Közösség

Ivóvíz a budin

2975

Nem tudom feldolgozni, hogy ivóvízzel öblítjük le a fekáliát a vécén! Eközben a világon több millióan küzdenek meg napról napra azért, hogy néhány csepp tiszta vízhez jussanak, és ez legtöbbször nem jön össze nekik. India, Ausztrália, Ázsia. Messze vannak tény, viszont Európának is több nyara volt már olyan, amikor korlátozták a vízhasználatot, lásd 2008-ban Spanyolország. A 2007-es nagy angliai árvíz során százezrek nem  jutottak tiszta ivóvízhez. Anglia, fejlett nyugati társadalommal, stabil gazdasággal, szóval a szárazság, a vízszennyezettség, a természeti katasztrófák nem válogatnak. A környezetkárosító emberi tevékenységek - nevezetesen az, hogy a mosószeres és mindenféle vegyszerrel kevert vizet a lefolyóba eresztjük, hogy a fosszilis energiák utáni melléktermékek a levegőbe jutva, a csapadékképződés során mossák a földet és sorolhatnám hosszú-hosszú sorokon keresztül ,hogy mi még -, a felszíni és a felszín alatti vizeinket is súlyosan szennyezik. Az ENSZ március 22-ét jelölte meg a víz napjaként, a szervezet jelentése szerint ma hat emberből egy nem jut tiszta vízhez a Földön. Ha mi magyarok minden nap megspórolnánk egy liter vizet, akkor négymillió köbméter vízzel csökkenne a vízszükséglet évente. Nagy szám! De hagyjuk a számokat. A globális éghajlati fordulópont öt év múlva következik be, addigra a vízhiányra is megoldást kell keresnünk. Erre az egyik lehetőség a szennyvíz megfelelő kezelése, mely felhasználható lenne például öntözésre. Egy kilogramm burgonya megtermeléséhez ezer, ugyanennyi marhahúshoz negyvenkettőezer-ötszáz liter vízre van szükség. A vízhiány, a sivatagosodás élelmezési problémákat szül, s ezek csak úgy előzhetőek meg, ha szárazságtűrő növényeket termesztünk. Persze öntözni is takarékosan kell, hogy csökkenjen a mezőgazdaság vízigénye. Fontos lenne a mezőgazdaságban újrahasznosított, tehát szennyvízből újrafelhasznált vízzel öntözni, ez létkérdés lehet a jövőben.

A piros volt...

A mezőgazdaságban ezen kívül növelni kellene az öntözésre felhasznált városi szennyvíz hányadát is. Már jelenleg is az élelmiszereknek szükséges víz mintegy 10 százalékát a másodlagosan hasznosított víz révén nyerik. A jövőben a szennyvizek hasznosítása létkérdéssé válhat - vélik a kutatók. Hihetetlennek tűnik, de Magyarországot az ENSZ Élelmezésügyi Világszervezete a félsivatagos övezetbe sorolta. Ennek jelentős oka van, hiszen a XX. század elején még ötvennél is több kis tó volt a Duna-Tisza közén, ezeknek a többsége azonban mára teljesen eltűnt. A Dráva melletti területeken szintén ez a helyzet. A nagyanyám egy Dráva menti kis településen él, ahol csak két utca van, de az egyik utcának csak az egyik oldalán vannak házak, mert a másik felén egy tó volt korábban. Emlékszem, kislányként hattyúkat nézegettem a tavon, telenként ott koriztam, most meg focipálya és játszótér van a helyén és hatalmas esőzések sem tudják már feltölteni a medret.

A jelenség legfőbb okai: az erdőirtásos gazdálkodás, a területek elmocsarasodása, a vízkészletek túlzott felhasználása, valamint a népességrobbanás. Tényleg ültessetek fákat! Az Aral-tó partja százötven kilométerrel került beljebb, mint ahol a múlt században volt. Mivel ez sós vizű tó, ezért a kiszáradása sós sivatagot eredményez, aminek borzalmas következményei vannak. A volt Szovjetunió területén itt a legtöbb a rákos megbetegedés, a tífusz, a gyermekhalandóság, gyakori betegség a kolera is. A kihalt sós terület káros porait viszi a szél szerte szét, így az bekerül élelemláncba, a tüdőkbe és megbetegít minden környékbelit. Az Aral-tóból korábban évente több mint negyvenezer tonna halat halásztak, ez az iparág mára megsemmisült, és egy fontos élelmiszerforrás szűnt meg.

A vízhiány már manapság is több ezer milliárd euróba kerül évente a kontinensünkön. Ehhez képes még mindig naponta többször húzzuk le a slozit ivóvízzel. Pedig elég lenne egy-két cső ami a WC tartályba vezet, és használhatnánk a mosó- vagy a fürdővizet. Persze hiába kutakodtam a neten, nem kínált fel egy olyan szakit sem, aki ezt megoldaná nekem. Bár Magyarországon a felszín alatti vízkészletek éves utánpótlása kétmilliárd köbméter, ez jóval több annál, mint amennyit megiszunk, elfőzünk, ellocsolunk, de hazai ivóvízkészletek jelentős mértékben szennyezettek. Ezt a jelentős forrást - egyes, vészjósló hírek szerint - privatizálni akarják, tehát magánkézbe adni, aminek a következménye az lesz, hogy súlyos árat kell fizetnünk a már így sem olcsó vízért.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások