Közösség

Kedvesemmel Rodoszon

2990

A közösségi oldalakban az a jó, hogy midőn megtorpansz emberré válásod rögös útján olykor olykor (vagy épp semmi kedved dolgozni), végigtekinthetsz mások életén, és levonhatod a megfelelő konzekvenciákat. Külön élmény volt osztálytársak életében bányászni, megvizsgálni fényképeiket, megállapítani, ki mennyit hízott, ki mennyit kopaszodott, kinek lett nagyobb a melle, és hogy Jézusom, neki már tényleg gyereke van?

A barátaidról természetesen mindent tudsz, de a volt osztálytársak és egyéb félismerősök, akikkel nem azért hozott össze az élet, mert tökéletesen egyezik az érdeklődési körötök, tökéletes táptalajt kínálnak arra, hogy egy kicsit jobban érezd magad a saját bőrödben. Ők azok, akikkel sosem voltál különösebben jóban, mégis egymás ismerősei vagytok, így bepillantást nyertek egymás életébe, és az övék persze - látszólag - sokkal bénább, mint a tied.

És igen, mindettől jobban érzed magad, hisz valamiért nem lettek ők a barátaid, tehát minden bizonnyal mások, mint te. Persze, hogy mások, hisz te sose tennéd ki magadról a Kedvesemmel Krétán című képet, amiben térdnadrágban és szalmakalapban pózoltok a helyi nevezetesség előtt. Természetesen a lakásod is ízlésesebb és eredetibb, mint szegény Gipsz Jakabnak, aki már az általánosban is annyira fantáziátlan volt, úgyhogy már nem is utálod annyira azt a kis lyukat, amiben laksz. És lám lám, az osztály egykori szépe igencsak megasszonyosodott, ez is remek, remek, hisz ehhez képest én simán jól tartom magam.

Aztán ott vannak az esküvői képek, a gyerekes képek, és minden olyan, ami a te életedtől adott esetben fényévekre van, és ez a kárörvendésen vagy megnyugváson kívül persze igen el is gondolkodtató. Ahány osztálytársad volt, annyi lehetséges megoldást láthatsz az életre, arra, hogy hol tarthatnál, milyen lehetnél, ha nem itt tartanál és ha történetesen nem ilyen lennél.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások