Közösség

Krízisben

3156

Válság van sajnos - vagy inkább szerencsére. Miért mondom, hogy szerencsére? Mert ahhoz, hogy jobbra forduljanak a dolgaink, válság kell. Tragédia nem, de néha az sem elkerülhető. A hétvégén lehetőségem volt a Mesterkurzuson négy elismert gondolkodó előadását meghallgatni arról, hogy ők miként vélekednek a krízisről. Legyen az privát válság vagy közösségi, társadalmi, gazdasági, bármilyen. Dr. Lukács Béla elméleti fizikus, Popper Péter pszichológus, író, Mérő László, a Kísérleti Pszichológiai Tanszék docense és Müller Péter drámaíró, gondolkodó mesélték el egyenként másfél órában gondolataikat a krízissel, a válsággal, az okokkal, a megoldásokkal kapcsolatban. Érdemes mindent globálisan szemlélni, és lokálisan leképezni. Ha már válságról van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a Föld változásait, az emberiség sorsában bekövetkezett válságokat, s a történelem nagy-nagy eseményeit sem.

"Fizikus vagyok"

Dr. Lukács Béla ott kezdte, hogy meghatározta a krízis szó jelentését. A krízis az ógörögben ítéletet jelentett, az angolban ez már szétválasztásként, megkülönböztetésként, eseményként jelent meg később. Maga a kritész szó - görög szótő - bírót jelent. Mire is gondolunk, ha azt halljuk bíró? A bíró az, aki az ítéletet meghozza, döntése elhangzásáig feszültek vagyunk, várjuk az ítéletet. Amint az megszületik azonban, már nincs feszültség - ahogy Szókratész emelt fővel és maximális nyugodtsággal kiitta a méregpoharat, már nekünk sincs min idegeskedni, hiszen amitől eddig tartottunk, immár elérkezett. Természettudományi oldalról a krízis teljesen mást jelent. A Föld eddigi legnagyobb krízise kilencszáz millió évvel ezelőtt esett meg, amikor bekövetkezett a nagy oxigénválság, később volt még egy óriási válság, laza kétszáznegyven millió éve, amikor hét meteor csapódott a földbe, aztán hatvannégy millió éve kihaltak a dinoszauruszok, tizenkétezer éve globális felmelegedés volt... Szóval óriási tragédiák, események szüntethették volna meg a Földet és annak teljes élővilágát, de ez nem történt meg, mivel bolygónk hihetetlen rekreációs képességgel bír. Nem csak a Föld, a klíma, a szféra képes alkalmazkodni, de az állatok, emberek is.

Kr. e. 9700-ban, amikor a kőkorszaki felmelegedés megtörtént - itt Közép-Európában hét Celsius fokkal nőtt a hőmérséklet -, akkor bár hanyatlott a szaporulat, a kultúra, azért csak túléltük. A felmelegedést megelőzően a rénszarvasok lejjebb jöttek északról, mivel specializált vadászatot folytatott a kőkori ember, ezért szarvasra vadásztak leginkább, voltak agancsok a szerszámokhoz, szőrme a ruhákhoz, bőr a háztartáshoz. Biztonságos volt az élet, majd mikor a felmelegedés hatására a rénszarvasok már nem jöttek le északról, az embernek át kellett térni más állatok leölésére, így elkezdtek nyulat fogni - a nyúl ugyanis gyorsabb, kisebb és agancsa sincs. Az életszínvonal rohamosan csökkent, és a szaporodás is visszafogott lett. Ebben a globális felmelegedésben vagyunk jelenleg is, amit megszoktunk, megszerettünk. A nehéz időszakot követi egy kellemes. Így van ez máig. A 70-es évek közepén Kovács János és Virág Ildikó - közgazdász matematikusok - felállítottak egy közgazdasági elméletet, miszerint nem az egyenletes növekedés biztosítja a fejlődést, hanem az, amikor egy ideig sokat fogyasztunk, keveset ruházunk be, majd ezt követően többet fektetünk be és kevesebbet fogyasztunk. Most eljött ez az időszak. A fogyasztásnak vissza kell esnie, és többet kell beruházni. A szabadpiaci gazdaságokban jól megfigyelhető - 1800-as évek közepe óta - egy ciklikusság, miszerint tíz-tizenkét éves ciklusokban bekövetkezik egy-egy kilengés. Hosszú távon a válság jó, hiszen tisztító hatása van, a rossz vállalkozások elhullanak, a jók megmaradnak, majd fejlődhetnek, így folyamatos a korrigáció. Természetesen a pillanatnyilag élőknek nem tetszik a krízis. Olyan ez, mint a természetes szelekció. Természetes.

Alap a Biblia

Popper Péter kreatív megoldással nem tud szolgálni a krízisre - mint senki más sem -, de felvette az ördög ügyvédjének a szerepét és a realitás talaját piszkálgatta ezoterikus módon. És ez nem az olcsó ezotéria, ami igénye minden hétköznapi probléma megoldásának. Nem olyan olcsó megoldást ad, mint az az előírás, ami Popper katona éveiben le volt írva, miszerint: "ha atomtámadást észlel, borítson magára egy nedves lepedőt, és induljon el Dunakeszi irányába, mert az ön egysége ott állomásozik." Az is egy olcsó megoldásnak tekinthető, ha házassági krízissel pszichoterapeutához fordul a feleség, és azt a tanácsot kapja a terapeutától, hogy szeresse jobban férjét! Mégis hogyan? És mikortól? Szerdától? Popper nem hívő, de nem is tagadó ember. Mindent lehetségesnek tart némi egészséges szkepticizmussal - beszélni arról kell, amit tud az ember, de összehasonlítani össze lehet az emberek gondolatait és azt, hogy miben hisznek. A mai ember véleménye szerint azonos a Neander-völgyi ember spirituális tudásával, tehát tudása nulla. Hiszen, honnan is tudhatna bármit is? A mai válsághelyzeten nagyon sokan rágódnak, ezt mi is tapasztalhatjuk. Pedig nincs mit mondani ezzel a válsággal kapcsolatban, hiszen az emberek megvásároltak mindent, még azt is, amit nem vásárolhattak volna meg, és a bankok becsődöltek. Egyszerű ez.

Mindenesetre megpróbálhatjuk megérteni ezoterikus bázison a materiális világ történéseit, de akkor a kályhától kell elindulni. Először is: miért teremtette Isten a világot? Isten a mindent tudó, egyet kivéve: önmagát nem ismerte, mivel viszonyítási alap kell az öntudathoz - "Csak másban moshatod meg arcodat" (József Attila) - , de neki az nem volt. Saját képére hozott létre lényeket, mert önmagát kereste. Isten ugye totális, jelen volt és van mindenütt, viszont egyes helyekről így vissza kellett húzódni, hogy legyen hova teremtenie. Isten például nem volt jelen Auschwitzban, átengedte az embereknek. A gonosznak. De honnan eredeztethető ez a gonoszság? A Bibliában az emberiség történelme egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káint elutasította Isten, és ennél nincs nagyobb kín. Nincs nagyobb gyötrelem, mint amikor az ember nem kell, amikor elutasítják, legyen az akár szerelemből való elutasítás, akár a munkahelyről való kirúgás. Káin kínjában agyoncsapta Ábelt. Majd rögtön erkölcsi problémákat vetett fel ez az esemény: ki teremtette Káint? Isten. Ilyen indulatosnak, ilyen haragvónak teremtette. Minden vallás alapproblémája, hogy ki a felelős? A morális problémát, azt hogy miért felel a teremtő és miért felel az ember, megoldják a szabad akarat tényével. Ez már hozza is magával az "azt teszek, amit akarok" bűvöletét. A teremtés második oka, hogy Isten lehetőséget akart adni az emberiségnek az eredendő bűnt követően, Ádám és Éva tagadását követően, hogy visszatérjenek hozzá. Mi vagyunk azok a bukott angyalok, akik itt a Földön lehetőséget kaptunk az Istenhez való visszatérésre. Fontos elem a jónak és a rossznak erkölcsi tudása, amit csak az ember sajátított el, hiszen az állatok nem tesznek különbséget. A jó volt Ábel, a rossz volt Káin. Ki maradt életben? Káin, a rossz. Mindannyian Káin utódjai vagyunk. Az emberiség történetében ott van a káini vonás, mindenkiből előhívható a gyilkos.

Az emberiség igyekezett élni a lehetőséggel, hogy visszatérjen Istenhez, ezért szerződött vele. Ezek a szerződések voltak az Ószövetség, amit Mózes kötött Istennel, és az Újszövetség, amit Jézus kötött az emberiséggel. Az ezoterikus tanítás szerint ezek a szerződések már nincsenek érvényben, a XX. század során felbontotta ezeket a fasizmus, majd a kommunizmus. A szövetségek felbontott állapota apokaliptikus érzéseket keltenek az emberiségben. Nem csak a zsidóság ellen támadt a fasizmus, de minden vallás ellen. Ugyanis, ha a zsidókat kiirtanák, eltűnne az utolsó ember is a földön, kinek népe találkozott Jézussal, megszűnne a kereszténység alapja. Persze az a zsidó hit, hogy Jézus nem messiás, valamint a júdeai történet között óriási a feszültség, az ambivalencia, és ez rengeteg bonyodalmat okoz. Elakadtunk az Istenhez vezető úton, rettenetes züllés és romlás van mindenütt a világban. Egy síva pap szerint, az I. és II. világháború nem volt benne az emberiség karmájába, ezek karmikus kisiklások, katasztrofális eltérések voltak az Istenhez vezető úton. Mindennek ellenére ki kell jelenteni, hogy nincs olyan, hogy valaki üdvözül, valaki meg sátáni. Az egyén missziója jobbá tenni a világot, és ez csak úgy lehetséges, hogy az egyén jobbá válik. A belső rendeződés a legfontosabb, a harag elnyomása, az ítélkezés feladása. Az ezotériának sokkal mélyebb vonulatai vannak mint, hogy szeress és nyugodj meg! János evangélista Patmosz szigetén élte utolsó éveit. Már nagyon-nagyon öreg volt, amikor elterjedt róla, hogy szenilissé, bolonddá lett. Ugyanis mindig, amikor valaki elment hozzá tanácsért, egyetlen dolgot mondott: "Szeressétek egymást"

Matekoljunk!

Mérő László előadása, bár matematikusként beszélt, szintén oda vezetett, ahova az előző két előadás. A válságra szükség van. Mint realista, szintén a szó eredetét kutatta, némi keleti filozófiával keverve. A kínai nyelvben a válság kifejezés, a wei-ji szavakból tevődik össze, a veszélyből és az esélyből. Hiába két különböző és pozitív végkicsengéssel bíró szó ez, épp olyan ijesztően hangzik a kínaiak számára, mint nekünk a válság, vagy az angoloknak a crisis. Egyéni válságaink lehetnek betegségek, munkahelyi válságok és kapcsolati válságok. Mindenféle válság egyetlen célja, hogy ki kell találni valami újat, szellemeset, eredetit, ami megoldja a jelenlegi rossz helyzetet. Tersánszky Józsi Jenő esete erre kitűnő példa. Hazament egyik éjszaka, a felesége már aludt, de persze felébredt a férj hazaérkeztére, aki vetkőzni kezdett és csodák csodájára, mit látott a felesége: hogy nem volt rajta alsógatya. A férj érezte, hogy ez bizony magyarázatot kíván, így felkiáltott: "Jézusom! Engem kiraboltak!" - ez is egy megoldás, és a feleség úgy döntött, elhiszi. Az, hogy az ingatlanlufi kipukkadt, számos következménnyel jár: ha valami elkezd felfutni, az előbb-utóbb ki is fut. Egy lakatlan szigetre telepítettek egy rénszarvas párt - igen, sokat kísérleteztek rénszarvasokkal -, a szigeten buja növényzet volt, és mivel a rénszarvas növényevő, hát jól érezték magukat, szaporodtak, sokasodtak, de a sziget eltartó képessége sajnos véges volt, és amikor elfogyott a táplálék a szaporodás megcsappant, és egyre kevesebben lettek. Majd megint több növényzet lett, mivel már nem ette annyi szarvas azt, így megint elkezdtek szaporodni, és ez így ment az idők végezetéig. Az elmúlt harminc, negyven, ötven évben hihetetlen, eddig soha nem tapasztalt fellendülés mutatkozott a gazdaságban, viszont ez túlnőtt az eltartóképességen. Mivel a matematikai, közgazdaságtani modellek bedőltek, kénytelenek leszünk a józan paraszti eszünket használni, és belátni, hogy minden nagy lépést megelőzött egy válság. Tovább kell látnunk a jelenlegi helyzetünkön. Érdemes szem előtt tartani az evolúció válaszait a válságra: a fejlődést. Az evolúciót véletlen változások mozgatják, és a természetes szelekció vezérli. Ez a logika leképezhető a gondolati evolúcióra és a gazdasági evolúcióra is. A válságra mindig valamiféle innovatív választ kell adni. Jelenleg változásban vannak az egyéni stratégiák és ebből következően a csoportos stratégiák is, de a természeti törvények soha nem változnak.

Elmesélek valamit

Müller Péter a drámaíró hangján beszélt a válságról, ezért a finom szavakra vágyók csalódottak lehettek, hiszen olykor durva volt, nyers és kíméletlenül őszinte. Félelmetes csönd volt a több száz fős hallgatóság között, míg beszélt félelmeinkről, arról, hogy mi lesz velünk, országunkkal, mert erről kellett beszélnie, nem másról. A II. világháború alatt Müllernek volt egy nagyon jó barátja, Buci. Az ő apja filozófus volt, de már nem tudott tanítani, hiszen a helyzet ezt nem tette számára lehetővé. Egy olyan étteremben dolgozott Zuglóban, ahol egy akváriumból lehetett a halvacsora alapanyagát kiválasztani. Dr. Peresznyei Zsigmond minden este kifogott - némi nehézség árán - egy-két halat. A drámaíró nagyon sokat járt ebbe az étterembe, és Pereszenyeiék lakására is, ami maga volt a csoda. Könyvek voltak padlótól a mennyezetig, faltól falig, de még a WC-ben is. Mivel Buci mamája származása szerint zsidó volt, így három lánya is, de a férje és a fia nem, hát az utolsó nagy tisztogatásnál, a család nőtagjait be kellett volna "szolgáltatni". Ezt a mi filozófusunk nem hagyta, egy tanyára menekítette a családot, s miután felesége, gyermekei biztonságban voltak, visszajött Pestre, és a létező összes boltot, élelmiszerraktárat kirabolta. A szerzeményt szétosztotta a házakban, ahova nem engedték be, oda bedobálta az ételt, olyan ételeket, amelyekhez akkoriban képtelenség volt hozzájutni, kenyeret, kolbászt, húst, mindent. Egy páncélozott teherautóval járta a várost, egy igazi angyal volt. Embereket is ölt. A Rákospataknál, karszalagosokat. Ha nem tette volna, hát őt ölték volna meg, és nem tudott volna segíteni. A háború után élve maradt a Peresznyei család egy lány kivételével, akit megölt egy gránátrepesz. Erre azt mondta a filozófus: "Nem is olyan rossz arány".

Dr. Peresznyei Zsigmond az I. világháborúban katona volt, ott jött rá, hogy a legnagyobb problémája nem az irodalommal van, a filozófiával, Nitzsche-vel, Kanttal, hanem azzal, hogy a bajtársát, miután meglőtték, hurcolja- e tovább, vagy hagyja elpusztulni. Elmondása szerint ő ezt a háborút arra használta fel, hogy felkészüljön, hogy megtanuljon nem félni. És tessék, a II. világháborúban már egyszemélyes őrangyalként tudott tevékenykedni. Ez a történet sem szól másról, mint a szeretetről, az egyén feladatáról és arról, hogy szeretni az tud, aki az életét is odaadja érte. És nem baj, ha nem tudsz szeretni, csak ne hazudj! Az egész emberi lét születésünktől fogva arról szól, hogy válságok sorozatán kell keresztül mennünk. Minden nagy tanító azt mondja, hogy embernek lenni csodálatos dolog, de rendkívül nehéz. A sok-sok kudarc, a válság, a krízishelyzetek okkal jönnek, tovább kell látni, ide kell a spiritualizmus másik arca. A megtisztulás a tragédiák során jön létre. Az az életeszmény, amiben ma hisznek az emberek, a szép autóban, a medencés házban - őrülethez vezet és, amint látjuk, válsághoz. Az anyagi világnak nincs istene, és amelyik világnak nincs istene, az abszurd. Tragédia van az életben, meg komédia, az abszurd az vicsorgás, az nincs. Mérhetetlen erő és bátorság, félelem nélküli lét kell és hit ahhoz, hogy távlati céljainkat megvalósíthassuk. Ezekhez viszont nem elég az állati evolúció, nem lehet gondolattalanul, istentelenül élni.

Mi a tanulság? A hit, a szeretet, az egyéni lehetőségek, az összefogás, a megújulás, a szükséges rossz. Mindenki eldöntheti, hogy melyik tézist hiszi valónak, azt amelyiket egy fizikus tett le, vagy amit egy pszichével foglalkozó ember, esetleg a számokban hisz, vagy a drámában. Lehet választani, de inkább kell választani. Közhelyek? Lehet. Szeressétek egymást!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások