Lélek

Zavarosban élni

3137

A lélek, a psziché, az agy tevékenységei, a családunk, a barátaink, tapasztalásaink mind-mind formálják személyiségünket. Jellemző viselkedésünk, gondolkodásmódunk, érzéseink jellemeznek minket. Tartozunk egy adott kultúrkörhöz, annak elfogadott viselkedési formáival, elvárásaival, de amennyiben ezektől jelentősen eltérünk, zavar keletkezik "normális” személyiségünkben - ilyenkor személyiségzavarról beszélhetünk. Persze a legfurcsább, hogy akiknél diagnosztizálni lehet ezt, azok nem tudnak róla, így leginkább a környezetük, a társas kapcsolataik, a családjuk, a barátaik szenvednek ettől.

Okok

A személyiség zavarok okai igen sokfélék lehetnek, természetesen leginkább pszichések, családi háttérből adódóak, élethelyzetek feldolgozhatatlansága miatt kialakulók. Amire nagyon sokáig nem gondolt a tudomány, hogy anatómiai eltéréseket is mutatnak azok a páciensek, akik személyiségzavarban szenvednek. Angol kutatók keresték a személyiségzavar anatómiai jellemzőit, és a kutatásuk érdekes eredményt hozott. A személyiségzavarban szenvedők agyát MR-rel vizsgálva és egészségesekkel, illetve szenvedélybetegekkel összehasonlítva a homloklebeny szürkeállományát 11%-kal találták kisebbnek.

Miről van szó?

A személyiségzavarok igen sok félék lehetnek. Három nagy csoportba sorolták ezeket: különc (paranoid, skizoid); dramatikus (antiszociális, borderline, hisztrionikus, nárcisztikus); szorongó (elkerülő, dependens, kényszeres). Laikus szedetet állítottunk össze.

Antiszociális

Olyan sokszor használjuk ezt a kifejezést, hogy valaki antiszociális, holott ez egy konkrét betegséget, személyiségzavart jelent. Nagyrészt tizenöt éves kor körül alakul ki, s tünetei nagyon is ismerősek lehetnek. Az érintett mások jogait semmibe veszi, bárkit megsért, képtelen betartani a szabályokat, a szociális, társadalmi normákhoz nem igazodik, hazudozik, álneveket használ, másokba belerúg. Egyáltalán nem tervez a jövőre, impulzív viselkedéséből adódóan gyakran agresszív. Mérhetetlenül egoista, nagyon nehéz kezelni. A köznyelv sokszor nevezi pszichopatának, bár ez a kifejezés általánosan jelenti a személyiségzavart. A súlyos antiszociális személyiségzavarban szenvedők gyakran végzik börtönben, mert a tünetegyüttes nem mentesíti őket a felelősségrevonás alól. Társadalmi helyzetük kilátástalan, nem tesznek eleget fizetési kötelezettségeiknek, felelőtlenség jellemzi őket munkavégzésükben, éppen ezért gyakran nem is dolgoznak. Kialakulása a szülői agresszióra, terrorra vezethető vissza. Mivel már korai életszakaszban látták az agressziót, követik ezt a mintát, emellett minden bizalmukat elveszítették, már csecsemőkorban. Még terápiában is nagyon gyenge hatékonysággal lehet kezelni, leginkább zárt intézményes keretek között lehet némileg javítani a helyzeten, főleg túlélőgyakorlatok segítségével.

Para

A paranoid személyiségzavarok általános jellemzői fiatal felnőttkorban alakulhatnak ki. A paranoidok sokféle helyzetben tanúsítanak bizalmatlanságot, állandó gyanakvást mutatnak, és rosszindulatot feltételeznek. Amennyiben az alábbi jellemzőkből négy igaznak bizonyul, definiálható a paranoid személyiségzavar: gyanakvás, mögöttes szándékok feltételezése, együttműködésre való képtelenség, szociális izoláció, nem létező támadástól való félelem. A paranoiás személyiségzavarban szenvedő ember, tényszerű összefüggések nélkül gondolja azt, hogy kihasználják, ártani akarnak neki, és ezt sokszor teljesen logikusan le is vezeti magában. Minden eseményt önmagauk ellen irányulónak értelmeznek. Sem barátaikban, sem a családtagjaikban, sem a munkatársaikban nem bíznak meg, ezért nem is osztanak meg velük mélyebb gondolatokat, mert azt gondolják, hogy ezeket később ellenük fordíthatják, így idővel teljesen elszeparálódnak. Jellemző, hogy könnyen megsértődnek - pont torzult gondolataik miatt - dühös támadásba lendülnek, majd képtelenek megbocsátani, a feltételezett sérelmeket hosszú-hosszú ideig hordozzák magukban. A paranoid személyiségzavar és a homoszexualitás között egykor komoly összefüggést láttak, kutatások, tapasztalati adatok alapján, de ezt ma már komolyan vitatják. A leggyakoribb következménye a betegségnek a családtagoktól, barátoktól való elfordulás, a munkahely, a társas kapcsolatok elvesztése. A betegség előzményei sokfélék lehetnek, általában túlzott követelményeket felállító szülők, távolságtartó apa, visszautasító anya rejtőznek a múltban. Sokszor alakul ki annak következményeként, hogy nem érzi magát jónak az ember, alkalmatlannak tartja magát bizonyos dolgokra, így a szégyen elkerülése érdekében dolgozza ki a paranoid stratégiát. Mivel az érintettek folyamatosan rossz, ártó szándékot feltételeznek, ezért nem lehet a tünetekről érdemben kommunikálni velük. A pszichoterápia hatékonysága mérsékelt, a kapcsolatokra kell a hangsúlyt helyezni, cél a szorongáscsökkentés, és a valóság realizálása a tudatban. A gyógyszeres terápia kevésbé hatékony.

Én és még valaki

Tipikusan magának való a skizoid személyiségzavarban szenvedő egyén. Nem keresi a társaságot, kifejezetten irtózik a családi kötelékektől, a szoros barátságoktól, nem házasodik, és nem is igényli ezeket a hétköznapi kapcsolatokat, így nem is szenved ezek hiányától. Munkája, esetleges hobbijai is tipikusan magányos tevékenységek, persze ő nem magányos, hiszen van ott még valaki...  Az ilyen betegségben szenvedők gyakran érzik azt, hogy valaki van még velük, vagy azt, hogy mások folyamatosan róluk beszélnek. A valóságban a skizofrénia nem azonos a többszörös személyiséggel, inkább hallucinációk jellemzik, főként beszédhangok érzékelése jelenik meg, amelyek irányító jellegűek. Gyakoriak a saját testtel kapcsolatok érzékelések, szagok, ízek valótlan érzése, valamint az, hogy saját testük eldeformálódik, vagy valamely testrészét nem érzi a sajátjának az illető. A betegség kialakulásában szerepet játszhat a hideg, érzelmeket mellőző nevelés, minek következtében a személyes kontaktusok hiányára létrejön egy skizoid válasz. Sajnos a skizoid típusú embereknek semmi önbecsülésük nincs, sőt még azzal sincsenek tisztában, hogy ők léteznek a világban. Anatómiai elváltozások is tapasztalhatóak a skizotip személyiségzavarnál: magas dopamin-szint és megnagyobbodott agykamrák figyelhetők meg. Terápiában mérsékelten gyógyítható, inkább csak kezelhető ez a személyiségzavar, hatékonyak lehetnek a csoportterápiák, a szerepjátékok, viszont a gyógyszeres terápia teljes kudarcot vall.

Borderline személyiségzavar

Ez az állapot a hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes, valamint a személyközi kapcsolatok, és az énkép instabilitásával jellemezhető súlyos személyiségzavar, mely időnként a neurózisra, néha pszichózisra, pszichopátiára, mániára, depresszióra emlékeztető tünetek szélsőséges módon váltakozó megjelenéséből áll. Azok az emberek, akik szenvednek a Borderline szindrómától, eszméletlenül félnek a magánytól, az elhagyatottságtól, épp ezért sokszor képzelegnek arról, hogy egyedül maradnak. Kapcsolataikra az instabilitás jellemző, hol intenzívek, túl idealizáltak, hol teljesen lebecsülik azokat. Teljes zavarban szenvednek énképüket, önértékelésüket illetően, s környezetük is szélsőségesen pozitívan vagy negatívan ítéli meg őket. Éppen emiatt hajlamosak túlzásokba esni, folyamatosan kutatni valamiféle örömforrás után, féktelen bulizások, gyakori partnercserék, szexuális kicsapongások, az erkölcsi határokat súroló cselekedetek jellemzik viselkedésüket. Ők azok, akikkel mindig történik valami vagy nagyon tragikus, vagy nagyon vidám dolog. Hajlamosak az öncsonkításra, öngyilkosságra. Kiváltó oka lehet korai anya-gyerek kapcsolat, amikor az anya nehezen viseli a gyerek önállósulási törekvéseit. Traumatikus élmények szerepe, mint a testi bántalmazás, szexuális abúzus, a bántalmazó szülő kötődést veszélyeztető viselkedésével szembeni védekezés, a tükrözés hiányosságai, torzítottsága. Jól kezelhető intenzív feltáró, a terapeutával kialakított bizalmi kapcsolat segítségével.

Hisztis pi**a

Leginkább csajokra jellemző, de nem kizárólag. A hisztrionikus személyiségzavar jellemzője a teátrális viselkedés, az egoizmus, az érzelmi túlfűtöttség. Ezek az emberek keresik a folyamatos megújulást, gyűjtik az élményeket, amelyek lehetőleg köréjük kell, hogy épüljenek. Önértékelésük a külvilágból érkezett jelektől függ, imádnak tetszeni, már-már provokálóan szexisek, folyamatosan csábítanak, de szexuálisan inaktívak, esetleg frigidek. Beszédstílusukra az affektálás jellemző, viselkedésük olyan, mint egy színészé, mindig szerepet játszanak. A legtöbb esetben, kisgyermekkorban az ellenkező nemű szülővel túl erotizált volt a kapcsolat. Később a társadalom, a kultúra által meghatározott nőiességnek túlzott szerepet tulajdonít. Gyógyítható terápiával, a tudattalan tudatossá tevésével.

Imádlak, én!

A nárcisztikus személyiségzavarral küzdő személyiség imádja önmagát, felsőbbrendűnek tartja magát és ezt kifejezi a kommunikációjával, a magatartásával. Ő a VIP. Állandó csodálatot, elismerést és különleges bánásmódot vár el a környezetétől, de az esetleges negatív – még ha építőjellegű is - kritikát nem viseli el, indulatosan, dühösen kitör, ha ilyennel kell szembesülnie. Kerül minden olyan területet az életben, ahol kudarc érheti, ha ez megtörténik, akkor depresszióba zuhan. Sokszor az élet valamely területén igen sikeres, tehetséges. Egoizmusa hatalmas, empátia készsége a nullával egyenlő, csak saját magáért él, csak a saját érdekében cselekszik. Bárki bármit mond neki, azt az énre fordítja le. Sokszor érez irigységet, vagy azt, hogy őt irigylik. Saját teljesítményét mindenki másénál nagyobbra tartja, saját maga unikális élmény önmaga számára. Olyan szülők gyermekei esetében fordul elő gyakran, akik vagy teljesen szabadon engedték a gyermeküket, vagy egy agyon ajnározták, torz képet láttatva velük. Pszichoterápiában az értelmezés és a konfrontáció egyaránt segíthet.

Csak rendben, csak szépen!

Kényszeres személyiségzavarban szenvedők életük, munkájuk, tevékenységeik lényegét elveszítik, mert ragaszkodnak a részletekhez, a szabályokhoz. Állandóan listákat készítenek, rendszereznek, szerveznek és nem hajlandóak eltérni az általuk kitalált forgatókönyvtől. Mivel a tökéletességre törekszenek, feladatukat soha nem végzik el, saját szigorú elvárásaiknak képtelenek megfelelni. Soha nem buliznak, társas kapcsolataik nincsenek, nem haverkodnak, csak a munkájuknak élnek, bár pénzügyi helyzetük ezt nem kívánja meg. A folyamatos aggodalom, a lelkiismeret-furdalásuk, elvi kérdései nem hagyják megnyugodni. Nem szeretnek csapatban tevékenykedni, csak akkor, ha minden a saját elképzelései szerint alakul, tehát merevek és makacsak. Kényszeres személyiségzavar magyarázatai lehetnek, hogy kisgyermekkorban a szobatisztaságra büntetéssel nevelték, amelynek következtében anális fixáció lépett fel, valamint a bizonytalansággal szemben így reagál. Felfogása szerint a vétkek túlzott retorzióval járnak. Aktív, kognitív terápiára jól reagálnak a betegek.

 Függők vagyunk

A dependens személyiségzavar, ahogy a neve is mutatja erős függést jelent. Mindenben másokra támaszkodik, döntéseiben, cselekedeteiben teljesen függő. Saját szükségleteit alárendeli, mások kívánságaival szemben, könnyű kihasználni, hiszen feláldozza magát bármikor. Mindezt azért teszi, mert fél az elutasítástól, az egyedülléttől, az önbizalma nulla. Minden döntés előtt kikéri mások tanácsát, képtelen felelősséget vállalni, soha nem fejezi ki saját véleményét, mert fél attól, hogy elveszíti a támogatást, mindezekből következően soha nem kezdeményez és egyedül sem tud dolgozni. Függ a kapcsolataitól, barátaitól, szoros köteléket tart fent családtagjaival, és orvosával is. Soha nincs egyedül, ha egy kapcsolata megszakad, rögtön másikat keres. A dependens személyiségzavar olyan embereknél alakulhat ki, akik szüleiket korán elveszítették, vagy teljes visszautasítással kellett szembesülniük általuk. Egyes elméletek szerint a túlzott gondoskodás, a szülők elhatalmasodott védelmező viselkedése is kiválthatja. Pszichoterápiával kezelhető, de nem maga a terápia, inkább a kapcsolat jelent könnyebbséget a pácienseknek.

Jaj, csak azt ne!

Elkerülő személyiségzavar jellemzőit hordozó egyének gátlásosak, befelé fordulóak, szorongás és mindennel kapcsolatos aggodalom van bennünk. Az ilyen emberekre a feszültség, nyugtalanság jellemző, nem bíznak meg senkiben, szégyenlősek társaságban. Félnek attól, hogy nevetségessé válnak, könnyen zavarba jönnek, érzékenyek és elvárják a feltétlen szeretetet másoktól. Ha belemennek egy-egy kapcsolatba, csakis olyanba, ahol a másik fél elfogadja őket, de leginkább kerülik a szoros barátságokat, szerelmi kapcsolatokat, mert félnek a visszautasítástól és attól, hogy nem tudnak megfelelni a kapcsolat lényegének. Ezek miatt sokan a szociális tér peremén vannak. A szorongás áthatja mindennapjaikat. Kiváltó oka lehet, hogy gyermekkorban erős és jogtalan kritika érte az embert, ami meghatározó negatív élményként él benne, ezáltal bizalma megcsappant és mindenkiben potenciális ellenséget lát. Terápiás kezelés során fontos a bizalmas viszony kialakítása, a diszfunkcionális elképzelés megkérdőjelezése és a tudat alatt lapuló konfliktusok, traumák feltárása.

Meddig tart?

A pszichopata személyek viselkedési formái hosszan tartóak, sőt állandósultak is lehetnek. Ezeket a személyiségzavarokat nem betegségként értelmezi a szakma, pszichiátria betegségek állnak a háttérben, esetenként agysérülés, károsodás. A problémák elsősorban a mindennapi érzelmi életben, a társaskapcsolatokban jelentkezik. Sokszor problémát okoz az indulatok kontrollja. A személyiségzavarral küzdők nincsenek tisztában, és sokszor nem is fogadják el a diagnózist, a pszichés feltárást követően, ezért nagyon kevesen kapnak hatékony segítséget. Előfordulása közel húsz százaléknyi a társadalmunkban. Sajnos járulékos betegségekkel abúzussal is járnak gyakran ezek a személyiségzavarok, sokan lesznek alkohol-, drogfüggők, és szuicid cselekmények sem ritkák.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások