Étel+Ital

E-zt eszed

3308

Mikor vásárolni indul az ember lánya, manapság már szeretné szem előtt tartani, hogy egészséges ételeket, jó alapanyagokból készített termékeket vásároljon, így sokan, rengeteg időt töltenek a termékek hátulján, oldalán, alján vagy éppen ki tudja hol található címkén elhelyezett összetevők tanulmányozásával. Igen ám, de hiába olvassuk el, ha nem értjük mi van odaírva, ugyanaz a helyzet, mint az érthetetlen orvosi leletekkel, csak itt nem latinul, hanem kódokban beszélnek hozzánk. Az E-vel és számokkal jelölt összetevők közül sokról nehéz megállapítani, hogy mit is takarnak valójában. Melyik az, amelyik valóban káros, melyik az, amelyik nem annyira, és melyek azok, amelyek egy-egy természetes összetevőt jelölnek, tehát fogyasztásuk nem jár semmilyen kockázattal. Utánanéztünk melyik E mit is takar, így már kicsit könnyebbé válik a kódok megfejtése a termékek címkéjén, és indulhat a tudatos vásárlás! Azaz indulhatna, ha a kódokat nem kéne egyenként megtanulnunk, hisz semmi nem jelzi, hogy melyik a mesterséges és melyik a természetes. Mindegyik csak E+szám.

Színezőanyagok

Haladjuk a kisebb számú E-ktől a nagyobbak felé! Az első csoportba a színezékek tartoznak, ezeket E100-199 közötti számok jelölnek. A színezékek két csoportját a mesterséges és a természetes színezékek alkotják. Azért fontos elkülönítenünk ezt a két csoportot, mert - mint már említettünk - nem minden E-faktor káros. A növényi eredetű színezékek növelik a tápértéket, emellett nincsenek olyan negatív hatásaik, mint mesterséges társaiknak. Ezeket a vegyületeteket átalakítás nélkül nyerik a növényekből, így a legtöbb esetben nem allergének, nem károsítják a szervezetet. A biokultúrának hála egyre elterjedtebbek az olyan természetes színezékek, mint a meggy, a cékla, a sárgarépa és a fekete bodza, amelyek amellett, hogy finomak, daganatmegelőző és trombózisgátló hatásúak is. A zöldségekből nyert karotinoidok leginkább sárgás, vöröses színűek, úgy mint a sárgarépa béta-karotinja (E160a), vagy a likopin (E160d), amit a paradicsomból nyerünk. Az igazi vörös színt a céklanövények gyökeréből vonják ki, méghozzá préseléssel. Ha E162-t látsz, akkor is nyugi, hiszen minden bizonnyal az élelmiszer vörös színe a céklának köszönhető. Amennyiben az étel zöldes színű, és nem a penésztől, hanem alapból, akkor valószínű, hogy klorofillok (E140) vagy klorofillinek (E140b) segítségével színezték.

A természetes színezőanyagok tehát nemcsak, hogy nem károsak, de még egészségesek is, persze ugyanez nem mondható el mesterséges társaikról. Az E131 például a Patentkék V nevű anyagot takarja, amely könnyen okoz allergiát, bőrgyulladást, és még rákkeltő hatású is lehet, pont ezért az Egyesült Államokban már betiltották használatát. Az E154 szám takarja a Barna FK színezéket, ami bizonyítottan máj- és szívkárosító. A károsítás mellett azt is kimutatták, hogy valamennyi szerv elszíneződését is okozza, ami elég félelmetes tény, az USA-ban ez is tiltott. Aa mesterséges színezőanyagokkal szemben legyünk nagyon körültekintőek, hiszen van egy csomó olyan köztük, amely ugyan még nem kimutatottan káros, de a gyanús kategóriába sorolható. Hogy melyik színezőanyag, mennyire káros, vagy milyen hatása van, annak itt tudtok bővebben utánanézni!

Veszélyes tartósság

E-200 és E-299 között találhatóak a szükséges rosszak, hiszen ezek azok az összetevők, amelyek megakadályozzák a mikroorganizmusok működését, így növelik az élelmiszerek eltarthatóságát. A legtöbb tartósításra használt anyag szintetikusan előállított, így a legtöbb nagyon veszélyes, pedig ebben az esetben is lehetséges lenne természetes anyagok alkalmazása. A tartósítás eléggé veszélyes terület, persze vannak olyan módszerek is, amelyekkel teljesen veszélytelenül növelhetjük élelmiszereink szavatossági idejét.

A nitritek és nitrátok a legveszélyesebb tartósításra használt vegyületek, hiszen csökkentik a vér oxigénszállító képességét, súlyosabb esetben daganatok kialakulását is eredményezhetik. Állandó alkotói a pácolt húskészítményeknek, illetve jelentős mennyiségben tartalmazzák a nitrogénes műtrágyában termesztett zöldségfélék, mint például a spenót, a saláta és a retek.

A tartósítószerek közé tartozik például a hangzatos névvel rendelkező kalcium-hidrogén-szulfit, amelyet a dobozokon csak E227-tel jelölnek. Ezt az anyagot egyébként a tartósítás mellett, anitoxidánsként és térfogatnövelőként is használják. Mivel szulfitot tartalmaz, így az arra érzékeny embereknél könnyedén fejfájást és rosszullétet idézhet elő, de akár halálesetet is okozhat, ha olyan súlyos allergiás reakciót okoz, mint az anafilaxiás sokk. Az E227-es adalékanyagon kívül még azért számos veszélyes tartósítószerrel találkozhatunk élelmiszereinkben, ott van például az E280-as számú propionsav. Ez a szer a patkányoknál rákos elváltozást okoz, a nyolcvanas években betiltották, de az EU-ban még ma is engedélyezett bizonyos kenyereknél, mert állítólag az embereknél nem okoz rákot. Nem túl bíztató!

A veszélytelenebb tartósítási mód a hőkezelés. Táplálkozásunk során törekedjünk arra, hogy hőkezeléssel tartósított élelmiszereket fogyasszunk, mert ezek kevesebb káros anyagot tartalmaznak. Ebben az esetben hővel pusztítják el a mikroorganizmusokat és egyéb romláshoz vezető dolgokat.

Antioxidánsok

A háromszázasok klubjába az antioxidánsok tartoznak, amelyeket a tartósítószerekhez hasonlóan a negatív romló hatások ellen használnak a gyártók. Az antioxidánsok, ahogyan a nevük is mutatja, meggátolják az élelmiszerekben végbemenő nem kívánatos oxidációs folyamatokat, oxidációs romlás például a zsírok avasodása, és az élelmiszerek színváltozása is. A biológiailag, vagy kémiailag előállított anyagok mellett, a C-és az E-vitamin szintetikus formái is antioxidáns hatásúak. E300-at, amely a C-vitamint takarja, főleg marcipánban, pékárukban, fagyiban, zacskós levesben, margarinban, de még a rágógumiban is találunk. Az E312-es anyag is antioxidáns, ez a dodecil-gallátot és a lauril-gallátot takarja. Nem túl bíztató nevek, és valóban elég káros anyagokról van szó. Könnyen okoznak gyomor- és bélirritációt, bőrérzékenységet, valamint az idegrendszerre sincsenek jó hatással, főleg zacskóslevesekben fordulnak elő.

Állományjavítók

Az állományjavítók és állománymódosítók csoportjába több adalékanyag csoport, és rengeteg összetevő tartozik bele. Állományjavító és módosító anyagok például az emulgeálószerek, habképzők, emulgeáló sók, szilárdító szerek, zselésítő anyagok, nedvesítőszerek, tömegnövelő szerek, térfogatnövelő szerek, stabilizátorok és sűrítőszerek.

A csoport néhány tagja növényi eredetű poliszacharid, amelyek jelentős része természetes anyag, így nem mérgezik a szervezetet, sőt a növényi eredetű poliszacharidok magas rosttartalmuknak köszönhetően még egészségesek is. A legújabb innovációnak köszönhetően ma már megjelentek a növényi eredetű állománymódosítók, amelyek amellett, hogy sűrítik az élelmiszert, még egészségesek is. A kémiai módosítókat az E 1400-as számokkal jelölik, ezek az anyagok viszont nem fordulhatnak elő ökogazdaságól származó termékekben.

Édes élet cukor nélkül?

Az édesítő szerek csoportja eléggé széles, hiszen manapság csak az eladható, ami mézédes. A ma legelterjedtebb édesítőszer a cukorrépa - amelyből az otthoni kristálycukor is készült -, viszont az élelmiszergyártásban egyre nagyobb arányban használnak mesterséges édesítőszereket is. Ezek energiamentesek, és gyakran édesebbek a cukorrépából nyert cukornál, de nincs fogkárosító hatásuk. A light termékek kapcsán elterjedett az a tévhit, miszerint az édesítőszerekkel könnyebb megszabadulni a feleslegtől, pedig ez nem igaz, hiszen pont, hogy túlsúlyt eredményeznek. Egy amerikai felmérés szerint a cukrot fogyasztó nők kisebb mértékben híztak el, mint az édesítőszert preferáló társaik, az ok egyszerű, a mesterséges édesítők másképp hatnak az étvágyra.

A mesterséges édesítőszerek közé tartozik az aszpartán is, amelyről korábban elég sokat hallhattunk mindenfelől. Az E951 jelöli az aszpartánt, amely akár allergiát, fejfájást, emlékezetkiesést, rosszullétet, látászavarokat is okozhat azoknál, akik erre érzékenyek. Az E952-eseket az Egyesült Államokban betiltották, mert bizonyítottan negatívan hat a méhre - bekerül a méhlepénybe és az anyatejbe is -, a férfiaknál pedig a herét és a spermiumokat károsítja.

Savanyú

A savanyúságot szabályozó anyagok befolyásolják az élelmiszer savasságát, illetve savanyú ízét. Az étkezési savak általában természetes eredetű gyümölcssavakból készülnek, de persze - mint ma már mindenből - léteznek szintetikus savanyító anyagok is. Ezeknek az anyagoknak a fő funkciója a savasság szabályozása mellett az állag és az élelmiszer tartósságának javítása, növelése. Ilyen savanyúságot szabályozó anyag például az ecetsav, a citromsav, a tejsav, a nátrium-citrát, az ammónium-klorid és a kálium-citrát.

Mi a végkövetkeztetés? Nem minden mérgező, ami E-vel és számmal van jelölve, persze vannak károsak, kevésbé károsak, de vannak természetes, az egészségre jótékonyan ható E-k is. Természetesen nem írhattuk bele a cikkbe az összes E- számot és jelentését, de ezen az oldalon beütve a számot könnyedén tájékozódhattok az adott élelmiszerben található adalékokról. A legjobb talán az lenne, ha elfogadnánk, az ételek olyan színűek és állagúak, amilyenek maguktól, ha nem színeznénk, javítanánk őket, ha ízüket nem fokoznánk. A tartósítást elkerülni nem lehet, de sok fölösleges anyagtól így megkímélhetnénk magunkat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások