Szépség

Ki matat a fejünkön?

3360

Vannak azok a bizalmi szolgáltatások, amelyeket úgy veszünk igénybe, hogy jó alaposan megvizslatjuk, hogy kinek adunk bizalmat. Ilyen a fodrász, a kozmetikus, nyilván a nőgyógyász is, de most maradjunk csak azoknál a szolgáltatásoknál, amelyeket nem kényszerből veszünk igénybe. Tehát a szépülésünk a célunk. Kinek a kezébe adunk ollót, különböző vegyszereket, hogy bátran essen neki a fejünknek? A kozmetikusok, fodrászok hírei tipikusan szájról szájra terjednek, nem a cégjegyzékben böngészve találunk rá az igazira.

Henya és a mesterek

Valakin meglátsz egy jó hárét, és már kérdezed is: "Ki vágja a fejed?" Legalábbis én még félidegenekhez is hajlamos voltam odamenni, amikor a fodrászom elköltözött külföldre. Pécs város legkirályabb borbélya volt az első fodrászom, akihez nyolc kerek éven át hűséges voltam. Képes voltam hazajárni fodrászhoz, mert annyira nem gondoltam, hogy valaha is váltanom kell. Aztán jöttek az ínséges idők, Kornél elköltözött Belgiumba, én itt maradtam fodrász nélkül. Hosszú-hosszú ideig lestem minden szembejövő fejét, de nem találtam olyan hajat, amiről azt gondolhattam volna, na igen, ez az! Aztán egy új munkahelyre kerültem, ahol egy csajnak nagyon szép haja volt, rögtön lecsaptam rá, kiderült, hogy ő vágja magának. Na, akkor bátorság, ez csak egy haj, majd kinő, a kendők is jól állnak, hát vágjon bele. Belevágott. Jó lett, de valahogy nem tudott elszakadni egy bizonyos formától, én meg odavagyok, hogy minden alkalom után más legyen a lényeg, hát elkezdtem keresgélni. És megleltem Barnát. Barna csendes srác, csak vág és vág, néz a nagy szemeivel és már a folyamattól libabőrös lesz az ember, mert tudja, hogy ami kikerül alóla, az jó. Bár nem beszélem meg vele a legapróbb történeseket, nem csacsogunk, nem röhögünk vinnyogva, nem pezsgőzünk - igen, Kornéllal ezeket csináltuk -, de ügyes és nekem ez elég. Beülök a fodrászszékbe, megkérdezi mit szeretnék, én csak annyit mondok: "Azt csinálsz, amit akarsz" - és lazítok. Tudom, hogy jó a vége. Persze nem mondom, hogy eddig minden alkalommal száz százalékig elégedett voltam az alkotásaival, mert sajnos ő is rácsúszott az asszimmetria gyönyöreire, ami nekem egyáltalán nem tetszett, legalábbis nem azokban a megnyilvánulásokban, ahogy a fejemre kerültek. Ez a bizalom ára. Az ősszel megpróbáltam váltani, mert épp hetekre előre be volt táblázva, nekem meg hirtelen kellett szép fej. Elmentem egy másik "sztárfodrászhoz", aki bár gyönyörűen dolgozott, de beszélgetésünk során egy olyan személyre terelődött a szó, akit én nem emelek a mennyekbe, míg a fodrász igen, így visszatértem csendes Barnához egy kis félrelépést követően. Nekem fontos, hogy ne kelljen kész tervekkel előállnom a fodrásznál a hajam formáját illetően, ne kelljen fényképet mutogatnom - ezt sok fodrász ki nem állhatja egyébként-, és ha úgy tartja a kedvem rakoncátlankodhassak, cseveghessek vele, de viselje el, ha relaxálni akarok. Barna ilyen. Imádom. a kozmetikussal hasonló a helyzet. A pasimnak elég problémás a bőre és tudom, hogy a kozmetikusa jól helyre tudja tenni, így hát, amikor úgy érzem - szökő évente egyszer -, hogy nekem most szükségem van egy kezelésre, akkor csakis hozzá megyek. Kedves, simulékony, húsz éve arcokat pakol, nem kínoz, ha fáj, megáll, ha ömlik a könnyem a szemöldök igazítástól, szóval figyel rám.

Zsófi

Fodrász ügyben sokáig tanácstalan voltam, hosszasan járkáltam olyanokhoz, akiket valaki ajánlott, de egyikükhöz sem fűzött semmilyen viszony, még a hajakhoz sem, amiket a fejemre raktak. Aztán megtörtént, hogy előző munkahelyem szomszédságában nyílt egy fodrászat, és akkoriban - is - folyton időhiánnyal küszködtem, így egyik nap beestem, és rátaláltam Jankára. Janka egyrészt elképesztően cuki, másrészt valahogy szereti a kezét a hajam. Voltam már nála hosszú hajú, és a váll alá érőt is ő nyeste vissza egészen rövidre. Sose mondom, milyet szeretnék, mindig valahogyan alakul, és együtt örülünk az eredménynek. Mindezek mellett cserfes és vicces és szeretek ott lenni, mert mérhetetlen vidámságával elfeledteti sötét gondolataimat a világ és az emberek rothadásáról. Janka-terápia működik.

A kozmetikusi teendőket pedig már régen kettéosztottam. Arcomhoz egyetlen embert engedek nyúlni, ő Emese. Vele nem beszélgetek, az ott töltött három óra egy hosszú lazítás, még akkor is, amikor éppen komoly fájdalmakat okoz. Olyan keze van, hogy egy alapos nyomkodós-pucolós szeánsz után akár randit is megbeszélek, nyilvános helyre is megyek, mert nem látszik semmi, de tényleg semmi, csak hogy halványabbak a ráncok, simább a pofi. A szőrtépkedés megint más tészta. Sokáig Panni nénihez jártam, aki bőven benne jár hetvenes éveiben, de annyi energiája van, mint az összes cotcot csajnak együtt. Dolgozik serényen, mindent megcsinál, a fazongyanta első kínos pillanatit annyival elhessentette, hogy ugyan már, nekem is ilyen van, csak ráncos. Panni néni legenda, de életem a város másik részébe helyeződött át, így váltanom kellett, és megtaláltam Krisztit, akinek be nem áll a szája. Szó szerint. Alapos, mint egy gép, mikroszkopikus pihéket is elpusztítja, és közben mesél a kuytákról, a kaméleonjáról, az alkoholistákról, a kapcsolatáról, a vendégeiről, a hétköznapi semmiségekről, és beszél és beszél és beszél.

Lilla

Fodrász? Van és nincs is, egyszerre. A hajamat körülbelül három éve a legjobb barátnőm anyukája vágja, aki lakberendező. Györgyi néni :) semmiféle fodrász papírral nem rendelkezik, de kép alapján egy-két óra alatt bármit a fejemre varázsol, és a hivatásos fodrászokkal ellentétben, az tényleg mindig ugyanolyan lesz, mint a képen. Van nagyszerű ollókészlete, mert a lányainak és az anyukájának is ő vágja a haját, így a profi felszerelés adott. Persze beszárítást nem csinál, meg mosást sem. De a hajamat megmosni én is megtudom, a beszárításnak - amit a fodrász csinál - semmi értelme sincsen, mert otthon mi magunknak úgyse tudjuk soha többé olyanra szárítani, akkor meg minek? A festést megoldom otthon magamnak, tehát hivatásos fodrászra ebben az esetben sincs szükségem. Barátnő anyukája egyébként is sokkal egyszerűbb és kényelmesebb megoldás, hiszen nem kell időpontot egyeztetni, a "fodrász" házhoz jön, és még csak pénzbe se kerül, a barátnőm anyukája pedig boldog, hogy kreatívkodhat. Persze a szituációt kissé nehezítik, hogy egyre ritkulnak a békéscsabai tartózkodásaim, így az összehangolással azért néha akadnak problémák, de melyik fodrászhoz lehet bármikor bármikorra időpontot kérni.

Rita

Viszonylag kevés fodrászom volt, sőt, ha jobban belegondolok pontosan kettő. Az első csajszihoz kislány koromtól jártam, miután fellázadtam az ellen, hogy anyu matasson a fejemen. Legelső bubifrizurámat is ő készítette, majd mikor jöttek a kamaszos hülyeségek, hogy legyen narancssárga, legyen durván szőke, legyen cudarul tépett... mindent megcsinált. Mikor elkészült a mű örömmel konstatáltuk, hogy "Hú ez nagyon menő lett!", persze miután haza mentem ritkán arattam osztatlan sikert az alternatív sérómmal. Később ez sem volt elég és elkezdtem otthon a mosdó felett nyírbálózni, de rá kellett jönnöm, hogy a papírvágó olló tényleg csak papírvágásra jó. Visszatértem hát a szalonba, ahol megismerkedtem Vikivel. A legtöbb 17 éves fodrásztanonccal ellentétben ő nem csapatta el a sminkem meleg vízzel, miközben a hajamat mosta és nem vágott fantáziátlan hajakat. Egy idő után már csak az ő kezei alá ültem be és elkezdtünk igazán haverkodni. Rajta kívül még egy embert ismerek aki ilyen nyíltsággal beszél a szexről, a görbe estékről és úgy általában mindenről. Mikor megnyitotta a saját üzletét evidens volt, hogy követem. Később aztán Pestre költöztem és gondolkodtam, hogy váltanom kéne de valahogy sosem jött össze, ma meg már nem is bánom. Nekem a fodrászkodás szépítkezés és felüdülés egyben, hála a lazító fejmasszázsnak, a speckó tejes pakolásnak meg persze annak, hogy olyan mintha egy barátnőm vágná a hajam. Kozmetikushoz ritkán járok, mert egy alapos kezelés után nagyon lassan gyógyul a bőröm, de ha menni kell akkor menni kell. Anita türelmes, nyugodtan hallgat mikor rinyálok és a kínzást mindig kompenzálja egy kis arcmasszázzsal, ami közben képes vagyok elaludni, annyira megnyugtat. 

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások