Test

Aktívan, passzívan

2927

Jól emlékszem az első cigimre, amit az otthon található fillérekből vásároltam meg 14 forintért a sarki trafikban. Akkoriban még szálra is lehetett cigit kapni, de nekem egy doboz kellett, hogy tutira megtanuljak cigizni. Persze mivel anyám tigrises szofit szívott, így én is azt vettem. Amikor tízévesen rágyújtottam az első cigimre, majd belehaltam, és persze az akkor ötéves húgomat is belerángattam. Mindezt otthont tettük, nagy titokban. Akkor tesóm megfogadta, hogy ő többet nem gyújt rá, azóta sem teszi, nekem pedig tetszett a cigizés, mert az olyan nagylányos dolognak tűnt, így nyilván dohányos lettem később. Azt az ambivalens tényt nem értettem akkoriban, hogy nekem miért tiltott a dohányzás és másoknak miért nem, például unokatesóméknak miért lehetett rágyújtaniuk. Később megértettem, amikor megtudtam, hogy akár gégerákot, tüdőrákot is okozhat, de aztán hallottam olyan emberekről, akik egész életükben dohányoztak és semmi bajuk nem lett. A példákból is látszik, hogy a cigizés mindig is megosztotta a társadalmat, ráadásul minden évben megfogadjuk, mostantól nem gyújtunk rá. De mások mellettünk igen, megteszik, így hát dönthetünk, vagy aktívan részt veszünk, vagy passzívan tűrjük.

Aktív, passzív dohányos

A cigaretta károsságának terjesztésével új fogalmak születtek a köztudatban, aktív dohányos lett az, aki szívja, passzív az, aki szagolja. Később betiltották itthon, hogy 18 év alattiak cigarettát vásároljanak, aztán munkahelyeken és közintézményekben csak kijelölt helyen lehetett cigizni, majd az éttermek, kocsmák sem maradtak ki a szigorításból, mára külön dohányzó és nem dohányzó területeket különítettek el. A New York Times szerint létezik plusz egy kategória, mégpedig az úgynevezett 'third-hand smoke', pontosabban az, amikor nem közvetlenül mellettünk dohányoznak, hanem csak érezzük, hogy valaki a helyiségben előttünk akár órákkal rágyújtott. Ez a jelenség tipikusan a liftekben érződik, amikor valaki úgy szállt be, hogy az utolsó slukkot épp az imént fújta ki, mi pedig azonnal érezzük is ezt - a kezéből, hajából, bőréből, ruhájából árad a szag. Állítólag ez is káros, főleg a gyerekekre nézve, hiszen hiába nyitjuk ki az ablakot és gyújtunk rá úgy, ha nincsenek otthon, mégis érezni fogják a kocsiban, a bútorokban, a falakban a füstöt. Némileg álszent ez azért, hisz sok dolog ezerszer károsabb ennél,  például az autók, a permetek, az E-betűk sokasága.

Média és a cigi

Bármilyen amerikai díjátadó gálán azt látjuk, hogy a tömeg mintha színházban ülne, úgy figyel az eseményekre, ami a színpadon történik. Jól nevelten, szép ruhában, mosolyogva tapsolnak és kész. Ha összehasonlítjuk az európai filmátadó gálákkal, akkor láthatjuk a különbséget, hiszen ott mindenki asztaloknál ül, vacsorázik, borozik, és főleg dohányzik, s olykor megtapsolják a díjazott alkotásokat. Ebből is látszik, hogy az európai nép valamiért kevésbé veszi a dohányzás ellenességet szigorúan, mint a tengerentúliak. A médiát sokáig uralták a dohányreklámok, gondoljunk csak Marlboro Manre,  majd egységesen betiltották azokat. Nem mellesleg a gyógyszerreklámok száma megduplázódott, és alkoholt is látunk plakátokon, így aztán mindenki maga dönti el, mi méreg a szervezetnek és mi az, ami nem. Ma már rengeteg pénzt fordítanak arra, hogy dohányzás ellenes kampányokkal hívják fel a figyelmet a szokás károsságára. Nem volt ez így mindig, hiszen sok-sok éven át a cigi sikk volt, bár túl férfiasnak tartották, mégis szipkával szívták a húszas évek női, az ötvenes években már a harisnyatartókban tárolták az öngyújtót a nők, végül ezt is elérte az emancipáció, kaptunk vékony, hosszú cigit, és férfi, nő, egyaránt pöfékelhet. 

Még ha úgy is gondoljuk, hogy le akarjuk tenni a cigit, biztos, hogy éppen akkor futunk bele olyan filmekbe, amikben megállás nélkül dohányoznak. Persze, lehet azt mondani, hogy önuralom kérdése az egész, de amikor például a Tennenbaum, a háziátok című filmet nézem, majd' kiköpöm a tüdőmet, mert Gwyneth Paltrow a film minden percében cigizik. Nem volt ez másképp Sharon Stone-nal sem az Elemi ösztön első részében, aki mindig iszonyatos élvezettel gyújtott rá a bagóra. Akad olyan színésznő, aki minden filmjében dohányzik, nemrég egymás után három olyan filmet volt szerencsém megnézni, amiben ugyanaz a színésznő volt a mellékszereplő, Patricia Clarkson, aki persze folyton cigivel a kezében szerepel a High Artban, az Elégiában és ha jól emlékszem akkor a Vicky Christina Barcelonában is. Eddig csak nőket említettünk, pedig a pasik sem maradhatnak ki a dohányzásból, például Az utolsó belövésben Tim Roth és Tupac megállás nélkül dohányoznak, de ezt teszi Bruce Willis az összes Die Hardban megspékelve a koszos atlétával, Will Smith és Jeff Goldblum a Függetlenség napjának harcait nem élik túl cigi nélkül. Az amerikaiak évek óta küzdenek a dohányzás ellen, sikeresen, így mára ha nem is teljesen, de száműzték e szokást a reklámokból, filmekből és televízió sorozatokból. Ettől eltekintve felbukkannak még ma is dohányzó színészek a vásznon, melyek vagy hatással vannak ránk, vagy sem, mi akkor is rágyújtunk. 

Szerencseszál és más babonák

Mint minden szokáshoz, a dohányzáshoz is társultak az évek során babonák, melyek feltételezhetően valaki fejéből kipattantak még régen, majd mindenki hozzáadott valami. Ha a cigit gyertyalángról gyújtjuk meg, akkor meghal egy tengerész. Régen ebből vicces rövidfilmet akartam forgatni, hátha belátjuk, hogy annyi tengerész nincs a Földön, mint ahányan a világon épp abban a pillanatban gyertyalángról gyújtanak a bagóra. Sokan ennek ellenére hisznek ebben. Lassan már mondássá válik az is, hogyha félreég a cigi, akkor megcsalnak, és ha kiesik a parázs, akkor megpocsékolnak. Amikor aktív dohányos voltam tiniként, mindig nagyon igyekeztem azt a parazsat kiejteni, hátha lesz valami. Ma már tudom, hogy csak akkor figyelünk fel a parázsra, ha a levegőben rezeg a szex, de ilyenkor minden jelre odafigyelünk. Tudjuk, hogy nem attól jön a kémia két ember között, ha leesik a parázs. A dohányzáshoz hozzátartozik a füst is, és hála a mémeknek, már képekben nagyon jól beilleszkedett a fejünkbe az a jelenet, amikor a nő és a férfi az asztalnál egymásra fújják a füstöt, jelezvén, hogy egymásba feledkeznének több órára is. Így aztán ma már evidencia, hogy ha valaki ránk fújja a füstöt, akkor pásztorórára invitál minket. Állítólag ugyanezt jelenti az is, ha túl hegyes a parázs. Érdekesség, és még nem annyira elterjedt szokás, hogy aki tüzet ad valakinek, akkor csak azzal fog a következő két hétben testi kapcsolatot létesíteni. A babonákból egyébként tökéletesen látszik, hogy a dohányzás és a szex szorosan összekapcsolódnak, egyet kivéve, a szerencseszálat, amit úgy kapunk, ha a cigis doboz alját megpöcköljük és amelyik szál kiesik, azt fordítva visszahelyezzük. Ennek kell lennie az utolsó ciginek, így amikor azt szívjuk, kívánhatunk. 

..és van, hogy jót tesz a cigi

A babonákból is látható, hogy többnyire szociális kapcsolatok erősítésére alkalmas a dohányzás, hiszen szinte mindegyik babona a szexhez köthető. A füstös bárokban, kisestélyiben dohányzó nők misztikus szexuális kisugárzást kaptak, és ma már elengedhetetlen az is, hogy egy jó szex után vagy közben ne gyújtsunk rá. Szóval a szexhez, és az oda vezető úthoz erősen kötődik maga a cigarettázás. Mindezt leszámítva alkalmas arra is, hogy a bélben rekedt gázokat felszabadítsa, sőt, ha nagyon bezabálunk, akkor kaja közben simán rágyújtunk, hiszen cigivel gyorsan és hatásosan emészteni kezdünk. A bagó jót tesz a szervezetnek, akárki arkámit mond, hiszen amióta kijelölt helyeken kell cigizni még a munkahelyeken is, azóta a hidegben ácsorgunk és ücsörgünk, naponta legalább háromszor. És hát itt jutottunk el az ördögi körhöz, mert ahhoz, hogy egy munkahelyen beilleszkedjünk, a legjobb módszer a dohányzás.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások