Közösség

Nem értem, nem tetszik, nem kérem

3300

Van ez az egész Oscar hiszti, amiben és sosem tudtam részt venni, egyrészt nem is kötött le maga az esemény, másrészt többnyire csak bosszankodtam rajta, mert sose értettem egyet a döntésekkel. Nem értem, miért kell egy filmmel széjjelnyeretni a mezőnyt, miért nincs ez valahogy limitálva, vagy nem tudom. Nemcsak unalmas, de ily módon egy csomó kategória jelöltjei fedik egymást, így van alkalmam mindegyik kapcsán külön felbosszantani magam.

Sokszor elgondolkozom, hogy tényleg az én ízlésem ennyire más mint a közé? Teszem ezt már csak azért is, mert a kritika mint újságírói műfaj itthon - tisztelet a kivételnek - mintha elhalt volna, a színikritikák fogalmazzunk úgy: furcsák. De hát hogy is írhatna valaki rosszat egy rendező legújabb darabjáról, aki előadás után együtt konyakozik vele a büfében? Vannak épp kedvelt, így gyakorlatilag érinthetetlen művészek, függetlenül attól, milyen maga a produktum. Egykor a kritikától rettegtek, ma a kritikusok rettegnek, nehogy az orrukra koppintsanak, nehogy egy rossz mondat miatt megvonják tőlük a kegyeket - sajtóbelépőket, vállveregetéseket, ne adj' isten munkákat, állásokat. De ez csak az egyik. Él egyfajta érthetetlen sznobéria is, ami a felkapott színészek/filmrendezők munkásságát csak méltatja, hiába ül döbbenten egy egész mozi (vagy csak én) a vászon előtt, az újságban az jelenik meg, ez nagyszerű kérem. Nem, nem az.

Legutóbb Szabó Simon Papírrepülők című filmjével kerültem ebbe a helyzetbe, ami számomra egy értékelhetetlen, bugyuta próbálkozás idejétmúlt és közhelyes gondolatokkal, hátborzongatóan amatőr színészekkel, téves rendezői elképzelésekkel, mégis mindenki maga alá pisilt a gyönyörűségtől hasábokon innen és túl egyaránt. (Az amatőr színészek alkalmazásáért egyébként is pofonokat tudnék osztogatni.) Persze sorolhatnék számtalan egyéb filmet, színházi produkciót is.

De vissza az Oscarra. Itt van ez a Gettómilliomos, ami kaszált, szerintem egyáltalán nem megérdemelten. A film első fele minden hatásvadászat ellenére jó, érdekes az alapkoncepció is, ekkor még nincs baj. A második fele azonban elmegy egy hollywoodi nyáladzásba, egy romantikus szerelmes filmbe, és ez már legkevésbé sincs ínyemre, többek között azért, mert ki nem állhatom a szerelmes filmeket. Dönteni kellett volna, hogy fejlődésregény-szerű drámát mutatunk vagy a végén bollywoodba forduló romantikát. De nem csak ez a baj. Ha egy olyan vetélkedőre, a Legyen Ön is milliomosra építek egy filmet, amit az egész világ ismer, akkor nem engedhetek meg magamnak olyan torzításokat, amik itt megjelennek. Nem, nincs forgatási szünet egy kérdésfeltevés után a válaszadás előtt, és nem, nem, élőben közvetítik a műsorokat.

Az ilyen hibákkal az a nagy baj, hogy kizökkentenek a filmből, és máris azon veszed észre magad, hogy nem a film szövetében élsz, hanem hümmögsz, hogy peeeersze. Ugyanez volt a bajom a Benjamin Buttonnal is. Képtelen voltam nem a maszkok minőségét vizsgálni a két és fél óra alatt, és ez távolságtartást eredményez. Persze borítékoltuk a sminkesmaszkos Oscart, mert hű és haa, és fiatalból öreget, aztán öregből fiatalt, mesteri, tényleg, még akkor is, ha a ráncosodó Cate Blanchette dekoltázsa feszes mint egy babapofi. Az idő és az öregedés fordított volta itt is érdekes témafelvetés, de a romantika túltengett, az életen át tartó szerelem elsodorta ennek elképesztően érdekes vonatkozásait. A film csak kicsit mese, de nem eléggé ahhoz, hogy ne bosszantson.

Ezzel szemben az a film, ami után napokig nem tudtam megnyugodni, se a legjobb filmre, se a legjobb rendezésre nem találtatott elég méltónak - még nevezés szinten sem -, nevezetesen a Clint Eastwood féle Elcserélt életek. Bármelyiket megérdemelten zsebelhette volna be, de John Malkovichnak is odahajítottam volna egy legjobb férfi mellékszereplői díjat. A film zseniális, a rendezés zseniális, úgy építi benned a feszültséget, hogy egy idő után azt érzed, menten belemész a vászonba, és jól felképelsz pár embert. Még a sokak által nem kedvelt Angelina Jolie sem zavaró, csak a hatalmas szája, ami vérvörösre festve duzzad egyre csak az egész film fölött, talán ez az egyetlen, amit mellőztem volna. Kötelező megnézni, de tényleg.

Tudom, a kritika szubjektív műfaj, az én véleményem is az, ez az egész fenti írás az, de akkor miért cseng össze oly sok vélemény mégis? És akkor miért jelentjük ki valamiről, hogy az 2008 legjobb filmje? Nem értem, nem szeretem, nem kérem, sok kicsi alternatív Oscart kérek.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások