Paradicsomos káposzta bélszínrolóval

Az iskolai menza kaja minden volt, csak egészséges nem, és mi így szerettük. A piskóta kockák csokival leöntve egyöntetűen mindannyiunk kedvencei, hasonlóan imádjuk a főtt marhahús szeletet krumplival és gyümiszósszal, a májgombóc levest és a menzás paradicsomlevest betűtésztával - ezért ölni tudnék.

Tízórai, ebéd, uzsonna

Tízóraira iskolai tejet vagy kakaót kaptunk kiflivel, akadt, hogy kakaós tekerccsel vagy lekváros buktával, szóval a második szünetben mindig kajáltunk. A harmadik szünet a nagyszünet volt, azaz negyed órán keresztül lehetett visítva rohangálni az iskolai udvaron, majd várni az ebédet. A menzán mindig három fogást kínáltak, és még repetára is volt lehetőség. Emlékszem a mákos tészta helyett párszor inkább sajtosat kértem, azaz tejfölt és sajtot a csőszésztára, nem pedig a nagyon cukros-mákos port. Egyszer például annyira nevetett a szemben ülő kislány, hogy kijött a csőtészta az orrán. Persze vinnyogva röhögni tilos volt, ezért is imádtuk annyira. Sokszor szórakoztunk a betűtésztával is, a már kanálra kerültekből szavakat raktunk ki, és persze ez is általában könnyes röhögésbe torkollt. Az uzsonnára kapott három ujjnyi vastag kenyereket igen szegényesen tálalták, nálunk például egy gusztustalan műanyag kosárban egymásra hányva érkeztek az olykor utált szendvicsek, mint a tepertőkrémes kenyér, a tojáskrémes kenyér, vajas kenyér almával vagy paprikával. Mindennek ellenére többször láttam otthon zöldséget és gyümölcsöt mint a menzás kajákon.

Később, a gimiben már egy kollégiumba jártunk kajálni, olyan napi menza jegyet kaptunk, amit profin lehetett fénymásolni, hiszen a menzára kapott pénzt általában elköltöttük másra, és pofátlanul igyekeztünk megoldani a kajálást, hogy otthon ne vegyenek észre semmit. A másolt kajajegyekből többet is beszereztünk, de muszáj volt, hiszen nem kaptunk lehetőséget repetára, mint áltisiben, az adag pedig egy kamasz gyomrának nem volt elég. A menza havonta körülbelül annyiba került, mint egy tömegközlekedési tanulóbérlet, legalábbis Miskolcon, és még mindig olcsóbb volt a szülőknek beíratni minket menzára mint otthon főzni.

Összegek

Ma egy iskolai vagy óvodai menza kaja havonta úgy hatezer forint, és ebben csak az ebéd van benne. A napi háromszori kaja már majdnem tízezer forintba kerül, és ez csak akkor lehet olcsóbb, ha kapunk rá támogatást az államtól. A háromgyerekes családok, a nehéz sorsú, munkanélküli szülőkkel rendelkező gyerekek szinte ingyen ehetnek, az állam a költségvetésből úgynevezett normatív támogatást nyújt évente minden intézménynek, hogy segítsék a hátrányos helyzetű gyerekeket. Sokszori minisztériumi telefonálgatás után végül Simon István állt rendelkezésünkre, aki kollégiumi étkeztetéssel foglalkozik minisztériumi szinten, és rálát arra, ki milyen támogatásokat kap, és hogyan tudja beosztani. A mindenkori kormány éves szinten meghatározza, mennyit tud évente szánni a rászoruló gyerekek étkeztetésére. Az általános iskolákra és óvodákra mindig nagyobb összeget számolnak mint a középiskolákra, és ez a normatív támogatás tulajdonképpen kipótolja a szegényebb családok által befizetett díjat. Így tehát az iskolákat és a családokat egyaránt könnyítik. Simon István sok éves kollégium vezetői posztja során azt tapasztalta, hogy olcsóbb saját menzát fenntartani, mint nagyüzemi konyhából hozatni, majd azt megfelelően melegíteni és tárolni, bár ezt a módszert ma már sok intézmény preferálja, pedig jobban tudnának spórolni a saját menzán.

Ahhoz, hogy világosabb képet kapjunk, megkerestünk több általános iskolát is, hogyan tudnak gazdálkodni a kapott pénzekből. Kiderült, hogy a dologi kiadások akár ötven százalékát is kitehetik az étkeztetésekkel járó költségek, de nem minden iskolában van ez így. Léteznek az önkormányzati iskolák, amiket teljes egészében az önkormányzatok tartanak fenn, onnan intézik az étkezéshez kapcsolódó pénzügyeket is, így a konyhafőnök és a gazdaságis néni is ehhez igazodik. A másik jellemző példa az, hogy nagyüzemi konyhából rendelik meg a napi kaját, a harmadik módszer az, hogy vállalkozónak adja ki az iskola az étkeztetést. Ez utóbbitól megtudtuk, annyira nehezen tudja fenntartani az iskolai étkeztetést, hogy évről évre nagyobb veszteségeket termel, így tervezi, hogy visszaadja vállalkozását, mert ennek így semmi értelme.

Összesítve tehát nem egyszerű az intézmények helyzete, hiszen nem adhatják drágábban a menzakaját, mert a családok nem tudnák kifizetni, még akkor sem, ha állami támogatásban részesülnek. A kaja egészséges mivolta is hagy némi kívánni valót maga után, de érthető, hogy kevés pénzből gazdálkodva nem az egészség lesz a legfőbb szempont, hanem az, hogy minden gyerek egyen. Hogy mit, az már más kérdés.

Egészséges vagy sem?

Népünk nem éppen az egészséges táplálkozásról híres, és sajnos a gyorsfogyasztói morálnak az a hátulütője, hogy mindenki orrba-szájba zabál. (Alátámasztja ezt az is, hogy minden reggel látok pizzát és hamburgert zabáló kövér kölyköket a buszon.) Ráadásul olvastam egy hírt is, mely szerint a világválság nagy túlélője a McDonalds lesz, ami egy euroért kínálja szendvicseit. Sajnos az olcsóság a minőség rovására megy, ami az étkezésben az egészségünket jelenti. Így van ez a menzával is.

Olcsó húsnak híg a leve, és annyi mócsingos húst amit a menzán ettünk azóta se láttam, csak úgy, mint cukros ételt, hiszen szinte mindenhez használtak fehér kristálycukrot. Második fogásnak egy héten minimum kétszer édeset kaptunk, grízes tésztát, tejbegrízt, vargabélest vagy mákos tésztát. A levesek zömmel fehér finomlisztes rántással készültek (feltehetően ma is), a főzelékekben szinte mindig csomókban állt a liszt. A főzelékekre rakott pöriszósz a zsírtól vagy olajtól tocsogott, de mi szerettük. Ezen nőttünk fel kiskorunk óta. Nem kaptunk brokkolit, halat, tönkölybúzából készült ételeket, vagy fehér cukrot helyettesítő egészségesebb édesítőt - mézt vagy barnacukrot.

A mai gyerekek is ehhez az ízhez szoktak hozzá, valószínűleg minden erejükkel tiltakoznának, ha egyik napról a másikra egészséges kaját kapnának, csak úgy mint Angliában, ahol Jamie Oliver személyesen küzdötte ezt végig a gyerekekkel és a konyhásnénikkel. Tény, nálunk még így is jobb a helyzet, mint a tengerentúlon, hiszen ott már teljesen a fishandchips-re és más junk foodokra álltak rá a gyerekek. A híres szakács reformétkeit a gyerekek hetekig nem ették meg, mert az addig megszokott kajákat a tányéron jóval bizarrabbnak tűnő ételek váltották fel, majd Jamie háztartástan órán együtt sütött a gyerekekkel, és sikerült beléjük tuszkolni az elkészített sült csirkét. A gyerekek nagy nehezen megették, így lassan elterjedt a hír, hogy az egészséges kaja jó, és azóta már számtalan brit iskolában váltottak az új étrendre. Ehhez azonban Tony Blair támogatása is kellett.

Nálunk mindeddig nem akadt követője a sztár szakácsnak, azonban Schobert Norbert egy hatalmas lépést tett előre azzal, hogy az iskolai büfékben betiltatta a chipseket és kólákat, melyek a legkárosabbak a még fejlődő szervezetünkre. Sokkal inkább a gyümölcsökre, zöldségekre és a mozgásra kellene fektetni a hangsúlyt már kis gyermekkortól kezdve, állami szinten is.