Közösség

Vidd le a szemetet kislányom!

3339

Teljesen mindegy, hogy csajok vagyunk, pasik, házasok, szinglik, társbérletben élők, házimunkánk az van. Gyermekkorunk óta igyekeztek szüleink bevonni minket a háztartás körüli teendőkbe. Eleinte csak a szobánkat kellett rendben tartani, majd mikor már jól kezeltük a porszívót, jöhetett az egész lakás, a mosogatás mechanikus, oda sem kell figyelni, tehát abba is hamar beletanulunk, majd a kislányok elkezdenek sertepertélni a konyhában, s egy-egy egyszerűbb étel is kikerül a kezük alól. Aztán, mikor már valóban önellátóak leszünk, nincs mese, takarítani, mosni, főzni, mosogatni kell, különben megesz minket a retek. Vagy... ? Abban az egész szerkesztőségünk, és nyilván ti is egyetértetek, hogy vannak nagyon utálatos házimunkák. Ezeket fogjuk most összeszedni, hogy miket nem szeretünk csinálni és miért.

Henya

Nekem a porszívó volt az egyik kedvenc komoly játékom. Még egész kislány voltam, amikor haverkodtam vele, aztán egyre csak mondogatták otthon, hogy jó lenne, ha használnám is. Egyszer megleptem a szüleimet, amikor nem kellett isibe mennem, és felporszívóztam. Na, nem volt megállás, innentől kezdve ez az én reszortom lett. Ráadásul, amikor a nagyimnál segédkeztem, mindig belekötött, hogy miként porszívózom. Nem azzal volt baja, hogy nem rendesen, hanem azzal, hogy úgy fogom a porszívót, mint aki karót nyelt, ugyanis nem görbítettem a hátamat kellőképpen, és szerinte csak görbe háttal lehet rendesen porszívózni, nem úgy mint egy királykisasszony. Valószínűleg kiporszívóztam magam egy életre, mert most már elő sem veszem, a pasim viszont szeret vele játszani. A másik házimunka, amit utálok a vasalás, de erről már esett néhány szó ezeken az oldalakon. Egyszerűen annyira haszontalan feladatnak tartom, hogy le is szoktam róla! Macera elővenni a deszkát, a vasalót, vizet önteni bele, hogy gőzöljön, darabonként megvasalni a ruhát szépen, hogy ne legyenek felesleges élek, unalmas na és veszélyes is! Szinte nincs olyan alkalom, hogy ne égetném meg magam. A harmadik a rendrakás. Na, ettől kikészülök teljesen! Nem azért, mintha annyira megerőltető lenne, hanem mert képtelenség rendesen kivitelezni. Egy kis rendetlenség mindig marad, miután elpakolok. Ráadásul, ha úgy istenesen nekidurálom magam, akkor tuti találok egy dobozt, ami érdekes, ami elfeledett, izgi dolgokat tartalmaz, és biztos, hogy elnézegetem egy-két órán keresztül, mire is bukkantam. Ugyanez a helyzet a könyvespolc törölgetésével. Szerintem több időt töltök azzal, hogy belelapozgatok a könyvekbe, mint magával a portörléssel. Aztán ott van még a vizesblokkok rendbetétele... (Lassan felmerül a gyanú bennem, hogy egyáltalán nem szeretek semmilyen házimunkát!) Nem szeretem sikálni a kádat, a vécét, nem szeretem a vízkövet nagy türelemmel eltávolítani, szétszedi a kezemet az ecet - vagy akármilyen tisztító -, gumikesztyűvel nem tudok fogni, és tiszta víz leszek, mire végzek. Azt hiszem egy lusta dög vagyok, de ilyen picike lakásba pofátlanság lenne takarítónőt hívni.

Lilla

Mivel vasalni nem vasalok, szerintem teljesen felesleges baromság, a ruhák rámsimulnak... Még akkor sem vasaltam, amikor az exemmel éltem együtt, és bizony az ő ingei igényelték volna a gondoskodást. Én úgy voltam vele, ha akarja, vasalja ki magának, és így is volt . Mosni is utálok, mert egy-két óra is várakozással telhet, nem mehetek adidg sehova, vagy ha elmegyek, akkor ott állhat több órát is a gépben, és az nem jó. A teregetés... hát ez nehéz ügy. Sokszor csinálok olyat, hogy este berakom a mosást, elmegyek barátnőzni, ide-oda, és éjfélkor mikor hazaérek, akkor teregetek ki.

Nem rajongok az éjjeli teregetésért, bár lehet ki kellene próbálnom más időpontban is, és lehet, hogy akkor megkedvelném ezt a tevékenységet. Tehát a vasalás, mosás és teregetés kilőve a kedvenc házimunkák sorából, így marad a takarítás, amit viszont tényleg imádok. Imádok súrolni, szerintem kitűnő feszültséglevezető. Általában ska-ra, pontosabban Ska-P-re takarítok, mert az annyira felpörget, sokkal, de sokkal gyorsabban végzem a teendőkkel, és minden ragyogóan tiszta lesz. Talán azért a takarítás a kedvenc házimunkám, mert látványos. A mosogató és például a fürdőszoba kitakarítása a kedvencem, mert ott tényleg látszik a változás. Itt Pesten kemény a víz, így minden elég hamar vízköves lesz, ott vannak azok az átkozott kis cseppfoltok, így sűrűn kell takarítani, de annál látványosabb. Imádom, amikor látom, hogy újból csillog-villog a csaptelep és a mosogató is szép fényes, persze sajnos nem tart sokáig, de akkor is jó érzés, hogy minden szép tiszta lett. Általában jól elfáradok a takarítás végére, de körbenézek, és mosolygok, mert tisztaság lett.

Zsófi

Minden házimunkát tiszta szívemből gyűlölök. A mosogatás még csak-csak, de arra is nehezen szánom rá magam. A takarítás nekem halál. Egyrészt rendetlen vagyok, így már abban kimerülök, hogy összepakoljak, s ezért sokszor maga a pucolósdi el is marad, másrészt sajnálom rá az időt. Mivel alig vagyok otthon, a lakás többnyire egy csatatér, ha hazaesem este, tuti nem kezdek takarítani, és a hétvégéimet se szívesen áldozom erre. Borzasztó az egész. Ha pedig nekikezdek, akkor annyira elegem lesz a végére, hogy a porszívót már nincs kedvem elrakni, és a felmosóvizet sem öntöm ki, napokig aszalom a sarokban, míg aztán föl nem rúgom. Akkor aztán szentségelek hangosan, főleg mert tudtam, hogy ez lesz, és mert a lusta ember duplán fárad. Nagyon ritkán van olyan, hogy visz a lendület, olyankor viszont mint egy megszállott úgy pucolok. Egy ideje várom ezt...

Rita

Na igen, vasalás, meg a hozzá tartozó szabályok. Szigorúan csak ioncserélt vizet tölthetünk a vasalóba! Oké, de mennyivel egyszerűbb épp csak kinyitni a csapot és szépen belefolyatni a vizet a tartályba. Pláne, hogy az ioncserélt vizet olyan gallonban adják amiből képtelenség rendesen beletölteni azt a szerkezetbe. Nem, én nem használok biszbasz műanyag kimérőket. Persze a csapvíztől meg vízkődarabokat köpköd a gép, hosszú távon pedig bemondja az unalmast. Remek. Másik a mosogatás. Próbáltam már forró vízzel, langyos vízzel, álló- és folyóvízben. Sehogy sem tetszik, pedig a lehető legtöbb módon akartam áthidalni a problémát. Van egy nagyon ügyes kis találmány, az adagolós mosogatószivacs. Az újdonság varázsa persze gyorsan eltűnt és már a hiperintelligens szivacs sem tett boldogabbá. Legújabb módszerem, hogy zenét hallgatok közben, ezzel próbálom kompenzálni a mosogatásra pazarolt drága időt. El kellett költöznöm otthonról ahhoz, hogy megértsem, miért is mondta anyu, hogy nem létszükséglet napi négy poharat és három bögrét elővenni. Mikor vendégek jönnek, nincs mese, mindenki kap egy poharat, azt tessék beosztani. Na jó, azért kapnak külön boros- és felespoharat, de sajnos az utóbbi fogyócikk. A másnapi romeltakarítás is leginkább a mosogatásról szól. Utálom, utálom, utálooom. Tudom, hogy azt mondjátok majd, hogy mit rinyálok, hiszen pont az én problémámra találták ki a mosogatógépet. Próbálkoztam, megnéztem, lemértem, nem fér el a konyhában, bár ebben csak akkor lehetek biztos, mikor a kék kezeslábasos vízszerelő azt mondja: "Kishölgy, ezt sehogy se nem tudom magácskának megoldani."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások