Test

Mi ez? KISS szindróma

3120

Nem, nem a csókolózásfüggőségről van szó, hanem egy olyan tünetegyüttesről, amit minden szülni készülő vagy csecsemőt nevelgető maminak és papinak ismernie kéne. Vagy legalább a nőgyógyászoknak, szülészorvosoknak, gyermekorvosoknak és védőnőknek, de sajnos itthon ez homályos terület a szakmabeliek előtt - természetesen a kivételek tiszteletével.

A szülés nem egy leányálom sem a nőnek, sem a gyereknek, átpaszírozódni a szülőcsatornán, esetleg császármetszés esetén fejünkél fogva és erősen húzva távozni addigi lakhelyünkről enyhén szólva traumatikus. Gondoljunk bele abba is, hogy egy picike, még törékeny és össze-vissza csukló test alattomos sérüléseket szenvedhet, ha például túl erősen húzzák-vonják őket segítség gyanánt. Kiváltó ok lehet még az ikerterhesség, a méhen belüli elhelyezkedés, a hosszú és nehéz szülés, minek során vákuumot is használnak, és számtalan más eset.

A KISS tünetegyüttes bonyolult nevét most hagyjuk, de röviden akkor beszélhetünk róla, azaz inkább akkor érdemes gyanakodni erre, ha gyermekünknél az alábbi tünetek valamelyikét - akár többet is - tapasztaljuk. A gyerek folyamatosan ferdén tartja a fejét, fejének mozgása korlátozott, ujjunkat csak az egyik irányba követi, a másik oldalra önszántából nemigen fordítja. Jellemzően felsír, ha nyakának valamelyik oldalát megérintjük. Az egyik oldala gyengébb, karját nem mozgatja olyan intenzíven mint a másikat vagy egyáltalán nem, lábát sokszor kifeszíti, csípője kötött. Igen jellemző tünet az asszimetrikus arc, ha egyik szem picikét feljebb van mint a másik, és nagyon gyakori az is, hogy csak az egyik oldalon hajlandó szopni, másik oldalára fordítva sír. Gyakori az is, hogy hanyatt fektetve a gyerek hátrafeszíti magát hídba, és sír. A sírás egyébként is a legjobb vészjelző, kiváltképp az anya felé, aki igen hamar kiigazodik a sírástípusok között, s ez a sikító, fájdalmas sírás szinte minden KISS esetben megjelenik. Gyanakodhatunk akkor is, ha a gyerek sokat bukik, azaz sokszor és nagy mennyiségű tejet öklendezik vissza, ez azt jelzi, hogy a nyelőcső, a gyomorszáj is máshogy áll, mint kéne neki.

Merthogy miről is van szó? Arról, hogy a méhbeli szerencsétlen elhelyezkedés miatt, de még gyakrabban a szülési hadművelet során a gyermekek gerince, a csigolyák sérülhetnek, a nyaki szakaszban eltolódhatnak, hisz a fejnél fogva húzzák ki őket. Bár a császáros gyerekeknél a sérülések ritkábbak, a KISS gyakoribb, hisz sokszor gyorsan kell cselekedni, s ekkor erőteljesebb mozdulatokkal emelik ki a babákat. A rossz fekvés következtében vagy a rántástól a csigolyák elmozdulhatnak, s innentől kezdve semmi nem úgy áll a pici testben, mint ahogy kéne neki, mindez komoly fájdalmakkal jár és fejlődési rendellenességeket okozhat, amik az idegrendszert is érinthetik. A tünetek igen hamar jelentkeznek, és egyre csak fokozódnak, fontos tehát, hogy észben tartsuk ezt a gyakori deformitást, és átfogó kezelésben gondolkodjunk. Sokszor megesik, hogy az orvosok a gyakori bukás miatt savlekötőt adnak a csecsemőnek, pedig ez nem segít rajta, csak fölöslegesen kemikáliázzuk már élete első heteiben.

Pedig a megoldás viszonylag egyszerű. Nővérem Lőrinc babája mindegyik tünetet produkálta, s mikor már nem bírt a hátán feküdni, szopni se tudott, és az egyik oldala látványosan gyengébb volt, szépen felkerestek egy gyermek mozgásterapeutát. A KISS-ről akkor még ő sem tudott, s gyakorlatilag egyik szakember sem, akihez korábban fordult. A tüneteket persze ismerte, s azt is, hogy a nyakcsigolyák elmozdulása okozhatja, bár így, KISS szindrómaként nem hallották emlegetni. A sajnálatos az, hogy itthon a szülészeteken a babák gerincét nem ellenőrzik, a szülészek, nőgyógyászok nem is tudnak róla, a gyerekorvosok zöme sem gondol erre első körben, így aki a hagyományos orvoslásba veti hitét, ez esetben is zsákutcába futhat. Sok helyen külföldön ez már bevett gyakorlat, így az anyáknak kell felkészültnek lenniük ismét, és addig hajtani a megoldást, míg nem találunk megfelelő szakembert, nem elfogadni a gyógyszereket, a tornát és a terpeszpelust a csípőre. 

Lőrincnek végül helyretették a csigolyáit, s valóban, két gerinccsigolyája volt elcsúszva, minek következtében begyulladtak a rendellenes tartásba kényszerült nyaki izmai. A beavatkozás nem durva, és szinte azonnali eredményt hoz. Azóta mindkét irányba mozgatja a fejét, csípője is a helyére került, nem sír, nem feszeng, jól alszik, és általában boldogabb, mozgékonyabb baba.

Azért is érdemes figyelni, mert a tünetek nem szűnnek meg később sem, csak átalakulnak a fejlődés során, s minél nagyobb a gyerek, annál nehezebb kezelni. Óvodás, iskolás korú gyerekeknél a féloldalasság még mindig mutatkozik, sokszor tanulási nehézségeik vannak, koordinációs zavarok, beilleszkedési nehézségek, étvágytalanság, nyelési nehézségek jelentkezhetnek, s a gyakori fejfájás is erre utalhat. Természetesen ezek hátterében más bajok is meghúzódhatnak, de mielőtt gyerekünket szétgyógyszereznénk, mindenképpen megéri egy manuálterapeuta vagy egy szakértő kiropraktőr szakvéleményét is kikérni. Ez utóbbi itthon még kevésbé ismert gyógymód, a csontkovácsról bizonyára többen hallottak, mint a gerinc gyógyítóiról, pedig valóságos csodákra képesek - nem csak gyerekek esetében. 

Akit bővebben érdekel, tájékozódhat angolul itt meg itt meg itt meg itt.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások