Test

Szexmentes kapcsolatok

2824

Elméletben mindenki, aki kapcsolatban él, szexuális életet is él. Addig már eljutottunk az őszinteségben, hogy bevalljuk, ha éppen döcögősen megy, ha épp nem kívánjuk a másikat vagy ő az, aki annyira leterhelt, hogy nem tud teljesíteni az ágyban, de ezek a diszkréten kimondott panaszok többnyire megnyugtató végkifejletbe torkollnak. Létezik azonban egy teljesen elhallgatott világ, azon házas és állandó kapcsolatban élő párok milliói a világban, akik az úgynevezett szexmentes kapcsolat kategóriájába esnek, azaz évente egynél kevesebbszer élnek szexuális életet.

Mikor a szerkesztőségben felvetődött a téma, röptiben kiszámoltuk a talált adatokból, hogy az Egyesült Államokban a házasságra érett lakosság mintegy huszonöt százaléka esik ebbe a kategóriába. (A 305 milliós lakosságból több mint 40 millióan szexmentesek, de a lakosságnak körülbelül fele van az érintett korban.) Más források szerint minden öt házasságból egyben 10-nél kevesebbszer szexelnek egy évben. A döbbent nézés után Lillából kiszakadt, az amerikaiak hülyék, de tudjuk, ez nem így van. A fenti statisztikákhoz hasonlót szinte bármilyen országban fel lehetne állítani, az elhidegülés ugyanis nem regionális, hanem globális, mondhatni emberi jelenség. Ráadásul nehezen tudunk nyilatkozni olyasmiről, amivel még nem találkoztunk, s ami lehet, hogy tíz éves együttélés után kezd mutatkozni.

No sex please

Éppen ezért el kell különítenünk a szexmentes kapcsolatokban élőket az aszexuálisaktól, hisz utóbbiak saját bevallásuk szerint soha nem éreznek szexuális gerjedelmet, míg előbbiek gyakran szenvednek a szex és az intimitás hiányától. Az aszexualitás hivatalosan a nemi érdeklődés teljes hiányát jelzi, ami rossz tapasztalatok, nevelési vagy vallási hatások eredményeképp jöhet létre, és a szexualitást bűnként értelmezi. Az ilyen szellemben nevelkedett gyerekek felnőttként részlegesen vagy teljesen elutasíthatják a testiséget. A klinikai értelemben vett aszexuálisok problémái többnyire hormonális eredetűek, ez azonban elenyésző kisebbsége a társadalomnak.

Az elmúlt években ugrásszerűen nőtt azok száma, akik önmagukat aszexuálisként definiálják, egy tizennyolc ezer brit megkérdezésével zajlott felmérés során a válaszadók egy százaléka jelölte be, hogy "Soha senki iránt nem éreztem szexuális vonzalmat." Ismert a japánok között eluralkodó szexmentesség is, a fiatalokat egyenesen noszogatni, plakátok segítségével győzködni kell, hogy szabadidejüket ne technikai kütyüknek, hanem egymásnak szenteljék. Amerikában 2001-ben aszexuális közösség kezdett formálódni, az AVEN (Asexual Visibility and Educatioanl Network), itt a tagok fennen hirdetik, nem kérnek a szexualitásból, nem kérnek a terápiás lehetőségekből, csupán annyit akarnak, ha ők elfogadják magukat úgy, ahogy vannak, tegye ezt meg a szexuálisan motivált társadalom is. Információkat, tanácsokat és virtuális baráti közösséget nyújtanak hasonlóan élő és gondolkozó társaiknak.

A mozgalom kultikus figurája, David Jay szerint "A szexualitás olyan, mint bármilyen más aktivitás. Van, akinek az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci az élete, és van, akit egyáltalán nem érdekel az ejtőernyőzés, a csokitorta vagy a foci. Semmi értelme, hogy energiáidat olyan dologra koncentráld, aminek irányába semmiféle indíttatást nem érzel." A tagok elmondása szerint minden aszexuális megél vonzódásokat, szerelmet, szeretetet, részt vesz párkapcsolatokban, igényli a lelki és fizikai közelséget, csak az aktusra nem vágyik, mivel számára nem ez a szerelem beteljesülése. Van, aki egyedül boldog, van, aki a barátai között, és van, aki biztonságos, nyugodt párkapcsolatban érzi jól magát. Annak ellenére, hogy az aszexuálisok is esztétikusnak, szépnek látnak bizonyos embereket akár egy szobrot vagy egy napnyugtát, nem támad bennük gerjedelem még egy csodaszép testű, elbűvölő személyiségű nő vagy férfi mellett sem, tökéletesen elégedettek, ha élvezhetik az illető közelségét, barátságát.

Akik azért szeretnék

A szexmentes kapcsolatban élők ezzel szemben élvezik és szeretik a szexet, s korábbi kapcsolataikban rendszeresen űzték is, s ez a jelenlegi kapcsolat múltjára is igaz lehet. Sok tévhit él a jelenséggel kapcsolatban egyébként, ilyen például az, hogy ez kizárólag az idősebb generáció problémája, hiszen sok huszonéves is titokként őrizhet ilyen éveket valaki mellett, csak nem jellemző, hogy ennek hangot adjanak, a csendben szenvedés köti össze ezeket a párokat. Huszonéves lány ismerősünk évek óta azért irtózik a szextől, mert úgy érzi, manapság minden erre megy ki, mindenki csak megdönteni akarja, és ez nem csinál túl nagy kedvet az egészhez. Tény, hogy ebben az esetben szingliről beszélünk, de ne engedjük el a fülünk mellett azt a jelet, hogy sokan leblokkolnak abban a világban, amiben minden a szexről szól, a teljesítményről és a hatalmas orgazmálásokról. Könnyen elképzelhető ez egy párkapcsolaton belül is.

Nem igaz továbbá az sem, hogy nagyobb százalékban a nőkön áll ez a dolog, statisztikák szerint a segítségért fordulók körében ugyan nagyobb számban vannak ők, de csak azért, mert a tapasztalatok szerint bennük nagyobb a hajlandóság, hogy megoldást keressenek. Férfiak és nők vegyesen, ugyanolyan arányban fordulnak el a partnerüktől.

Tévhit az is, hogy ezen pároknak egyéb, érzelmi gondjaik vannak, hogy nem szeretik egymást, valamit rejtegetnek, nem őszinték, pedig sokszor ezek a párok érzelmileg közelebb állnak egymáshoz, mint társaik, talán pont azért, mert egy olyan közös titokban osztoznak, minek okát és mikéntjét csak ők ismerik, s ezzel szövetségesekké is válnak. Ezek a párok a hétköznapokban ugyanúgy funkcionálnak mint üzekedő társaik, sőt, sokszor több időt is töltenek együtt az átlagnál. De akkor hol a baj, hol csúsznak el a dolgok, miért ilyen széles körű, elterjedt jelenség ez. Van belőle kiút? A megoldások jellemzően három irányba mutathatnak. Az egyik, hogy a szexéhesebb pár szeretőt talál magának, s egy titkos életre rendezkedik be annak minden bűntudatával együtt, hisz szövetségesét árulja el éppen. Másik lehetőség a válás villámcsapásként az égből vagy a veszekedés kibékülés, veszekedés, kibékülés, megoldani próbálás és sikertelenség körforgásában való teljes felőrlődés.

Mi a normális?

Más eset, ha mindkét fél elégedett a helyzettel, és egyiküknek sem hiányzik különösebben a szexuális élet, ám ez a ritkább, így az érintettek jellemzően fórumokba regisztrálnak, könyveket vásárolnak, szakemberhez látogatnak, s igyekeznek mindent megtenni annak érdekében, hogy valahogy kilábaljanak ebből a helyzetből. Sok energiabefektetéssel, elszántsággal, odafigyeléssel és tenni akarással ismét egymásra találhatnak a párok, de most itt nem technikai tanácsadás a célunk. Sokkal inkább az azon való gondolkodás, hogy vajon a normálistól elétrőnek tekinthető-e az, hogy az emberiség kimutathatóan nagy százaléka találkozik ezzel a helyzettel. Elborzadhatunk-e, ingathatjuk-e a fejünket ezen, tudván, hogy valószínűleg környezetünkben is él nem egy ilyen ember? Helyénvaló-e, hogy a rendszeres szexuális élet mércéje egy kapcsolat/házasság  minőségének, értékének, s helyénvaló-e, hogy mindezt elhallgatjuk, így az érintettek magányosnak, betegnek, furcsának érzik magukat, nem értik mi és miért történik velük, miközben milliónyi társuk van.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások