Közösség

Te megállsz néha?

3327

Kaptam egy levelet, amelyben egy nagyon elgondolkodtató történetet olvashattam. Azóta is a történet hatása alatt állok, szociológusok legnagyobb örömére hadd osszam meg veletek is! "Hideg januári reggel volt, amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ez alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nőtől anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta. A negyvenöt perces előadás alatt csak hat ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából húszan adtak pénzt, de le sem lassítottak. Harminckettő dollár gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt. A járókelők ugyanis nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait egy három és fél millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan száz dollárba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben, egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben. A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét, a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap, mint nap?" 

Te megállsz, legalább egy pillanatra, hogy megcsodálj egy gyönyörű stukkót egy épületen, hogy meghallgasd a városi zajtól jól elkülöníthető madárcsicsergést, vagy folyton rohansz, mert időpontod van?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások