Közösség

Síkosan vagy sósan?

2942

Ősszel túrázni mentünk, már előtte egy héttel elkezdtem keresni a téli túrázós bakancsomat, mikor már mindenhol megnéztem - eredménytelenül - muszáj volt segítséget kérnem a család szakértőjétől, anyukámtól. Már hamarabb is ezt kellett volna tennem, hiszen rögtön megtudtam, hogy hol van a túrabakancsom. A szeméttelepen, már majdnem egy éve. Először elkezdtem háborogni, hogy miért, ki és mikor vitte oda, és ez már mindennek a teteje, hogy kidobják a cuccaimat, mikor anya elmondta, hogy bizony a rajta maradt só szétmarta a talpát, ami egy az egyben elvált a cipő többi részéről. Tehát ennyi, egy kis só, és oda a jó kis bakancsom. Ami szomorú az egészben, hogy nemcsak az én túracipőmmel végez a só, minden télen számos növény szenved kárt az utak sózásától.

Télen az utak csúsznak a ráfagyott víztől, és a lehullott hótól, balesetveszélyesekké válnak. A sózás lényege, hogy a sós víz fagyáspontja alacsonyabb (körülbelül mínusz hat Celsius fok), így nem tud megfagyni a csapadék, és nem is csúszik. Ez mind szép és jó lenne, ha a sós víz tavasszal az olvadáskor nem szivárogna be a talajba, károsítva ezzel a növényeket. Ha felidézzük történelmi tanulmányainkat emlékezhetünk, hogy a rómaiak Karthágót is sóval szórták be, terméketlenné téve így a földet. A konyhasó (NaCl) azért károsítja a növényeket, mert a talajba majd onnan a növénybe kerülve lelassítja annak növekedését, sőt el is pusztíthatja. A növények élethosszát a felére csökkenti a sós talaj, amelyben aztán az újonnan telepített növények is nehezebben élnek meg. Ebben a blogban elég szomorú képet festenek például fővárosunk növény és állatvilágáról! Persze nemcsak a növényekre veszélyes, a gépkocsik által termelt kipufogógázzal reagálva olyan anyagot alkot, amely károsíthatja a hidakat és más épületeket is, anyagi kárt okozva ezzel.

Magyarországon rengeteg sót szórnak szét a sószóró autók, pedig lennének más alternatívák is. Azt azért el kell mondani, hogy a sózás terén javuló tendencia mutatkozik hazánkban, hiszen a terület adottságától függ a négyzetméterenkénti szórt mennyiség, a hidakra például az utakra szórt só mennyiségének mintegy negyede kerül csak, és sok esetben használnak homok só keverékét, vagy csak homokot.

A javuló tendencia persze nem elég, hiszen a legtöbb országban, például Ausztriában is, tilos a sózás, bár tény az Uniónak nincs külön erre vonatkozó szabálya. Hiába a homok a legjobb megoldás, azért a kutatók próbálkoznak. 2007-ben jött a hír, hogy az ausztriai Klagenfurtban egy dán cég által kifejlesztett kalcium-magnézium-acetát nevű folyadékot használnak, amely megakadályozza az utak jegesedését, de állítólag ez a sóval ellentétben nem károsítja a környezetet.

A már előbb említett blogban sok érdekes alternatívát olvashatunk a sózás helyett, ott van például a faforgács, ami ugyan drágább, de sokkal környezetbarátabb megoldás, és érdekességként mindenképpen meg kell említeni azt, hogy Amerikában és Izlandon termálvízzel fűtik a járdákat, így nem tud megfagyni a rájuk került csapadék (megjegyezném azért, hogy az Izlandon könnyű megoldás, hiszen rengeteg meleg vizű forrás van).

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások