Lélek

Továbbajándékozni ciki?

2847

Elkerülhetetlen, hogy olyan ajándékok is landoljanak nálunk, amik nem igazán vannak ínyünkre, ilyenkor nem csak az a kérdés, hogy ezekhez illik-e jó pofát vágni vagy rögtön jelezni kell, ez most nem annyira talált be, hanem az is, hogy mi legyen ezek további sorsa. Ez utóbbi esetben három út áll nyitva: az egyik, hogy tiszteletben tartva az ajándékozó szándékát örömöt színlelve - vagy tényleg azt érezve - eltesszük azt, legfeljebb nem használjuk soha. Másik lehetséges út, hogy az ajándékozóval megbeszélve kifogásainkat - nem jó a méret, nem tetszik a színe, van már ilyen, sosem használnám, stb - elkocogunk a boltba, és visszacseréljük azt. És a harmadik lehetőség a továbbajándékozás, ami a legtöbb ellentétet és ellenérzést hozhatja felszínre.

Egyszer szerencsétlenül megesett velem, hogy valakinek ajándékba vittem valamit külföldre, majd hazatértemkor rám bíztak egy csomó csomagot, hogy legyek olyan kedves, és vigyem el őket egy-két itthoni szerettüknek. A csomagocskák között pedig ott lapult egy, ami félreismerhetetlen zörgésével és csilingelésével elárulta magát - ő volt az a meglepetés, amit alig pár nappal azelőtt még én vittem nekik örömmel. Fogták, és átcsomagolták, majd a kezembe nyomták, hogy szállítmányozzam el a megadott címre. Na, ez valóban ízléstelen volt, és annyira bántó, hogy még ma is emlékszem rá, pedig jó pár évvel ezelőtt történt. Ezt tehát semmiképp ne játsszuk meg!

De mi van akkor, ha tudjuk, nekünk ugyan nincs szükségünk az adott tárgyra, de egészen biztosak vagyunk benne, hogy más borzasztóan örülne neki? A fogyasztáscsökkentést támogató mindenféle zöldek és egyéb színűek helyeslően bólogatnak ilyen esetekben, hisz ezzel a feleslegesen megvásárolt dolgok mennyiségét csökkentjük, s tulajdonképpen újrafelhasználunk, de azért az ajándékok lehet, hogy más megítélés alá esnek sokak lelkében. És ott a kérdés, mi mikor lennénk boldogabbak: ha valaki a szekrény mélyén őrizgetné ajándékunkat pusztán illendőségből, vagy ha olyan embernél landolna, akit lehet, hogy nem ismerünk, de legalább közvetve mégis örömet szereztünk valakinek?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások