Közösség

Párhuzamos életek

3392

A dal is úgy kezdődik: "Ha volna két életem...". Ma már akár száz is lehet! Hogy mire gondolok? Konkrétan arra, hogy cigiszünetben Henci és Zsófi között a következő beszélgetés zajlik:
- Fúúú, olyan rózsaszín ruhácskát vettem! Majd át kell jönnöd megnézni...
- Jujj, oké, de neked meg az új kanapémat kell látnod...
És ez a beszélgetés így folytatódik akár tíz percen keresztül is. Nincs ebben semmi különös, tipikus barátnős párbeszéd, igen ám, de ők nem a való életükről beszélnek, hanem a Facebookos Pet Society-s életükről, ahol szintén barátnők, van házuk, esznek, isznak, öltözködnek, szóval egy komplett kis másik életük, egy online az offline mellett. Egyelőre egy, de ki tudja, hogy hamarosan nem lesz-e több online életük a normális mellett?!

Annyira rá lehet csúszni ezekre a játékokra, hogy már az offline életben is az online a téma. Mikor számít ez már betegesnek? Mennyire lesz része a való életünknek az online, lehet-e egyáltalán része? Milyen negatív hatásai vannak, ha vannak egyáltalán? Normális dolog, hogy egyesek komoly összegeket kerestek a Second Life-ban az online életükben, amit a való világban aztán elköltöttek? Persze Henci még csak játszik, szépen labdázik Mucikával, amiért  játékpénzt kap, amiből Mucikának vehet ruhácskát, szobabútort, kakaót és mindenfélét, de ott van az a lehetőség is, hogy a való életből utaljon pénzt Mucikának, amit ő aztán a játékban elkölt virtuális almára és kalapocskára...? Még ez is normális lenne? 

Van egy öcsém, tehát volt szerencsém külső szemlélőként végigkövetni egy kamaszfiú összes számítógépes játékos korszakát. Kezdetben csak egyszerű játékok voltak, aztán fokozatosan fejlődött a technika. Jöttek az autóversenyzős játékok, teljesen rákattant ezekre. Törte zúzta a kocsikat, hiszen nyerni akart, és úgyis csak játék az egész, egy kód beütésével már meg is javul a kocsi, ilyen egyszerű, se időbe, se pénzbe nem kerül a javíttatás. De nem lehet, hogy öcsém mára kialakult kissé szeles, meggondolatlan, sebességkedvelő autóvezetési szokásait a Need for Speed igenis befolyásolta?! Vajon, ha nem két-háromszázzal repesztett volna virtuális utakon éveken keresztül, akkor most a kilencven kilométer per órával is megelégedne, és a kocsit nem kellene folyton javítani vinni?!

Aztán mikor lecsengett a Need for Speed mánia, akkor jött a GTA-s korszak... Ott aztán lehetett randalírozni a városban, vétlen járókelőket csak úgy agyonverni, rendőrautók elől menekülni - brutalitás a tetőfokon. Kész csoda, hogy ez a korosztály nem vált tömeggyilkossá. Sokszor annyit játszottak a korombéli haversrácok, hogy szó szerint rosszul lettek, szédültek a folytonos monitorbámulástól és a gyorsan változó grafikától, ilyenkor végre abbahagyták, persze csak ideig óráig.

Számos pszichológus és más szakember azon aggódik, hogy az a tinédzser, aki napi több órát tölt el valamilyen virtuális világban, könnyedén összekeverheti később az életet a játékkal. Ez úgy kell érteni, hogy nem biztos, hogy felfogja tetteinek a súlyát, nem érzékeli, hogy a való életben nem úgy mennek a dolgok, mint a játék világában.

Az offline és az online élet összekeveredése mellett ott van még az agresszió kérdése is. Hova vezethet az, ha bizonyos agressziókat, amelyeket a törvény az offline világban elég erősen büntet, az online életünkben könnyedén megtehetünk? Más emberek megverése feljelentést von maga után, és az illetőnek minimum garázdaság bűntettéért kell felelnie, az online játékok világában pedig simán elmenekülhet a rendőrök elől az, aki ilyet tett - sőt, még talán pontot is kap érte.

Érdekesség, hogy az online prostitúcióra való kényszerítést - tehát, amikor az egyik játékos a másikat kényszeríti virtuális kurválkodásra -, és a virtuális nemi erőszakot is tiltják, szerintem jogosan. Miért engedhetnénk meg valamit online, ami offline súlyos véteknek számít? Miért kellene bizonyos emberek aberrált perverzióinak teret engedni az internetes vagy számítógépes játékokban? Mit is várhatnánk felnőve attól a tinédzsertől, aki már tizenévesen lány játékostársait erőszakolta meg online játékokban? És hogy van az, hogy míg megerőszakolni tilos, addig gyilkolni szabad??? Miért nem tiltják azt is be? Vagy fordítva van inkább mindez, és valós agresszióinkat így legalább kiéljük a monitor előtt, és az életben higgadtabbak vagyunk? A híradók képei nem feltétlenül ezt bizonyítják...

2008. októberében jelent meg a sajtóban a hír, hogy egy nőt letartóztattak, mert megölte a férjét egy virtuális játékban. Mint a cikkekből kiderült nem a gyilkosság miatt, hanem a férje jelszavával való visszaélés miatt került a hatóságok elé a nő. Tarthatjuk bár bűnnek a virtuális nemi erőszakot, vagy éppen a gyilkosságot is, mégis nehéz elképzelni, hogy online bűnökért ténylegesen megbüntessenek valakit, mert mégsem ugyanaz, inkább a bekövetkezésüket kellene alapból megakadályozni, azt, hogy ilyen játékok a piacra kerülhessenek. Persze ez is további komoly kérdéseket vetne föl.

Az előzővel ellentétben természetesen vannak fordított szituációk is, mármint amikor nem az online életben ölnek offline dolgokért, hanem pont fordítva. Még 2005-ben történt, hogy egy kínai férfi a való életben megölte barátját, mert az eladott egy online szerepjátékban kölcsönkapott kardot. A történet lényege, hogy a kardot csak kölcsön kapta a valós barátja online játékbeli karakterétől a játékban, ő mégis eladta. A kínai férfit életfogytiglanra, pontosabban felfüggesztett halálbüntetésre ítélték, hiszen megölte egy embertársát. Nem kellene az online életünkben is jól viselkednünk, erkölcsösen élnünk, ahogyan azt a való életben is tesszük? Mi ez az egész?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások