Lélek

Karácsonyi sikítófrász

2867

Az ünnepek előtt,ha akarjuk, ha nem, ha várjuk már a karácsonyt, ha nem a stressz elkerülhetetlen. Bármennyire is próbáljuk lazán felfogni a dolgokat, nehéz mindenkinek, mindenhol, minden szinten megfelelni. Itt a meló, ott az előkészületek, amott a szeretet túlburjánzása és az elvárások. Persze, hogy stresszel az ember gyereke, főleg, ha még utaznia is kell, pláne, ha vonattal...

Vonatoznék

Oh, azok a csodálatos gyermek évek. Sokan sírják vissza. Kivéve talán az elvált szülők gyermekei, mert nekik már akkor sem volt stresszmentes az ünnep. hol legyünk szenteste, anya vagy apa és akkor első napján utazzunk. Kínos kérdések, válaszok, döntések és az elmaradhatatlan utazás. Én konkrétan átutaztam minden év minden karácsonyát és be kell valljam, az utazás volt a legjobb, mert magam lehettem. Kegyetlenül hangzik, hát a fiatal felnőttkor sem kellemesebb. Épp, hogy kirepültünk a családi fészekből, talán már új családot kezdünk alakítani, túl vagyunk az első, második közös karácsonyon, gyerek még nincs, hát mit csinálunk? UTAZUNK. Kétségtelen, idén a legtöbb fejtörést ez okozza. Mivel a vasutasok sztrájkolnak, mindenféle alternatív lehetőségen kell törni a fejünket. (Ja, nem mindenkinek van a teste alatt autó.) Kétségbeesetten telefonálunk és bizony esélyes, hogy idén karácsonykor nem utazunk. Bár minden vágyunk ez volt, valahogy másként képzeltük.

Főz, mos, takarít

Gyermekkorom egyik leghülyébb nekem intézett kérdése, egy református lelkésztől érkezett. Voltam vagy hét éves. Megkérdezte tőlem, hogy szerintem mit csinál a jóisten egész nap? Én meg, mint aki mást sem sejt a világról rávágtam: Főz, mos, takarít. Egy elnéző mosoly és hosszas beszélgetés az apámmal, ez lett a válaszom következménye. És lám, a Isten fiának születését ünneplő napok előtt, a legtöbbünk szabad órái semmi másról nem szólnak, mint a főzésről, mosásról, takarításról. Valami összefüggést már kislányként is láthattam. Az ajándékvásárlási láz már lecsillapodott, hiszen, amit tudtunk beszereztünk, azért mindenki kap valamit, mégha nem is minden az elképzeléseink szerint alakult. Persze még csekkolni kell, hogy van-e otthon elég elemózsia, vécépapír, mosószer, tisztító és felmosó,öblítő és fertőtlenítő, aztán ezeket használni is kell, még szent karácsony előtt. Igen ám, de mikor?!

Munka, munka, munka

A közszférában már mindenki a szabadságát tölti és a 13. havi bérét költi. A versenyszférában ezzel szemben, nincs 13. havi, mivel gazdasági világválság van bónusz sincs, csak munka egészen karácsonyig. Én minden bizonnyal még a karácsonyfa alatt is cikkeken fogom törni a fejemet. Épp úgy, ahogy most munka közben azon töröm, hogy mi az, amit még mindenképpen be kell szereznem: szaloncukor, csomagolópapír, némi élelem... És karácsony.

Szent Isten!

December 24-e semmi másról nem szól, mint a lázas készülődésről. korán kelünk, hiszen nem akarunk kapkodni. Ki kell faragni a karácsonyfát, meg kell keresni a talpat, a díszeket, fel kell kampózni a szaloncukrot, helyet kell keresni a fának, ha megvan, akkor azt elő kell készíteni. Össze kell állítani az ünnepi menüt, megvitatni, kicsit összeveszni és neki látni. Csinálni, csinálni, csinálni. közben mosogatunk, takarítunk, rendet teszünk, hopp megpucoljuk az ablakokat, lecseréljük a drapériát, kimocskoljuk a budit, lekaparjuk a vízkövet, a összeszedjük, átrakjuk, levesszük, kitesszük és este holtan rogyunk a fa alá. Persze az elismerő pillantások vacsora közben és az ajándékok, meglepetések kellően kompenzálnak az egész hónapos hajtásért. Engem kifejezetten frusztrál, ha szenteste el kell énekelni a Mennyből az angyalt, vagy meg kell hallgatni Kiskarácsonyt vagy akármi, de kornyikálás van. Olyan álszentnek és erőltetettnek érzem, ráadásul énekelni sem tudok. Ne gondolja senki ,hogy nincs bennem szeretet, hogyisne lenne, csak vannak dolgok, amiket nem érzek magaménak, na karácsonyi prüntyögés pont ilyen. Persze ez egy moralizáló kritika, az emberek álszent viselkedése miatt ágál az ünnep ellen, az év fennmaradó 364 napján kellene szeretni egymást, nem egy kijelölt estén. Pláne nem úgy, hogy a megelőző hetekben és napokban megannyi átkot, gyűlöletet szórunk egymásra, hogy végül végkimerülésben beessünk a fa alá szeretetkönnyeket morzsolva szét szemünkben.

Stresszfaktor

Hacsak a karácsonyt megelőző néhány napot vesszük figyelembe jól kidomborodnak azok a feladatok, elfoglaltságok, amelyek stresszt tudnak okozni. A karácsony fogalma egyenlő a szeretettel, a meghittséggel, a nyugalommal és a békével. Ehelyett ránézek a mellettem ülő kollégára és látom, hogy mindjárt keresztbe lenyeli online a csetpartnerét. Közben a dzsinglbelsz dallamával próbálja csitítani a idegeit, ezzel cincálva másét. Az ünnep feladat és a feladat az mindig teher, hiszen teljesíteni kell. Karácsony első és másnapja rokonlátogatással, fogadással telik. Főzni kell, tisztán tartani a környezetünket, figyelni a vendégek óhajait, sóhajait, beszélgetni, kedvesnek lenni, holott annyira jó lenne pihenni, összebújni, bent a takaró alatt semmire sem gondolni.

Nem vagy egyedül!

Bloggerünk Antibaby is is kiakadt, álljon itt ennek ékes példája.
"Ünnepi kifakadás: A családi rosszindulat-csatornán már szerveződik az idei karácsonyi balhé. Persze "meglepetésbuli" lesz ez is, de azért gondoskodtak róla, hogy egy-két szó eljusson hozzám is és előre hangulatba tudjak jönni. Én már pár hete felvetettem, hogy hagyjuk a csudába, és azzal a néhány emberrel, akikkel szeretnénk, jöjjünk össze valahol máshol. Nem mozdult rá senki, szerintük egy évben egyszer ki fogom bírni. De mióta szól a Karácsony a kibírásról? Nem tudom, miért kellene bármit is kibírni. Azért, hogy ne kelljen őszintének lenni és konfliktusokat felvállalni? Mert így könnyebb? Oké, hogy a szeretet ünnepe ne legyen feszültségekkel teli, de ezt talán év közben kellene elrendezni, és nem ilyenkor képmutatni, mert a hazugság és megjátszás aztán végképp nem fér össze a szeretettel. Nem jó érzés olyan vendégségbe hivatalosnak lenni, ahol tudom, eleve balhé vár. Ha nem megyek el, akkor azért, ha elmegyek, akkor meg azért. A kis és a nagy családunkban is súlyos problémák vannak, ez senkinek sem újdonság, de a megoldást nem találjuk, az energiája pedig mindenkinek rég elfogyott már."

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások