Divat

Hal vs bonsai

3232

Még az olyan hanyagoknak is kell néha egy-egy dolog, ami felelősségre nevel, büszkévé tesz, mint én vagyok. Puccparádé okán vágytam egy gömb alakú akváriumra, amit meg is kaptam hétköznapi meglepetés gyanánt. Két aranyhal, egy akvárium, a többi az én dolgom, mondta a feladó. Ok. Belevetem magam, hiszen korábban is volt már egy hatalmas akváriumom, ismerem a fajtáját a halnak, volt dolgom már guppival, neonhallal, algaevővel, mollyval, aranyhallal, kicsi és nagy hallal, sziámi harcossal, mi baj lehet?! Kicsit puritán volt a környezete a két új lakónak: akvárium, egy műanyag növény, víz, és vízelőkészítő cseppek. Kicsit agódtam, hogy működni fognak-e  ebben a nihilista környezetben, de működtek... egy hónapig. Minden reggel adtam nekik enni, amikor már nagyon pöce volt a vizük kicseréltem, akváriumot kisikáltam, ahogy azt kell. Mondjuk elég hamar összecsinálták a vizet. Akinek volt hala, biztos tudja, hogy ilyen vicces kaki jön ki belőlük, hosszú, mint valami féreg. Na, mindegy. Egyik este arra értem haza, hogy az egyik halam - persze, hogy a szebbik - felfordult, ott lebeg a víz tetején. Bökdöstem, hogy hátha megmoccan, aztán kivettem zacsiba, mert tényleg meghalt. Nagyon sírtam. Egy világ omlott össze bennem, hogy még egy igénytelen aranyhalat sem tudok életben tartani!

Eszembe jutott, hogy mostanában állandóan az kérdés, hogy mikor szülök már?! Mégis mire föl? Még egy halat sem tudok gondozni! Kikészültem egy-két napra. Aztán az én életem társa megnyugtatott, hogy nem én vagyok a béna, a nagy hal megölte a kis halat. Oké, akkor most erre a nagy halra már vigyázni fogok! Az elhatározás megszületett, elmentem az akvarisztikába, vettem neki kis akváriumokhoz való szuper víztisztító, levegőztető készüléket. Növényeket, a legszebbeket, tényleg. Hazaértem, nagy elánnal összelegóztam a víztisztítót, fogtam a kavicsgyűjteményemet, kagylókat, lemostam azokat, behelyeztem az akváriumba, kapott tiszta vizet, klórtalanítottam, csepegtettem algátlanítót, ásványi anyagokat, behelyeztem a szűrőt, minimumra kapcsoltam, hogy ne zavarja a drága gyilkost. Odaadó voltam és gondoskodó, minden nap megkapta a Royal haltápot, legyen szép színes, egészséges. Erre mit csinált ez a szemét? Hát nem meghalt? Két hétig élvezte a luxust és meghalt! Ráköltöttem tízezret, de ennek semmi nem volt elég. Már nem bőgtem. Mérges voltam, szemétségnek tartottam. 

Nézzél halat!

Aztán szülinapomra a kaptam egy bonsait Zsófitól, ami most beköltözött a gömbakváriumba. Gyönyörű, sötétzöld levelei voltak, cuki kis növény. Igen voltak, mert két napra rá, hogy megkaptam a növényt, az összes levele lehullott. Szomorú voltam, de arra gondoltam, hogy két nap alatt csak nem tudok elpusztítani egy növényt! És ha ez most elpusztul, hát ez volt a karmája. De azért spriccelgettem, meg betettem a cserepet vízbe húsz percre, ahogy azt olvastam a bonsai gondozási kisokosban. És láss csodát! Újabb két nap elteltével az én drága ajándékom elkezdte növeszteni a leveleit, de valami irdatlan mennyiségűt. Most ott tartunk, hogy már le is mertem metszeni egy hajtását, hogy ne legyen olyan rendetlen, és... mirákulum! Virágzik! Persze még mindig félek, hogy mi lesz vele. Hogyan kéne metszeni? Nem kellene-e átültetni egy nagyobb cserépbe? Nincs-e szüksége tápanyagra? Jó helyen van? Elég, ha mindennap megspriccelem és hetente háromszor beleállítom a vízbe egy kis időre? Mindenesetre egyszerűbb vele, mint a halakkal volt, bár igényli az odafigyelést, mégis más. 

... és bonsait

Szóval, ha a kérdés az, hogy hal vagy növény? Én maradok a növénynél! És gyerek sem kell még.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások