Közösség

Az igazi RocknRolla

3065

Amikor megjelent a drogos sztárokat tartalmazó galériánk, sokan a Spílert sejtették a címe mögött és sajnáltátok, hogy nem a filmről értekezünk a Rocknrolla cím alatt. Mivel a filmet még decemberben megnéztük, arra gondoltunk, hogy már nem annyira aktuális, hogy csevegjünk róla veletek, de tévedtünk. Véleményünk az van.

A modern kor A.C. Doyle-ja

Guy Ritchie Spílerje pont az a megosztó film, aminek lennie kell. Lehet végre - irigyen - fanyalogni, hogy "Jaj, már megint lehúzott egy ugyanolyan bőrt, mint a Ravasz, az agy…-nál vagy a Blöffnél." Hasonló sztori, hasonló menet, hasonló vágás, hasonló hangulat. Oké, akkor kérdem én. Az senkit nem zavar, hogy Sir Arthur Conan Doyle kitalált nyomozója, Sherlock Holmes minden részben furfangosan nyomozott. Ez is egy sorozat, csak épp XXI. századi. Terjedelmes lenne a film történetét ecsetelni, inkább vesézzük ki az évszázad szex jelenetét, amit január 1-jén sok-sok Guy Ritchie rajongó élvezhetett az első bemutatók alkalmával, majd tovább. Biztosna emlékeztek a Blöffből ismert jelenetre, amikor New Yorkból Londonba kell utaznia a fószernek és annyit látunk a repülőútból, hogy gépre fel, térkép, átívelés az óceánon, kávé beszürcsöl és London. Na, ez a szex jelenet hasonló volt, összeugrás, nyögés, és slukkolás a szex utáni cigiből. Eszement! 

Sztorizgassunk

A film szereplői mindenféle nációból és társadalmi rétegből tevődnek össze. Van piros lakktalpú, eszeveszett, Christian Louboutin tűsarkúban vonuló, sikkasztó könyvelő spiné, darabjaira hullott, lecsúszott rockstar, ukrán maffiózó, helyi ingatlancézár, a hivatal is benne van a buliban. Nem árt figyelni az első fél órában, mert mindenkit megismerhetünk, alaposan. A történet ott csúcsosodik ki, amikor a szereplőinket a bemutatás és a szituációk vázolását követően, összeeresztik, egy nagyon-nagyon beteg jelenetben. Meglepően, mégsem az hal meg, akinek meg kellene, és akinek meg kellene - de már tényleg nagyon - az sem hal meg, sőt... 

A részletek

A képi megoldások ugyanolyan pörgősek, mint azt a trió előző két filmjében megszokhattuk. A zene nagyon sokat emel a filmen, és leginkább ennek köszönhető az, hogy egy percre sem esünk vissza a mozi székbe, végig tudunk csúszni a filmmel, a szereplőkkel, a kissé titokzatos, kusza, de cseppet sem érthetetlen történetek. Bár a képet sosem látjuk, ami köré felépülnek a sztorik. Annyi ötletet rakott Guy Ritchie a filmbe, hogy kicsit kuszának és felszínesnek tűnhet, de szerintem bírja a kritikát a csávót, amit meg is kap, a hazai és a külföldi kritikusoktól is.

Pletyó

Igazán nem szeretnék belemenni, hogy Guy ex felesége milyen nagyon rossz hatással volt Ritchie művészi tevékenységére, és mennyire sajnálatos, hogy hosszú éveken keresztül nélkülöznünk kellett egy-egy igazán szórakoztató dobást. De ennek vége, lehet örvendeni. Bár gyanús, hogy a három történet közel egy időben született, és sorra várták a fiók mélyén, hogy leforgassák azokat.

Akkor most jó vagy nem jó? 

Szóval Guy nem tért vissza, hanem leporolta a már fiókjában lévő könyveket. Semmivel sem ad többet ez a film, mint a Blöff, vagy A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, de szerencsére nem is olyan bűnrossz, mint a Hullámhegy vagy a Revolver. Az undergroundból mainstream lett, mint annyi mindenből. Kicsit olyan érzésem volt, hogy visszacseppentem a kilencvenes évekbe és csalódottan eszméltem a film végén, hogy nem vagyok már húsz éves, na Guy Ritchi pont ezt az érzést kelti bennem, mintha nosztalgiázna, mesélgetné az egykor coolnak számító sztorijait, ami ma már inkább ciki. A film jó, mert a montázsszerű vágásokat imádjuk, de a lezáratlan történeteket nem, tehát rossz. A forgatókönyv sem túl izgalmat keltő alkotás, viszont dögös emberek szerepelnek benne. Nézd meg!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások