak, a természeti világ sérüléseiről nem is beszélve. Az erdészek és a vadőrök feladata, hogy az erdőkben élő vadállományt átsegítsék ezen a nehéz időszakon - leginkább mesterséges élelmezéssel. Ha kritikusan magas a belvízzel sújtott területek nagysága a természetes vadállomány is veszélybe kerül, hiszen nem más, mint az erdei populáció élettere szűnik meg. 

Barlangfürdő otthon

A belvíz persze nemcsak az állatok életterét veszélyezteti, hanem az emberét is, elég ha az egykori mocsaras vidékre épült házakra gondolnunk. Azok a lakóházak, amiket nem szigeteltek atombiztos anyagokkal, nem képesek ellenállni a megemelkedett talajvízszintnek. Mi történik ilyenkor? A talajvíz beszűrődik a téglákon, a falakon, és szép lassan elönti a pincét. Ez azért veszélyes, mert az épület alapzatát nem kemény föld veszi körül, hanem egy olyan laza, felhígult talajréteg ami nem ad kellő alapot egy több tonnás épületnek. Az ismétlődő tavaszi esőzések csak tetézik a bajt, hiszen az egyre emelkedő vízszint, már nemcsak a pincében tárolt - legtöbbször leselejtezett dolgokat - fenyegeti, hanem a víz-és fűtésrendszert is. Hopp, kialszik a gázkazán konvektora, a lenge tavaszi napfény meg édeskevés ahhoz, hogy felmelegítsen egy nagy családi házat. A probléma többféleképp is megoldható, az egyik drasztikus lépés a szivattyúzás, persze nem hobbi búvárszivattyúval, hanem profi tűzoltók által használt gépezettel. Bődületes vízmennyiség ki, kezdődhet a romeltakarítás, mivel az időszakos úszómedence nemcsak építészetileg veszélyes, minél tovább áll a víz, annál valószínűbb, hogy elszaporodnak benne a baktériumok. Az alapos, klórmeszes takarítás megelőzheti a komolyabb bajt. A hangsúly az alapos szón van! A krízis persze még nincs elhárítva, hiszen a vizes alapokon nyugvó épület bár nem épp a legbiztonságosabb tartózkodási hely, a víz mégis valamennyire tartja az alapot. Ha a felgyülemlett talajvizet hirtelen kiszippantják, nem marad utána semmi csak sár, láp, mocsár, azt meg már a homokozóban megtanultuk, hogy a sár csak addig a pontig formálható, amíg nem hígul fel túlságosan, amúgy sosem lesz belőle halacska, sütemény, homokvár. Szóval mielőtt fészket raknánk, érdemes utánajárni, hogy néhány tíz évvel ezelőtt mi volt az adott földparcella helyén, különben - szigetelés hiányában - minden tavasszal aggódhatunk a pincét elöntő időszakos barlangfürdő miatt.

Mindennapi tragédiák

Kitartóan roncsoljuk az életterünket, aztán meg nagyokat nézünk, mikor duplán vagy triplán kapjuk vissza a sok-sok merényletet. Az óriási esőzések nemcsak nálunk okoznak hatalmas károkat, hanem szerte a világon. Európára koncentrálva nézzünk körbe, hogy hol és milyen károkat okozott a közelmúltban lehullott bődületes mennyiségű csapadék! Velencében a tavalyi év végén majdnem negyvenkettő éves rekord dőlt meg a tengerre épült városban, mikor a vízszint néhány óra leforgása alatt több mint másfél méteresre emelkedett. A kitartó esőzésnek és havazásnak köszönhetően kialakult helyzettől még a vízhez szokott velencei lakosság is meghőkölt, a derékig vízben nézelődő turistákról nem is beszélve.

Szegény olaszokra rendesen rájárt a rúd tavaly, hiszen nemcsak Velence került víz alá. Rómában a Tevere - Tiberis - vízszintje annyira megnőtt, hogy hajókkal és helikopterekkel mentették a házakban ragadt embereket. Az Angyalhíd is súlyosan károsodott, hiszen a megemelkedett folyószinten dobálózó hajók beleütköztek a történelmi építménybe. Angliában a 2007-ben pusztító óriási árvíz egyenesen pánikot váltott ki, hiszen sok földalatti víztározó beszennyeződött, így a lakosság fejvesztve kezdte felvásárolni a boltok ásványvíz készletét. Az ország több részéről is ki kellett telepíteni a lakosságot a megduzzadt folyók miatt. Rijekában, a  horvát kikötővárosban, a tenger szintje közel két méterrel emelkedett meg a tavalyi év végén. Az utcákat elöntő víz iszonyú fejetlenséget okozott, pláne mikor már a lakóházak alagsoraiba is beszivárgott. A felsorolást persze hosszan sorolhatnánk, hiszen a környező országok többsége hasonló problémákkal küzd mint mi. Hogy mi a megoldás? Erre sajnos nincs válasz, hiszen az időjárás kiszámíthatatlan, mi pedig tényleg csak akkor érezzük, hogy milyen kicsik és tehetetlenek vagyunk, amikor lesújt ránk az őserő.

Azért a víz az úr

Az árvíz és az áradás két külön fogalom, míg az utóbbi csak a vízszint megemelkedését jelenti, az előbbi szerint a folyó ki is lép a medréből, elönti a művelés alatt álló, lakóházakkal, egyéb kultúrművekkel ellátott területeket. Három féle árvíz lehet: télen jégtorlódásból adódó, ilyen volt az 1838-as pesti árvíz, lehet még olvadó hóból, kora tavasszal keletkező áradás, ilyen volt a 2006-os, vagy lehet a nyári esőzések következtében megjelenő árvíz, amilyen 2002-ben volt Magyarországon és számos európai országban. Mindannyian tanultunk a nagy folyami szabályozásokról, amelyekről egészen eddig a pontig talán meg is voltunk győződve, hogy kevesebb árvízi katasztrófával sújtották az országunkat, mint a szabályozást megelőzően. De ez sajnos egy óriási baklövés volt. Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Egyesület ügyvezetője mesélt nekünk a folyami szabályozás hátulütőiről.

Inkább a pénz az úr

A XIX. század során, amikor megjelent az a polgári réteg, amely termőföldet akart, és a szilaj pásztorkodás visszaszorulóban volt, arra gondoltak, hogy termőföldeket úgy lehet nyerni, hogy a folyamokat szabályozzák, így ha egy területekről kiszorítják a vizet, az alkalmas lesz a megművelésre. A folyószabályozás előtti időkben az árvizek csak néhány településre korlátozódtak, ahol közvetlenül a folyópartra épült városok voltak - Budapest, Szeged -, a kis mezővárosok alkalmazkodtak az áradásokhoz, hátakra építkeztek, így magasabb területeken terültek el a települések. Nagy árvíz egy évszázadban csak egy-egy alkalommal fordult elő, tehát nem fenyegette a lakhelyüket évről évre a víz. Talán senki sem gondolta egy-másfél évszázaddal ezelőtt, hogy pontosan ellenkező hatást fognak elérni a folyószabályozással, mint ami a cél volt. A nagy folyami szabályozások óta a talajvíz öt méterrel csökkent, ennek köszönhető, hogy a XX. század végére az Alföldön nagyon nagy területen a termékeny földek félsivatagossá váltak, és az öntözés, vízpótlás minden évben problémát jelent. A folyók megregulázása előtti időkben a természetes folyóvizek a maguk evolúciói szerint építettek és romboltak, majd újra építettek.

Ezt a természetes működést próbálták befolyásolni, viszont a természetes folyamatokra nem léteznek műszaki megoldások, alkalmazkodni kellett volna, amelyet őseink sikeresen meg is tettek. Mivel egy szabályozott mederbe terelték a folyókat, ezért az évről évre lezúduló vízhozam jóval szűkebb térben tud mozogni, így az áradás sokkal magasabb vízszintet hoz magával, és míg századokkal ezelőttig legfeljebb bokáig jártak eleink a vízben, mára már a házak tetejét veri az árvíz. Mivel áradáskor zsilipeket nyitnak, csatornákkal visszavezetik a vizet a folyómederbe, ezért nagyon hamar kizúdul az országból a víz, bele a Dunába, majd a tengerbe, így a belvizeket nem hasznosítja a természet, és a vízellátás veszélybe kerül, majd különböző költséges megoldásokkal kell öntözési technikákat kiötölni. Nem kell olyan elmével rendelkezni, amely összeesküvés elméleteket képes gyártani ahhoz, hogy rájöjjünk, nem a víz, hanem a pénz az úr. Az államnak nem célja a természetes, ingyenes folyamatok megtartása, hiszen a víz drága, így ebből is profitálni lehet, hiszen a mezőgazdaság és az élet elengedhetetlen feltétele az édesvíz megléte. A vízhiányt mi magunk generáltuk, amelyeket csak sok-sok pénz befektetésével tudunk újra visszaszerezni, ha egyáltalán sikerülhet.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások