Közösség

Zsebköltészet

2877

Valaha kedves olvasmányaim közé tartozott a Graffiti című magyar kiadvány, ami népszerű angolszász falfirkákat gyűjtött össze. Amellett, hogy angolul is tanultam a könyvből megismertem egy teljesen új kifejezési formával, nevezhetjük akár művészetnek is.

A közléskényszer úgy tűnik egyre inkább kiveszik a graffitiből és marad a képzőművészet és a területmegjelölés, TAKI 183 követői lenyomták az önjelölt Kilroyokat. Szerencsére a gondolatok közlésének új módjai bukkannak fel a modern társadalomban, és már vandalizmusnak sem számítanak. Mint minden rendes netfüggő kommunikációm nagy részét chaten végzem, és persze mindig megosztom mindenkivel aktuális állapotomat. A korai, zuhanyzom, eszem, olvasok, filmet nézek, dolgozom kiírásokat azonban könnyen elunja az ember, és itt kezdődik a móka. Egy ideje figyelemmel kísérem már saját és barátaim által használt status message-ek tömkelegét. Élvezettel állapítottam meg, hogy az megmondós graffiti nem tűnt el csak átalakult, nem is akárhogyan.

A netfüggők társadalma létrehozta a saját művészeti ágát, rövid, tömör, vicces vagy éppen elgondolkodtató üzenetek az életünkből a környezetünkből. Kilroy már nem utazik, csak billentyűzetet ragadt.

Szóvicc – no vicc

A legalapvetőbb és legkézenfekvőbb a különféle szóviccek gyártása, ebben nemzetünk jeleskedik, de mások sem maradnak le sokkal a sorban. Ezek a viccek aztán bármit leírhatnak, ha ügyesen bánik az ember anyanyelvével és igyekszik elkerülni a Geszti Péter -féle förmedvényeket. Elég csak egy rossz napot kifogni, hogy valakiből „testen kívüli véglény” legyen, vagy kicsit „gonoszkás legyen a hangulata máma”. Aztán ha végképp elhagyott minden remény elmondhatjuk magunkról, hogy „hurokban születtünk”. A legjobb természetesen, ha rosszkedvünket azonnal átragasztjuk másokra is, hiszen veszett a világ, ilyenkor elég felszólítani minden chatpartnerünket, hogy „bassz, mardoss, haragíts!”

Aztán a kedélyek lenyugodásával, az otthoni pihenéssel, regenerációval kapcsolatos dolgainkat kürtöljük világgá. Elég csak az aktuális olvasnivalónkat megnézni, és máris meghalljuk milyen Thomas Mann üvöltése. Ha pedig a nagy múltú német íróból nem elég, bátran vegyük kezünkbe a darázshegyet és olvassuk el mit is csinált – illetve nem csinált – Hans Klassztörp.

Komolytalanra fordítva

Az öncélú szóvicceken és magamutogatáson kívül mögöttes tartalma is lehet egy egy jobban sikerült status message-nek. A belső poénok, összenézős üzengetések és abszolút véletlenek olykor igen vicces szituációkat eredményeznek. Kellemes emlékem, amikor a listámban két ember egymástól függetlenül írta ki, hogy „we are your friends”, valóban, ők azok. De talán rajtam kívül más sosem fogja tudni, miért is estem az asztal alá, amikor Zsófi kiírta 2:47. Mint ahogy csak a beavatott kevesek tudták mi is folyik a Delírium Játszóházban, illetve valljuk be ők sem, de a létezéséről nagyjából megegyeztek a vélemények. Egy jobban sikerült kiírásra tömegesen záporoznak a kommentek Facebook-on, ahonnan egy éve a nagy nyomás miatt az IS jelzőt is levették, hogy ezzel se akadályozzák a felhasználók kreativitását. Ez is bizonyítja azt, hogy egy hálózatnak milyen közösségszervező ereje van.

Az aktuális dolgok megbeszélésének is egyik legjobb módja az ilyen üzenetek váltása abszolút lustáknak, akik még írni sem akarnak, és azoknak, akiknek a főnöke olykor túl sokat lábatlankodik a számítógép körül. Egy ideig pörgött az ismerősök között egy Izlandot hirdető megjegyzés, de a legnagyobb egotripet mindenképpen az új Metallica album indította el. Míg részemről a a lemezcím finoman ironikus Death Athletic elferdítése volt az away message, addig Steer mindezt Death Arithmetic-ként élte meg, hogy az egész Edénél érjen véget Death Magmatic-ként. De ki tudja, hogy a három különböző résztvevő nem közös ismerősei meddig költögették tovább a dolgot? Az egyik legviccesebb üzenetváltás is így alakult, amikor mindenki a másik statusaira válaszolt valahogy így death athletic-death arithmetic-chinese arithmetic-chinese democracy, és egy laza mozdulattal eljutottunk a Metallicától a GNR-ig finoman átgyalogolva a Faith No More-on, akik állítólag szintén az újjáalakulásról beszélgetnek.

Szerezhetünk még rossz vagy éppen vidám napot ha egy hétig kizárólag spoilerekben érintkezünk. Elég tudatni a világgal, hogy Tyler Durden isn't real, vagy Rosebud is the name of his sled, Soylent green is made of people, It was all a game és az ultradurva They kill Jesus Christ (duh!).

Egy csepp filozófia

Vannak persze olyanok akik nem elégszenek meg egy egyszerű közléssel vagy egy viccel, elgondolkodtató, olykor filozofikus vagy dadaista üzenetekből is szép számmal lehet találni. Mit csinálnak a „puha lovak a játéksivatagban”, hogyan lehet „ember embernek zsófia”, mitől olyan „hangosak már megint a brokkolik”? Ezek az élet nagy kérdései, amelyekre nincs válasz, vagy éppen ezek a válaszok a nem létező kérdésekre. A gyakran semmitmondó vagy éppen idegesítő – mert kit is érdekel, hogy ki zuhanyzik, vett új szekrényt vagy van tele a töke mindennel – üzenetek mellett szerencsére megjelentek a sokkal átgondoltabb valódi üzenetet is hordozó away message-ek. Érdemes most már odafigyelni, hátha partnereink között akad egy-két költői lélek, aki színesebbé, szebbé teheti napjainkat.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások