Közösség

Gumizzunk!

3177

Egyik nap eszünkbe jutottak gyermekkori játékaink, amiket az iskolában, az óraközi szünetekben űztünk, és hihetetlen elánnal, egymás szavába vágva meséltük élményeinket. Csomó olyan játék volt, amit mindenki játszott, persze más-más néven ismertük őket. Ezeknek így visszatekintve egyértelműen erős szocializációs szerepük volt életünkben, a játék során oldódtak a közösségben előjövő zavaraink, barátságokat kötöttünk, hozzáérhettünk a fiúkhoz, kiderültek a vonzalmak, lehetett incselkedni és persze csúfolódni, kirekeszteni, bántani, ahogy azt most is megtesszük a mindennapjainkban. Azon kívül, hogy nagyon jó élményeket szereztünk, erősítettük a közösségi érzést, javítottuk a mozgáskészségünket, és a szabadban voltunk! 

Huszi, simi, csiriga, recse, kocsi

Hihetetlen, hogy egyetlen szórakozásnak, majdnem annyi neve van, ahányan csak űzték valaha is. A huszi - mert én így ismerem - az a játék, amikor ketten, egymással szemben álltok, megfogjátok egymás ellentétes kezét, és forogtok úgy, hogy az egyik lábfejeteket egy helyben tartjátok. Pörgés, forgás, szédülés, kacagás.

Dobó suli

Szerettem ezt a játékot, mert elég ügyes voltam benne. A falhoz kellett dobni a labdát, majd elkapni, de míg repült a laszti, mondókát kellett mondani és variálás is volt: "Egy kéz" - egy kézzel kaptam el, "két kéz" - két kézzel kaptam el, "Simi" - a két tenyeremet összedörzsölni kellett, "Tapsolós" - tapsolnom kellett, "Szájba vágós" - elkapás előtt egyik kezem a számhoz kellett emelni ... stb, egészen a forgásig, guggolásig el lehetett menni, és több osztály is volt, aki a legtovább jutott az nyert.

Adj király katonát!

Ez volt az a játék, amiben általában az egész osztály részt vett, alkottunk két csapatot - persze választani kellett a két királynak - hosszú sort és egymással szembe álltunk és már mondtuk is:
- Adj, király, katonát!- Nem adok!
- Ha nem adsz, szakítok!
- Szakíts, ha bííírsz!
Erre a legerősebb nekiszalad az összekapaszkodott sornak, lehetőleg olyan helyen, ahol két gyengébb emberek fogtak kezet. Ha sikerül a láncot elszakítania, magával vitte azt a két játékost, akiknél a lánc elszakadt. Erőfitogtatás? Lehet, de nagyszerű volt.

Csajos játékok

Kifejezetten mi játszottunk egyes játékokat. Közben lehetett sugdolózni, versenyezni, csajoskodni. Ilyenek voltak az ugróiskola, az ugrókötél, a tapsikolás. Az ugróiskolát biztosan mindenki ismeri. Nagyon sokféle formája volt, krétával rajzoltuk fel a flaszterra. Az ugróiskola, ickázás vagy sántika a világon mindenütt elterjedt, amiket féllábon való végigugrálással játszanak. Sok változata van, vidékenként, országonként más-más az ismert. Játsszák még Nepálban és a Csendes-óceáni szigeteken is. Már a római katonák kiképzésének a része is volt, az ugróiskolát teljes fegyverzetben és menetfelszereléssel teljesítették. Az ugrókötelezés, az amerikai filmekből jól ismert, amikor feka kiscsajok, cuki séróval, hihetetlen gyakorlatokat produkálnak, nos ez nálunk - legalábbis az én iskolámban - nem volt jellemző. Csak ugráltunk, eszetlenül. Vagy nevek, virágok sorolásával... Mindenki választott magának egy nevet a Sári, Juli, Kati, Panni vagy rózsa, szegfű, ibolya virágnevek közül, a kötél két végét pörgeti egy-egy ember, és ezt kell átugrani, amelyik névnél vagy virágnál megakad az ugráló, az a következő. A körtáncok, a Bújj, bújj zöld ág és a Körben áll egy kis lányka, meg az Elvesztettem zsebkendőmet, épp ilyen csajos játékok voltak, jellemzően oviban, meg az első pár osztályban. Amikor nagyobbak voltunk, már semmi pénzért nem táncikáltuk volna körbe-körbe. Sokkal népszerűbb volt a tapsolós játék, vagy a madzag átvevő, bár ezekre már nem igazán emlékszünk, de arra igen, hogy imádtuk.

A fiúk

A fiúk mindig lábtengóztak, fociztak vagy verekedtek. Legalábbis én erre emlékszem. Szerettem azokat a játékokat - Adj király katonát! -, ahol a srácok is jelen voltak, mert akkor megfoghattam a Hegedűs Zsolti kezét, ha szerencsém volt, persze. Szóval fiú játékokat, nem sokat ismerünk. És ti? Ti mit játszottatok az iskola szüneteiben?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások