Közösség

Pécsi Ildikót nem nevelték

2828

A karácsonyi vásárlós rohanás közepén jó néha megpihenni, és ráérősen beszélgetni - vagy csak hallgatni. Egy esős, sötét decemberi estén melengető forralt borral a gyomorban elgondolkozni egy percre másokon keresztül magunkon még jobb.

Sokszor ajánlgattuk már nektek a Gyerekkori álmok klubját, mit Randy Pausch emléke előtt tisztelegve s furcsa életútjának adózva a Jaffa kiadó szervez immár hagyományosan, s mi most is ellátogattunk, hogy megtudjuk, miképp gondolkodik egykori álmairól, gyermekkoráról és az útról, amit eddig végigjárt Pécsi Ildikó és Pálffy Norbert, kinek nemrég jelent meg első könyve, a Noé bandája szintén a kiadó gondozásában.

Szeretem az ilyen beszélgetéseket, nem csak azért, mert megismerhetek bensőséges részleteket az illetők életéről, hanem mert annyira emberi, annyira közeli minden, amit mondanak, hogy képtelenség nem számotvetni mindazzal, ami a felvetett kérdések, történetek kapcsán bennünk kavarog. Ezen az estén ilyen volt például a nevelés kérdése. Mi a jó nevelés? Mi hozza ki a legtöbbet az emberből, mi az, ami olyan útravalót ad, hogy az ember teljes és boldog életet képes élni?

Érdekes volt a kettősség, amit felvázolt a két beszélgetőtárs: Pécsi Ildikót szeretettel nevelték, a "szülők adnak, a gyerek elfogad" elve alapján, bensőséges közelséget és őszinteséget teremtve ezzel a családban. Pálffy Norbertet ezzel szemben "nevelték", azaz közölték, mi az, amit nem szabad ezért vagy azért vagy éppen mert csak. És valóban érdekes, sok esetben csak a nem szabad, nem illik gátló érzése van bennünk, pedig bármikor bármilyen szabállyal szakíthatnánk, bármikor bebizonyíthatnánk, máshogy is lehet élni, mint ahogy azt elmondták nekünk. Csak merni kell.

Nyilván elgondolkozik ilyenkor az ember, hogy mi az, amit ő kapott a szüleitől, mi az, amit máshogy csinálna és mi az, amit ugyanúgy. Jót tettek vele vagy ellenkezőleg, inkább gátlásokat, görcsöket neveltek belé? És milyen jó érzés hallgatni egy hetven felé közeledő művésztől, hogy milyen szeretettel beszél  édesanyjáról és édesapjáról, s hogy sok mindenben igyekezett követni saját szülei példáját, legalábbis ami a gyermeknevelést illeti. 

A szülőkön, a nevelésen túl természetesen szóba kerültek az álmok, s megtudtuk, Pécsi Ildikó már négy éves korában színésznő szeretett volna lenni, s ezt közölte is a veteményesben csücsülő paprikákkal. És úgy is lett. Elérte kislánykori célját, mint ahogy a színésznő férje is megvalósította álmát , aki már az első találkozásuk alkalmával bejelentette, márpedig ők férj és feleség lesznek, s hiába lett kinevetve, a végén mégis így történt. Talán ez volt a legkedvesebb álom az egész beszélgetés alatt. Fő a magabiztosság, és az, hogy tegyünk azért, amit szeretnénk. Ezzel az útravalóval búcsúzott idén a Gyerekkori ÁLmok klubja, ami reményeink szerint folytatódik jövőre is. Mi várjuk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások