Közösség

Jelenetek egy házasságból

3303

Kaptam egy e-mailt Németországban élő barátnőmtől. Egy férjjel és három leánygyermekkel „ rendelkezik ”. A gyermekek életkora: 9 hónapos, 8 és 12 éves. A barátnőm az ottani népfőiskolán tanít heti néhány órában, a férje szakács. A levél az együttélés, az alkalmazkodás, a házasság szépségeiről szól:

"Végre én is puffogok egy kicsit, ma meg tegnap halálra bosszantott a férjem. Azt hinné az ember, hogy amikor szabadnapos akkor nekem könnyebb dolgom van.
Hát egy nagy frászt! Segített ugyan, mert vásárolt is, meg főzött is, de semmi logika nem volt abban, amit csinált. Boltban például tegnap háromszor volt, a konyhát meg tovább rámoltam, mint amennyi ideig ő főzött. Én tegnap tanítottam, majd megpróbáltam porszívózni. Közben hazaért a kicsivel, aki útközben elaludt. A nappaliban és hálóban tehát nem zöröghettem. Mint ahogy a konyhával egyben lévő középső gyermek szobájában sem, mert oda P. ( a férj ) bevonult nézni a déli híradót. Akkor „ porszívó project ” felfüggesztve, nekikezdtem vasalni, mert azt csendben is tudok. Akkor meg nem jó helyen ültem, menjek arrébb. Mikor pedig a középső hazaért és mondtam, hogy szerintem az ő leckekészítése fontosabb, megsértődve kivonult a konyhába újságot olvasni.

Én közben vasalok, a gyereknek segítek a háziban, a porszívó a lakás közepén, és szerinted mi az ilyenkor megfelelő kérdés – kb. 13 órakor – a szakács férj szájából????
Igen eltaláltad: „ Mi lesz az ebéd?” Szóval érted a szitut. Ekkor már eléggé ingerült voltam. Természetesen az sem javít ilyenkor a kedélyemen, hogy egész nap utána pakolok, és ez szó szerint így van: reggel kezdem a tegnap levetett ruhákkal, majd a poharakkal a nappaliban, utána a napi postája hever a lakás különböző pontjain. Közben átesek néhányszor a konyha közepén (!!!) levetett cipőkön, majd, mivel aznap éppen szerelt, szerszámok következnek, ezek után pedig – mert közben átöltözött – megint ruhák... Ismerős? De a csúcspont ma volt. A jó szándék megvan benne, de az értelem?

Kitaláltuk, hogy diétázik egy kicsit a család, mindenkire ráfér, de a 12 évesre különösen. Tegnap ezért grillezett hal volt, én meg elmentem a legnagyobbal a tó körül bicajozni. Én egyébként is rendszeresen járok, neki meg a mozgás is nagyon kell. Na és ma? Mivel P-nek már délelőtt kellett dolgozni menni, gondoltam megesszük a maradékokat a hűtőből. Egyrészt akkor be tudom fejezni a tegnapi vasalást, másrészt szerdánként nem is egyszerre ebédelünk, mert ez egyik lány egykor, a másik meg 4-kor jön haza a suliból. Ilyenkor valami egyszerűen melegíthetőt főzök. Erre mit csinál az én rendkívül okos férjem? Tíz órakor halat enged fel ( tegnap is az volt ),  paradicsomlevest főz (kétféle leves van még a hűtőben), majd elkezdi magyarázni, hogy hogyan csináljam tovább. Erre mondtam neki, hogy én nem így terveztem a délelőttöm, erre ő: „ Még erre sem vagy képes, megbeszéltük a diétát …” Én is fújtam a magamét, hogy ne ossza be a napomat, ő is, hogy én miért piszkálom. A vége pedig az lett, hogy közölte, én vagyok a hibás, hogy nem vett nekem a névnapomra ajándékot, úgyse örültem volna neki, mert soha nem örülök. Na erre varrj gombot!!!!
Úgyhogy most mérgemben se nem főzök, se nem vasalok – gondolhatod, hogy ki fogja megcsinálni helyettem -, hanem neked panaszkodom. De ez jót tett, szinte érzem, ahogy száll ki a gőz a fejemből. No befejezem, mert megjött az egyik gyerek, megyek halat sütni. Most is és 4-kor is..."

Eddig a levél. Remélem sikerült mosolyt csalnom az olvasók arcára, és a kommentekben leírjátok hasonló, jókedvre fakasztó történeteiteket.


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások