Közösség

Gyerekkatona voltam

2956

Képzeld el, hogy tíz éves vagy, hátadon géppuska, agyadban puskaporral kevert kokain, pár löket amfetamin, némi marihuána, és épp most végeztél ki néhány tucat embert, köztük korodbeli gyerekeket. És képzeld el, hogy ez az egész nem képzelet, hanem tényleg megtörtént, és nem csak egy emberrel, hanem Afrika gyermekeinek tízezreivel. Mikor már eleget tépáztad a szívedet és az elmédet a Holokauszt borzalmaival, Sztálin diktatúrájával, Mao kulturális forradalmával vagy épp Pol Pot érthetetlen népirtásával, akkor jön a következő szint, mindaz, ami a huszadik század során Afrikában megesett. Beszélhetünk Ruandáról, Ugandáról, Szudánról vagy most éppen Sierra Leonéról.

Gyerekkatona voltam Afrikában - amíg ti játszottatok címen (Nyitott könyvműhely, 2980 ft) jelent meg Ishmael Beah önéletrajzi regénye, ami feltárja mindazt a borzalmat, ami egy polgárháború sújtotta országban a túlélésért, az élelemért és a puszta fennmaradásért való küzdelemben megtörténhet. Vannak azok a könyvek, amiket az ember egy nap alatt befal, mert még ha hatezer oldalas is lenne, akkor sem bírnád lerakni, na ez pont ilyen. Olvasod a betűket, a szavakat, a mondatokat, de képtelen vagy mindezt összekapcsolni a valósággal, képtelen vagy elhinni, hogy abban a korban, mikor te az emlékkönyvek sarkára a titok feliratot rajzolgattad rózsaszín ceruzával, egy veled pontosan egy idős fiú ezernyi társával egy másik kontinensen férfiak, nők és gyerekek százezreinek halálát nézte végig a legkegyetlenebb kínzási eszközöket felvonultatva. Hogy tíz év körüli gyerekek jéggé dermedve hallgatják végig, ahogy nőrokonaikat újra és újra megerőszakolják, majd kivégzik egész családjukat. Végignézik, ahogy falvakat pusztítanak el fegyveres elmebetegek, öregembereket gyújtanak fel, csecsemőket vágnak ketté, koponyákat roncsolnak porrá.

Akárhányszor találkoztam eddig az afrikai országok véres történelmével, teljesen döbbenten álltam azelőtt, hogy hogyan képesek ilyen szintű kegyetlenségre emberek egymással? Az egy dolog, hogy lelövök valakit, de ezek nem gyilkosságok, ezek nem mészárlások, ezek ép ésszel felfoghatatlan dolgok. És felfoghatatlan az is, hogy hogyan képesek tizenéves gyerekek eljutni odáig, hogy a lázadók vagy a hadsereg oldalán állva a végén maguk is hasonló kegyetlenkedéseket kövessenek el. Azaz mindeddig felfoghatatlan volt, de ez a könyv szépen rendbe teszi a rendbetehetetlent. Azt eddig is tudtam, hogy drogok hatása alatt álltak a gyilkológépek, de nem értettem, hogy milyen ideológia késztetheti ezeket az embereket arra, hogy egyáltalán fegyvert ragadjanak. Hát ideológia nincs. Csak a káosz, ami egyik pillanatról a másikra pattan ki, ami elsöpri az életedet, ami kiszakít a valóságból és ami elkerülhetetlenül sodor a végzeted felé, miközben a mögöttes politikai érdekekről mit sem sejtesz.

Nem ragozom tovább. Olvasd el.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások