Test

A vér szaga

3138

A cikk második felét gyenge idegzetűek ne olvassák!

Sosem felejtem el, gyerekkoromban, mikor az egyik szokásos nyári táborozásomat töltöttem, az egyik fiú fogott egy siklót, farkánál fogva bedugta egy kulcslyukba, majd gorsan áthúzta a túloldalról, így gyakorlatilag élve megnyúzva szerencsétlen állatot, ami még akkor is tekergőzött. Olyan mélyen ivódott belém a jelenet, hogy még most is ökölbe szorul a kezem, ha rá gondolok. Sok kutató és kriminológus vizsgálja azt összefüggést, hogy állatkínzó gyerekből szadista, embertársaival kegyetlenkedő felnőtt lesz, s az állatvédők ezzel tapasztalataik szerint maximálisan egyetértenek. Még magasabb lehet az összefüggés, ha megfordítjuk a dolgot, és azt nézzük, az emberkínzó felnőttek bizonyára állatkínzó gyerekek voltak egykor.

Ha ez igaz, akkor régen a mainál sokkal rosszabb sorsuk volt az állatoknak, hisz embertársaink válogatott módszerekkel történő kínzása egyidős az emberiséggel, s bár fénykorát már elhagytuk, azért még ma is űzzük. Slágertéma a gauantanamói fogolytábor bezárása, amit ma egyértelműen a modern kori kínzásokkal, s Amerika saját törvényeinek kijátszásával azonosítunk. Írtunk már mi is arról, hogy milyen furfangos gyötrelmeket eszeltek ki a fogvatartottaknak, de mindenki előtt ismertek az ennél durvább bánásmódok, miknek képei és felvételei bejárták a világot.

Persze attól, hogy ezt a börtönt bezárják, az egymással szembeni kegyetlenkedés, amiben úgy tűnik az emberek örömüket lelik, valószínűleg nem tűnik majd el. Kiváltképp azért, mert helyesen úgy kéne fogalmaznunk, minden bizonnyal mindig is lesznek olyan helyzetek, amik az emberekből előhozzák a mindenkiben ott lappangó kegyetlent. Nem citáljuk az ismert kísérleteket a kijelölt börtönőrökről és börtönlakókról vagy a szomszéd szobában ülőre adott halálos erősségű áramütésekről. A témával foglalkozó szakemberek már rég tényként kezelik, gyilkos, hóhér, kínzó bárkiből lehet, ha minden szükséges feltétel összeáll ennek előbukkanásához.

A kínzásnak ezen kívül fajtái is vannak, létezik a büntető kínzás, aminek a vége halál, de fontos, hogy elrettentő példával járjon, így a fájdalom, s annak látványos fajtája elengedhetetlen. Erről szólt a középkor, a máglyhalál például, korábban a kézlevágás vagy manapság a halálra kövezés, ami sajnálatos módon még mindig tartja magát néhol. Létezik aztán a kínvallatás, ezt jól ismerjük, valamint az orvosi célú kínzás, amit a nácizmus és a japánok ismertettek meg velünk. Ekkor a kínzottak elvesztették emberi mivoltukat a kínzók szemében, csak szükséges alanyai voltak egy számukra fontosabb célnak, a fájdalom és az esetleges halál mellékes kövtkezménynek tekinthetők. A patkányok és egyéb kísérleti állatok erről hosszasan tudnának mesélni.Létezik ezen felül olyan kínzás is, ami az ellenállóképességet igyekszik fokozni, várható szenvedésekre készíti fel az alávetettet, mondván, ha ezeket kibírja, már nem érheti meglepetés. De sokan önként is vállalják a kínzott szerepét, gondoljunk csak a virágzó szadomazo szexualitásra.

Mindeközben válogatott módszereket fejlesztettünk és eszeltünk ki, úgy tűnik, a fantázia szárnyal, ha arról van szó, hogyan kegyetlenkedhetünk embertársainkkal. Összeszedtünk pár érdekesebb vagy kevésbé ismert, elborzasztó kínzási módszert.

A spanyol inkvizíció alatt háromszáz éven keresztül emberek ezrei haltak halálnak halálával az inkvizíciónak köszönhetően, legkedveltebb módszerük a máglyahalál és a spanyolcsizma voltak, de tudtak ennél többet is. Ott volt például a fellógatós módszer, mikor a nagy belmagasságú teremben felhúzták a vallatottat, hosszasan lógatták, majd hirtelen leengedték. Sok változatát ismerték a módszernek, volt, hogy tűzforró fürdőt, jéghideg fürdőt és fellógatást váltogattak egymással, esetleg nagy súlyt kötöttek a lábára. Ismert a Júdásbölcső is, mikor a fellógatás után egy hegyes, piramis-szerű aljra érkezett az áldozat, ami végbelébe, hüvelyébe vagy heréjébe szúródott. Az egyik legborzalmasabb a fejtörő lehetett, mi diótörő módjára roppantotta össze a koponyát, először kitörtek a fogak, majd összetört az állkapocs, kiugrottak a szemek, s végül reccsent a koponya.

Tower of London

Aki járt már Londonban, bizonyára volt itt, s talán a London Dungeon-ben is, ahol az egykori kínzóeszközöket vonultatják fel. Kedvencük a kínpad volt: az áldozatot fekvő helyzetben egy kerethez rögzítették, majd kezeit és lábait ellenkező irányba elkezdték húzni, míg a szalagok, ízületek, porcok, csontok szépen megadták magukat... Innen ismerjük a hüvelykszorítót is, a kerékbetörést, a fullasztást, ami vagy a fej víz alá nyomását, vagy a víz betöltését jelentette szájon vagy orron át, ami igen gyakran fulladáshoz vezetett. Sokszor a kínvallatás előtt mintegy bemelegítésképpen egy hétre cellába zárták az embert, de olyan apróba, hogy abban se ülni, se felállni, se lefeküdni nem tudott, csak gubbasztani.

De nézzünk pár durvábbat a kínzások történetéből. Ilyen például a madzagnyeletés, mikor a kiéheztetett ember végbelébe rudat döftek, vele vazelint etettek, majd egy hosszú zsineget etettek meg vele. Mikor az emésztőrendszer működésének hatására a másik oldalon megjelent a zsinór vége, fogták, és ennél fogva fölakasztották az illletőt. Belegondolni is borzalmas. Vagy ott volt például a fejjel lefelé való fellógatás - ez úgy tűnik elengedhetetlen volt - után a terpeszbe feszített láb között elkezdett fűrészelés. Mivel az agy vérellátása a tótágas miatt sokáig működött, a nyomorultnak volt szerencséje sokáig élvezni a mókát.

A patkányrágta emberek sem Bret Easton Ellis találmányai, a kiéheztetett állatokat már évszázadokkal ezelőtt cinkkostárssá tették. Vagy egy hordót húztak a kínzott hasára, melybe az éhes patkányt zárták, s úgy rágta be magát a szervekbe, vagy egy hosszú csőbe tették az állatot, melynek egyik végét a hasfalhoz szorították, másik végét tűzzel melegítették, hogy a menekülő út az állat számára az emberen át vezessen. Oldottak ezen kívül savban, öntöttek torokba folyékony fémet, sőt, még élve fagyasztottak is, nem is olyan rég, például 1918-ban egy püspököt, aki addig-addig lógattak rúdra húzva egy lékbe, míg egyenletes jégpáncél nem borította.

Ezen módszerek többsége persze mára már a múlté, de az örökség még ma is él, a napvilágot látott amerikai kínzások is erről tanúskodnak. A fej vízbe merítése tehát ma is él, bár inkább a pszichoterror módszereit használják, mint amilyen az alvásmegvonás, az éheztetés, szomjaztatás, azaz az alapszükségletek megvonása. Nem is hinnénk, milyen hamar megtörik ezekben az ember. Hatékony a teljes ingermegvonás is, a hangszigetelt, sötét zárka vagy ennek egyszerűbb megoldása, a fül bedugaszolása és a szem eltakarása. Pár nap, és begolyózol, az tuti. Az apró cellát vagy inkább dobozt is használják manapság, ami szellőzés hiányában olyanná válik, mint egy sütő - ez különösen meleg országokban alkalmazható hatékonyan. 

Kínzás tehát van, lesz és volt, dacára annak, hogy ma már számtalan egyezmény és törvény mondja ki, kínozni nem aranyos. Angliában a XVII. században tiltották meg, szépen lassan terjedt az eszme, s nagy előrelépést jelentett a francia forradalom is az emberi jogokat illetően. Az első ilyen érdemi témafelvetés viszonylag későn született meg, 1948 az éve annak, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata foglalkozik a kínzással, majd 1987-ben megszületett a Kínzás Elleni Egyezmény. Sok helyen, például Amerikában a kínzást az alkotmány is tiltja, pont ezért rendezik be fogolytáboraikat idegen országokban. A betűk tehát semmit nem jelentenek, ma is rengeteg ország van, ahol mind a kínvallatás, mind a büntető-elrettentő kínzás, mind a politikai megfélemlítés eszközeként beveti a fizikai és szellemi bántalmazást. Csodálkozunk hát azon, hogy az állatkínzás esetében szinte lehetetlen előre lépni?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások