Divat

Megtalálják a gazdájukat

3288

Menő, vidám, egyedi, csajos, praktikus táskát találni egyenlő a lehetetlennel, ezt mind tudjuk. Ezen segítünk az alábbi interjúval, a PistolPete márkanév mögött megbúvó Bandula Arankával beszélgettünk, akinek nagy rajongói vagyunk. Még nagyobb rajongói leszünk, ha kifejleszti nekünk a belső világítással bíró táskát, és a tökéletes csajos bringástatyót. Táskáit galériánkban, és myspace oldalán nézegethetitek.

Hogyan kezdtél el táskákat csinálni?
A táskák 2004-től indultak be, de a varrással már tizenöt éves korom óta barátkozom. Eleinte kevesebb sikerrel, mert először ruháknak estem neki, átalakítottam őket. Sajnos többnyire a kukában végezték.

Anyukád varrt nektek ruhákat?
Hobbi szinten varrogatott, járt tanfolyamra is, csak nem volt hozzá türelme és ideje. Persze tudott varrogatni, mindig megkértem, hogy csináljunk ezt-azt, de nem tetszett, ahogyan csinálta, mindig beleszóltam, és innentől kezdve inkább rám hagyta, így aztán megörököltem a varrógépet, ami sajnos a hosszú évek alatt kicsit elfáradt.

De hogy jön ez, egyszer csak magadtól rájössz, hogy hogyan kell csinálni?
Eleinte megpróbálsz egyszerűen varrni, kicsit egyenes, kicsit cikkcakk, aztán rájössz, ráérzel. Kezdetben sokat ront az ember, később jön rá, hogy ezt nem így, hanem úgy kellett volna megoldani, ez a tanulópénz. Szerencsére idővel lehetőségem nyílt egy néninél tanulni - sajnos csak egy évig, de ő annyiban megkönnyítette a dolgot, hogy viszonylag gyorsan átadta nekem mindazt, amire ő az évek során rájött.

Ki volt ez a néni?
Négy évvel ezelőtt egyik éjszaka azt álmodtam, hogy idősebb nők tanítanak varrni, pontosabban nem is varrni, inkább csak valamire tanítanak. Aztán az előző munkahelyem közelében összefutottam egy általános iskolás barátnőm édesanyjával, sorban álltunk a pékség előtt és valahogy szóba került az álom és a varrás, és hogy keresnék egy tanárnőt. Ő mondta, hogy az általános iskolás barátnőm nagymamája varrónő. Így indult, felvettük a kapcsolatot, és elkezdtem hozzá járni. Ő egyébként otthon tanult meg varrni magától, önállóan, rengeteg ideje volt a gyerekek mellett, és elkezdett barátkozni a Burdával...

PistolPete táskák itt!

Érthetetlen...
Hát, igen, nekem a Burda egyelőre még nem a barátom, de már van három darab otthon. Még mindig nem csinálok szabásmintát a táskákhoz, leterítem az anyagot, nézegetem egy darabig, aztán vagy a minta vagy a szín elindít, ekkor kezdem vágni. Volt már olyan, hogy kicsit kisebbre sikerült, mint szerettem volna, mert nem úgy jöttek ki a dolgok. Nem használok szabásmintát.

Oké. Megtanultál varrni, de aztán abból, hogy jöttek a táskák?
2004 tájékán volt egy közös baráti agyalás, hogy kellene valami saját márka. Ezt hárman Rapával és Blikk Danival gondoltuk ki, egyikük grafikus, a másik festő. Akkor még kizárólag ruhákról volt szó, s mikor később a táskák is szóba kerültek, na akkor kaptam vérszemet. A táskák sokkal egyszerűbbek! Sajnos végül az egészből nem lett semmi, de a táska téma akkor ott engem nagyon megfogott. Mivel voltak már címkék, adott volt a PistolPete név is, így könnyebb volt az indulás. Először csak hobbi szinten meg a barátoknak varrtam, az összes tatyót elajándékoztam vagy megtartottam. A mostani barátom inspirált először arra, hogy ezt most már ne tartsuk meg, ne ajándékozzuk el.

Tényleg segít, ha van egy márkanév?
Sokan kérdezték már, hogy miért nem változtatom meg a PistolPete nevet, meg hogy honnan jött. A név ugyanebből a közös kooperációból indult, Dani találta ki a logót. Neki ez szívügye, ezért sem akarom, hogy eltűnjön a süllyesztőben. Őket nem zavarja, hogy használom, boldogok, hogy élni kezdett, és én is szeretem.

A táskákat fejben találod ki?
Igen, skiccelgetni és rajzolgatni szoktam, de ez nem az a modellezős, szabásminta készítős történet, mert azt egyáltalán nem tudom, hogyan kell. Leskiccelem, és amikor elkezdem szabni, természetesen kicsit átalakul.

Nincs két egyforma darab ezek szerint?
Teljesen nincs, hasonló fazonok vannak. Bizonyos formákat imádok, azokból többet készítek, bár mindig van köztük eltérés vagy a pántban vagy a zsebekben. Mindegyik egyedi. Gondoltam már arra is egyébként, hogy minden táskába teszek valamilyen kis üzenetet. Van egy pici kártya, amit rá szoktam tenni a táskákra, és arra írogatok néha. Hiszek abban, hogy a táska megtalálja a gazdáját. Rengetegszer van olyan, hogy megvarrok egyet - két bolt van, ahova viszem őket -, ami aztán nagyon sokáig van ott. Szólnak, hogy most már vigyem egy kicsit haza pihentetni, aztán amikor visszakerül, egyszer csak bejön a gazdája, és kész, beleszeret. Volt már olyan érzésem, hogy úristen ez most nem sikerült, és van vele valami gubanc, el kellene valahova dugni, de még ők is mindig rátalálnak a gazdájukra.

A táska formáján, típusán vagy a finomságokon agyalsz többet?
A finomságokon. Formák napközben is bevillannak, van olyan, hogy épp valamit csinálok, és hirtelen valami bevillan, olyankor elrohanok és lerajzolom. A kivitelezés az a több idő, munka közben jut eszembe egy csomó dolog, és ez órákat vesz el... Lehet, hogy gyorsabb lenne a kivitelezés, ha leülnék, hogy ezt most összerakom, csak sokszor annyit agyalok rajta, hogy végül túlagyalom...

Netről inspirálódsz?
Az interneten is, főleg az etsy.com-on. Egyébként az egyik legjobb történet a Flickeren esett meg, egy leányzó belinkelte az egyik ötletemet, amit ő is megcsinált, kiírta, hogy köszönöm PistolPete Bags. Egy brazil lány volt.

Csak te foglalkozol a kivitelezéssel?
Igen, csak én. Ez nehéz munka mellett, hiszen a varrás még nem a fő hivatásom. Nagyon jó lenne csak ezzel foglalkozni, de szeretem, hogy csinálok mellette mást is, amiből ihletet tudok meríteni. Sokkal jobban inspirál a zűrzavaros az élet, hogy dolgozni kell nyolc órát, utána még jönni-menni, így a hétvégén ha van időd, sokkal több ötlet szabadul föl.

Táskamániás vagy?
Régen nem voltam az, most már igen. Ülök szórakozóhelyeken, utcán, utazás közben és figyelem a táskákat. Folyton.

Hány táskád van?
Körülbelül húsz.

Nehéz megválni az egyes daraboktól?
Most már nem, amióta a barátom hatására elkezdtem bevinni a boltokba, valahogy könnyebben válok meg tőlük. Ő hívta fel a figyelmemet rá, hogy mennyit őrizgetek otthon, hogy nagyon jók és szépek, de lassan kellene kezdeni velük valamit. Mindegyiket olyan címszóval tartottam meg, hogy ilyenem még nem volt, mindegyik más, le kell tesztelni, hogy ez a forma hogy bírja a strapát.

És végül hogyan szántad rá magad arra, hogy eladd őket?
Szerencsém volt, a barátom kapcsolatban állt a Retrockkal, egyszerűen megkérdezte, mi lenne, ha... Bevittük, megtetszett nekik, hajrá.

Nem kishitűségből nem kezdtél el árulni tehát, hanem azért mert...
...mert mindegyiket megszerettem, meg mindig jött egy barátnő, akinek épp szülinapja volt, ott van az az új, akkor azt vidd haza, vagy egyszerűen elajándékoztam, ha jött valami alkalom. Rengeteg ismerősöm van, és mindig az lett a találkozások vége, hogy hé, varrtam egy új táskát, nem viszed el? Aztán rájöttem, rengeteg táskám van, már régen bevihettem volna egy hónapban hármat-négyet egy helyre...

Hol árulsz még?
A Keunában árultam, ami egyelőre most nem üzemeltet boltot, de velük valószínűleg lesznek még közös dolgok, majd meglátjuk. A Keunával anyagban is voltak közös pontok, mindnyájan jártunk Ghánában... Egyébként nekik is terveztem táskákat, hisz ők inkább a ruhákra koncentráltak, és nem volt olyan tervezőjük, aki táskákat varrt volna a ruhák mellé. Az anyagokat kaptam is meg vásároltam is, amikor Ghánában voltam, rengeteg anyagot hoztam haza, amennyi csak belefért a bőröndbe. Azokat a mai napig meg nem merem felvágni, nagy becsben tartom őket...

Hol veszel még Ghánán kívül anyagot?
Nagyon kedvelem az Ikeát, mert strapabíró, erős anyagokat gyárt. A ghánai anyagokkal pont az a baj, hogy gyönyörűek, de nagyon vékonyak, erősen kell őket bélelni, hogy megtartsák a súlyt. Egyébként régen nem béleltem.

Milyenek anyagokat használsz?
Főleg vásznat és bútorszövetet, ezért jó is a mostani munkahelyem (blup), rengeteget rendelek innen, baromi vastagok. Meg vannak gyönyörű velúrhatású anyagok, amiket imádok, csak elvileg nem lehet őket mosni. Persze megpróbáltam, működik, egyedül a centrifugát nem szereti. Az ismerőseim, ha járnak külföldön, mindig hoznak nekem anyagot.

Ki csinálja a myspace-en látható képeket a táskákról?
Mikor elkezdtek gyűlni a táskák, akkor gondoltuk arra, hogy meg kellene örökíteni őket. Megint jött a szuper pasi, akit érdekel a fotózás is, és elkezdte tökélyre fejleszteni ezt a mindent örökítsük meg dolgot. Nagyon nehéz kiválasztani, hogy melyik képet töltsük fel. Vannak olyan táskák, amik egyszerűen fotóztatják magukat.

Van az a rózsaszín masnis...
A romantic. A romanticot mindenki kiszúrta utólag, és még most is telefonálnak, hogy szeretnék megrendelni. Rengeteg ismerőstől kapok anyagot, és pont azt egy barát anyukája hozta, aki szakkörös órákat tart egy suliban. Két zsák anyag jött onnan, és a romantic anyaga is ott lapult, a masni meg egy sál volt otthon. Nem tudom kié lett, a Retrockba vittem be, és valaki elvitte, még nem jött velem szembe. Ez valószínűleg azért van, mert rengeteg külföldi vásárol, és ezért a felét sem látom viszont...

A magyarok mennyire nyitottak az extrább fazonokra, színekre?
Magyarországon, ahogyan sorra jelennek meg a boltok, és már rengeteg ember tervez, valamennyire kinyíltunk az egyedi cuccok felé. Tényleg gombamód nőnek a boltok, én sem bírom már követni... Ennek köszönhetően talán változik a közízlés lassan, de sajnos nem vagyunk valami nyitott népség. Itt vannak például a ghánai ruhák, táskában imádom, de most jöttem rá, hogy a ghánai anyagokat szeretem valami egyszínűvel összekombinálni, hogy kicsit tompítsa azok harsányságát.

El tudnád képzelni, hogy ebből élj meg?
El, de megmondom őszintén, félek...

Mitől?
Hogy megélnék-e belőle. Kiszámíthatatlan. Külföldön, Londonban vagy Berlinben, ha hétvégente árulnám a táskáimat a piacon, akkor is biztosabban megélnék belőle... Lehet, hogy itthon is kellene keresnem még boltokat. A másik, hogy a mostani munkámat is nagyon szeretem, mert kicsit itt a textil, a lakberendezés, és nagyon jó hely, nagyon jó a csapat... ezt nem lenne szívem elhagyni. Már volt róla szó, hogy ide is tervezek táskákat, csak mindig ott áll meg az egész, hogy készítsek szabásmintákat a varrodáknak, akik legyártanak harmincat. Ebből lehet, hogy lesz valami, de nem az én márkanevemen. De tényleg nem mernék a táskákra alapozni. Nem arról van szó, hogy nem lennék inspirálódva, mert rengeteg minden hat rám, a zenék, a filmek, a barátok... De nekem kell ez a kissé kaotikus élet...a sokféleség

Hogy inspirál egy zene, egy film egy táska kitalálására?
Ülsz, zenét hallgatsz, eszedbe jutnak élmények, és valami bevillan... bármilyen összekapcsolással. Ekkor odarohansz az asztalhoz, lerajzolod. De lehet,hogy épp a buszon ülsz, akkor egy darab cetlire… A gyártás során órákig el tudok babrálni egy-egy darabbal, olyan ritkán van, hogy félbehagyom, persze megesik, hogy kiszabom, aztán ott vár...

Milyen lehet a nagy tervezőknek, akiknek muszáj, hogy jöjjön az inspiráció?
Szerintem a nagy tervezők feszülnek, ingereket keresnek folyton, mesterséges szituációkat idéznek elő, hogy sok-sok élmény érje őket.

Neked ez egyfajta kieresztése, feldolgozása azoknak az eseményeknek, amelyek naponta történnek, de a nagy tervezőknek meg munkahelyi stressz lesz egy idő után, nem?
Néha kicsit én is ezt érzem. Most volt egy tíz darabos megrendelés, mert Londonba szeretne valaki kivinni párat, és elkezdtem stresszelni. Pont úgy voltam vele, hogy elkezdem kiszabni - ezek ghánai anyagból készülnek -, és ezerrel elkezdtem a bélés színeken agyalni. Csináltam egy nagy csatateret a szobából, aggódtam, hogy ezt most meg kell csinálnom, ezt most jól kell megcsinálnom, és nagyon kell passzolnia a színeknek. Az biztos, hogyha valamit KELL csinálni, akkor már kényszer ül az emberre.

Hogy kezdődik a varrás?
A földönszabást alkalmazom, ami néha konfliktusokat szül a barátommal, mert a rongyaimtól nem tud gurulni a székével. Imádom nagyban kiteríteni az anyagokat, és mászkálni körülöttük. Úgy kezdődik a varrás, hogy érzem, varrnék valamit, de ha nincs konkrét elképzelésem, akkor kiterítem az anyagot és mászkálok körülötte, közben meg dohányzom. Van olyan, hogy nem jön semmi inspiráció, akkor összepakolok. Van olyan is, hogy félúton megakadok, mert aznap valahogy nem úgy varr a varrógép...

Mennyi idő egy táska?
Sok, egy óra, de akkor agyban már kész az egész, vagy már varrtam előtte olyat. Ha nem ez a helyzet, akkor akár egy nap is rámegy. Nem tudok sorozatban gyártani, nagyon anyag- és mintafüggő vagyok. Sokkal több mintával és színnel dolgozom, mint formával. Megvárom míg ezek adnak egy formát, és elindítják a kezem,hogy mit szabjak..

Mennyi anyagot halmoztál föl?
Egyre többet, kicsit úgy érzem magam, mint egy raktárház, mert megint kaptam a barátoktól egy nagy kupacot. Három-négy nagy papírdoboz van tele. Nemrég költöztem be Érdről, úgyhogy még ott is tele a padlás... Itt nincs padlás... Az a baj, hogyha elkeveredem az Ikeába vagy elmegyek egy méteráru bolt előtt a városban, már vigyáznom kell, hogy be ne menjek, ne vegyek semmit, mert már nem férne el sehol. Néha úgy érzem, jó lenne, ha ezek végre mind eltűnnének, és akkor jönne a szabadság, hogy vehetek újakat. Rengeteg idő, legalább öt év mire az összeset elvarrom.

Hullámokban jön, hogy mikor varrsz?
Igen, bár most már, hogy valamennyire hivatássá, munkává vált, heti szinten leülök. Van olyan, hogy egy hétvége alatt három-négy táska összejön. Függ a lelkiállapottól, és az adott élethelyzettől, de hajtom magam, mert úgy érzem, minél többet varrok, annál jobban beleül a gyakorlat a kezembe.

A barátokkal elvárják, hogy varrj nekik, megkérnek vagy reménykednek, hogy karácsonyra készül valami...?
Ez érdekes, a nagyon közeli barátok már rengeteg táskát kaptak ajándékba, és pont most karácsonykor gondolkoztam rajta, hogy valami mást kellene nekik adni, de kiderült, hogy nem, mert lányok, és bármennyi táska jöhet. Javítgatásokra, átalakításokra, nadrágfelhajtásra pedig megkérnek, azokat általában mindig elvállalom. Bár most megfogadtam, hogy a pasik által leugrált, letaposott nadrágokkal nem szöszölök többet, ott már láttam furákat. A srácok ezt úgy intézik el, hogy leszakadt az alja, fogom a gémkapcsot, vagy egy ragasztószalagot és azzal megjavítom. A ragasztószalag aztán nyomot hagy, és odaragad a varrógéphez...


Ha tetszik, rendelj! Ócsó, kiváló! Dobj mailt a pistolpetebags@gmail.com-ra

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások