Lélek

Lejönni a cuccról

3043

Már citáltuk azt a kutatást, melyből kiderült, hogy a popzenék szövegei nagy részükben a drogról, szexről és a piálásról szólnak, így akár két és fél órányi zenehallgatáskor több mint nyolcvan utalást hallhatunk különböző tudatmódosítókra. Ütjük magunkat fűvel, piával, hasissal, bogyókkal, fájdalomcsillapítókkal, antibiotikumokkal, anyáink tolják magukba az altatókat és a nyugtatókat, apáink piálnak, nagyiék meg tonnaszám szedik a színes gyógyszereket. Nincs ez máshogy külhonban sem. Örök kérdés marad, vajon melyik a jobb, a gyógyszerek vagy a drogok? Feltehetően egy kutya.

Drogról lejönni

Olyan közegben nőttem fel tinédzserként, ahol reszkettek a fiatalok a mákszezonban. Tervezték, hogyan szüretelik le a közeli mákmezőket azért, hogy aztán mákteázva napokig bóduljanak. Olcsóbb, mint a herka, tény, és hát kikövetkeztethető mi lett a sok teázásnak a vége: a fél banda rászokott a heroinra, majd szépen leépültek. Annyira szétment a csontozatuk, hogy már egy foghúzás is porrá zúzta volna az állkapcsukat. A legsokkolóbb hír kétségtelenül az volt, amikor egyikük 26 évesen túladagolás miatt meghalt. Mellesleg az ópium tartósít, így aztán szinte kölyökképpel úszott át a másvilágra. Azt hiszem, akkor sokan észhez tértek a bandából, és megpróbáltak leszokni. Az ismerősi körömben akad olyan is, aki nyolc éven át folyamatosan heroinozott, majd ebből kiszállva inkább külföldön próbált megszabadulni ettől, és kínkeserves leszokás következtében a mai napig tiszta. Van két gyereke, szép családja, csak épp lerakódott benne a szer, amit a gyerekek is magukban hordoznak. Kemény lesz amikor a gyereknek el kell mondani, hogy jobb ha nem kezd el még szívni sem, mert nagyon rajta maradhat. 

A legrosszabb kétségkívül a kemény drogokról lejönni, melyek elhagyása olyan káros a szervezetre, hogy bikaerős gyógyszerekkel kell pótolni a hiányukat, a leszokás alatt a normálisan tolerálható adagok akár többszörösével is. A heroint olyan gyógyszerekkel pótolják, melyeknek mindegyike tartalmazza azt a hatóanyagot, amit maga a drog is, tehát a gyógyszerek összetételükben hatással vannak az agy ópiátreceptoraira.  A kokain leszokásakor, ha a függés más annyira erős (bár ez a szer inkább pszichés mintsem fizikai függést alakít ki, azt viszont annál erősebben), epilepszia ellenes szert használnak - érdekes, hogy a kleptomániát is ilyesféle gyógyszerrel kezelik. Ezek mind az agy dopamin termelését szabályozzák, mely az örömérzet kifejlődésében játszik szerepet. Nem ritka az sem, hogy gyengébb drogra szoknak rá később, az exheroinisták többsége kannabisszal éli le az életét, pedig az sem feltétlenül leányálom.

El sem tudom képzelni, milyen lehet a kemény drogokról lejönni, én még a füvet is megéreztem, de nagyon. Kétszer szoktam eddig rá, mind a kétszer legalább egy, másfél éven át minden nap szívtam. Akadt, hogy vodkáztam is, vagy épp szilva páleszt húztam le betépve. Magára a szerre is kitérnék, hiszen raknak bele mindent, csakhogy el lehessen adni, akadt olyan marihuána amiben fémforgácsok voltak, szóval még a cucc sem éppen a legjobb minőségű. Mindig elhatároztam úgy kéthavonta, hogy most már leszokom, kész, vége. Nem szívok többet. Aztán mindig azzal áltattam magam, hogy ez legalább természetes alapanyagú, és nem érzem meg a frontokat, hiszen fájdalomcsillapító hatása közismert. Később éreztem az alulmotiváltságot, és főleg az idővel feltörő szorongásokat, amik erősödésének köszönhetem, hogy letettem, mert kell a francnak, hogy azt érezzem állandóan, hogy csúnya vagyok, kövér vagyok (ráadásul tömtem magamba az édességet betépve), mindenki terhére vagyok a világon és engem nem lehet szeretni. Ezek annyira nyomasztottak, hogy azóta sem szívtam. Ennek három hónapja. Tudom, hogy lesz még olyan, hogy szívok, de ha lehet, még a szagát is kerülöm, mert a legalattomosabb cucc amit valaha megismertem. Olyan egyébként, mint az alkohol - van, aki rácsúszik, van aki a szagát se állja, és van, aki képes mértéktartó fogyasztással élni.

A leszokás durva folyamat, pedig ez "csak" a marihuána. Egy hónapon át annyira izzadtam, hogy csatakokban folyt rólam a víz, az első két hétben nem tudtam aludni, ráadásul még a vizeletem is fűszagú volt. Semmi erőm nem volt, ennek köszönhetően az immunrendszerem teljesen legyengült, így a magnézium, B6 és az ezer grammos C-vitamin lettek a segítségemre. A székletem és az anyagcserém felborult, elkezdtem hízni, pláne, mivel nonstop édességeket kívántam. Utánanézve kiderült, hogy a marihuána fogyasztásakor az agyban lévő idegsejtek összekapcsolódnak, tudományosan mondva a legfontosabb neurotranszmittereket befolyásolja, mint például a dopamin, vagy a szerotonin szint, ráadásul ez utóbbi ugye hangulatjavító hatású. Így aztán leszokáskor azért buktam rá minden csokira, mert az is hasonlóan befolyásolja a szerotonint, csak rövid ideig. És az is érthető, miért voltam állandóan idegbeteg. Minden érthető és klappol. Három hónap joint nélkül, és nem kívánom a cigit, a piát, a füvet és a csokit sem. 

Az alkohol is drog

Társadalmunk valahol hibás, bár hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy csak most ütjük magunkat, hiszen már az ókortól kezdve alkohollal éljük az életünket. Azt sem érdemes elfelejtenünk, hogy abszint nélkül nem lett volna szimbolizmus, hiszen a XIX. század végén minden művész ettől alkotott maradandót - mondjuk bele is őrültek. Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, de mielőtt ezt tenné felszabadít, old minden belső szorongást, így nem csoda, ha a rendszerváltás okozta munkanélküliséget társadalmunk a piával vészelte át. Legalábbis a tönkrement gyárvárosokban a buszmegállók trafikjainál már reggel hétkor sor állt a kettes brandykért és vodkákért. (Ezek minősége is hagy némi kívánnivalót maga után.) Pár év múlva a sorban állók teste felpuffadt, arcukra kéreg ült, kezük és lábuk inkább a pókéra hasonlító végtagokká korcsosult. Társadalmi probléma lett a piálás, ami igazából azóta sem szűnt meg. Az alkoholista családapák verték asszonyaikat és gyerekeiket, majd e gyerekek később ezt feldolgozva droghoz vagy piához nyúltak, az anyák nyugtatókkal próbálták összetartani a családot. És senki sem tudja, hol áll meg ez az egész folyamat.

A pia talán rosszabb mint a drog, sokszor hangoztatják, hogy drogos nem ver meg senkit, nem erőszakoskodik senkivel, míg az ittas ember igen. (A kemény drogos legfeljebb átver vagy kirabol.) Az alkohol a vérbe kerül, és onnan szerteszét ágazik az egész testben. Bódulatot hoz, kellemes csevegést generál, feledteti a gondokat, és észre sem vesszük, már otthon is van pia, amiből minden nap iszunk. A leszokás ott kezdődik, hogy ezeket eltakarítjuk a lakásból. A pia káros az egészségre, a vérnyomásra, a szívre, az emésztőrendszerre, a hasnyálmirigyre és főleg, az agyra - és itt nem a napi egy pohárka minőségi vörösborról beszélünk. Ugyan önmagában az alkohol nem rákkeltő, ellenben a rákos sejteket akadály nélkül továbbítja a szervezetben. Emiatt sok alkoholista később daganatos megbetegedésekkel is küzd. Az alkoholról való leszokás legalább olyan elvonási tünetekkel jár, mint a drogok, ha valaki hirtelen hagyja abba. Hallucinációk, tudatzavar, nagy mértékű izzadás és szorongás is felléphet, és sajnos ha már egyszer valaki függésben élt az alkoholtól, akkor élete végéig abban is marad, pusztán száraz időszakban fog élni, ha elég erős. (A C-vitamin nagyon jól jöhet a leszokásban, minimum ezer gramm naponta, ami szükséges a szervezetnek.) Sokan váltogatják az alkoholos és a száraz időszakot, akad, hogy több hónapig isznak, majd több hónapig nem, s ez akár életük végéig is elhúzódhat. Mindemellett kis mértékben jó hatással lehet az egészségre a pia, nőknél a vörösbor mindenképpen hasznos, de csak egy deci per nap. A legrosszabb az alkoholfüggőségben az, ha valaki gyógyszerezi is magát, és arra iszik. Vagy mint társult függőség, megjelenik a szerencsejáték - no nem a kaszinó, inkább a gyümigép a sarki presszóban.

Bogyókák

A gyógyszerek önmagukban képesek ádáz módon függőséget kialakítani, gondoljunk csak a gyerekkorunkban kapott fájdalomcsillapítókra és lázcsillapítókra, amiket folyamatosan kaptunk, ha betegek voltunk. Ezek később felnőtt korban is rendszeresek lesznek, ráadásul a reklámokból is az folyik, hogy ha kicsit fáj valamink, vegyünk be gyógyszert. Persze ez nem a veszélyes kategória, aláaknázó tevékenysége annál alattomosabb, hisz hozzászokunk, minden megoldható egy pirulával. Később ezért pszichoterápia helyett bogyózunk, alvásterápia helyett bogyózunk, munkahelyváltás vagy szabadságolás helyett bogyózunk. Körülvesszük magunkat nyugtatókkal, altatókkal, antidepresszánsokkal, és kész is a baj.  A gyógyszerek mellékhatásai viszont nagyon durvák, a fájdalomcsillapítók hosszú távon megölik a májat, az epét, a szívre és persze a gyomorra is kártékonyak. Sajnos gyerekkortól kezdve ráneveltek bennünket a gyógyszerekre, és manapság ez a hozzáállás mindent felülír. Gyógyszert reklámoznak hasmenésre, de székrekedésre, s puffadásra szintén. Nem azt tanácsolják, hogy étkezzünk egészségesen, nem, vegyünk be gyógyszert. Fájdalmainkat, tüneteinket azonnal csillapítsuk, nyomjuk el, hisz pörögni kell tovább. Rosszkedvnek sincs helye, a daráló nem áll meg, nincs idő gyászolni, temetni, búslakodni, befordulni. Mindezt megspékelhetjük azzal, hogy mindenről gyógyszerekkel szokunk le, még a dohányzásról is. A gyógyszerről való leszokáshoz mindenképpen orvosi segítség szükséges.

Rajta vagy, ha..

Onnan tudjuk, hogy függők vagyunk, ha bizonygatjuk magunkat, hogy bármikor le tudnánk tenni, mindegy melyikről legyen is szó: az alkoholról, a gyógyszerről vagy a drogról. Ha a bizonygatáson túl még neheztelünk is arra, aki figyelmeztetett, hogy le kellene szoknunk, akkor egész biztosan függők vagyunk. Ehhez társulhat még az is, ha nem vagyunk képesek suliba menni, dolgozni, ha valamitől már eszméletvesztésig kiütöttük magunkat, és ha irigykedünk azokra, akiknek nincsenek ilyen problémáik. Bár tény, ilyen embert ma már nehéz találni.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások