Közösség

Úgy sz*r, ahogy van

2776

Ritkán esik meg velem, hogy egy alapvetően rossz film annyi gondolatot indítson el bennem, hogy átlendítsen a forgatókönyve gyengeségein, hogy félig odafigyelve, félig magamba fordulva úsztasson végig két órán, és hogy kikényszerítse belőlem azt a mondatot, tetszett - pedig nem.

Amikor megállt a Föld - szól a film címe (ugyanúgy, ahogy 1951-ben Robert Wise gondolatébresztő scifije), van benne Keanu Reeves, meg Jennifer Conelly, egy böngyör feka kiscsákó meg egy minimáldizájnos pusztító, egy gigantikusra nőt Oscar szobor, de ez mind mellékes. Az elején kicsit megrettentem, mert három dolgot utálok: ha egy filmet szinkronizálnak, ha egy film kosztümös és ha egy film sci-fi, ez meg úgy indul, hogy Keanu kosztümben hegyet mászik és egy ufógömbbe botlik, mindezt persze magyarul. Az első kettőn szerencsére hamar túllendültünk, a következő percben már napjainkban vagyunk, az ufók se ÚGY ufók. Az első jelenetnek mindazonáltal semmi köze a filmhez, akár ki is hagyhatták volna.

A film forgatókönyve azonban ezen kívül is tele van üvöltő bakikkal, számtalan elvarratlan és kifejtetlen szál szövi össze-vissza a mesét, fölösleges és funkciótlan jelenetek sokasága, utalások olyan eseményekre, mik végül nem következnek be, szóval egyszerűen bosszantóan ostoba, didaktikus és átgondolatlan az egész.

Tömören és röviden arról beszélünk, hogy az idegen civilizációk idejönnek lebüntetni minket. A képlet egyszerű: ha az ember tovább él, elpusztítja a Földet, és vele magát is. Ha az ember meghal, a Föld még túlélheti. Tiszta sor, az embernek mennie kell, ezért Neo vezényletével a hatalmas minimállény széjjelpusztítja az emberiséget, de az utolsó pillanatban az emberré vált ufó rájön, micsoda nagyszerű lények is vagyunk mi, tudunk sírni, meg ölelkezni, meg esküdözni, hogy jók leszünk, így végül Manhattan megmenekül, csak a világ nagyobbik fele vész oda. Rettenet hülyeség, tényleg.

És mégsem az, ha mélyebben nézem, és talán ez az egyetlen előnye, hogy képes magadba nézetni - persze nyilván csak azokat az embereket, akik egyébként is ezzel vannak elfoglalva non stop. Semmiképp nem akarom túlértékelni a művet, de mégis ez az első, ami hosszú idő után fordulatot hoz a katasztrófafilmekben. A Pokoli torony még csak pár tucat emberéletet követelt, hasonlóan az Airportos vérfagyasztásokhoz. (Sokkal) később aztán megérkeztek a természeti katasztrófások, a pusztító viharok, árvizek, jégkorszakok, Godzillák, miknek lassan kezdett közük lenni az emberiség ostobaságához, de nem ilyen direkt, mint ennek.

Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, mondja ki a film, és tényleg, ha a hírek mögé nézünk, és valós tudósoktól olvasunk, tudhatjuk, ezt az egészet már tényleg elcsesztük, az emberiség nagy részének kampó, lesz éhínség, meg víz alá kerülés, meg minden, no és persze lesznek háborúk is, mert miért ne lennének - kevés kaja, kevés hely, ideális egy kis lövöldözéshez. Valójában a film nem mond mást, mint meglehetősen ostoba eszközökkel és szájbarágósan azt az egyet üzenetet: veszélyben a Föld, vedd már észre! Persze popcorn majszolás és kólaszürcsölés közepette röhögcsélni ezen pontosan ugyanolyan mint a fotelban tévétornázni: nagyon emberi. És ez az, ami a legjobban szíven ütött, miközben a csajszi "de hidd, el mostantól jók leszünk" - mondatokat rebegett: hogy teljesen fölösleges bármiről is pofázni.

Körülbelül tíz éve vagyok rákattanva a környezetvédelemre, és jó pár éve amennyire lehet, követem is az elveimet, a magam pici szintjén. És hogy ez alatt a tíz év alatt hány emberre hatottam? Egy kezemen meg tudom számolni, és ez leginkább a saját családomat takarja. Hiába papolok mindenkinek, hiába mutatok példát, hiába magyarázom el ezerszer, hogy figyelj, olcsóbb, egyszerűbb, jobb és legalább környezetbarát, de nem. A legjobb barátaim fürdőszobájában ugyanúgy ott sorakoznak az agyon reklámozott vegyszerek, miket számolatlanul öntenek bele a klozetba, a lefolyóba, bele a mosógépbe, bárhova, én meg legszívesebben rájuk kiabálnék, szégyelled már el magad basszus! De ők sajnos pont tesznek rá, hogy ezzel károsítják a vizeket, de még magukat is, mert azt gondolják, ez a módja, egy rendezett és igényes, ápolt tiszta lakást nem lehet egy flakon ecettel megoldani, meg egyébként is, az milyen ciki már. Fenéket nem, csak ki kéne végre próbálni, és nem a látszatra adni. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy kb négy ember szelektíven gyűjti a szemetét miattam, és kb tízen bringáznak - na nem autóból, hanem a buszról szálltak le.

Apró, kiragadott példa ez, de mégis mit várhatunk az emberiségtől globális szinten, ha még erre sem vagyunk képesek? Szörnyülködünk a tévé előtt, hogy jaj UV, jaj vihar, jaj olvadó jég, jaj tengerszintemelkedés, jaj felmelegedés, majd átkapcsolunk, és nézzük, hogy táncol a stólandris. Pont leszarjuk az egészet. Mint ahogy ezt a filmet is pont leszarjuk, és elhessegetjük, hogy nyíílván nem fog nagy gólem jönni az űrből, és kis bogarakká változni, amik mindent felzabálnak, és nyíííílván nem jön Keanu Reeves meg földönkívüliek. Perszehogy nem, majd jön egy vírus, jön egy éhínség, és kipusztul pár száz millió ember. Addig persze nyugodtan popcornozhatunk.


U. i. A szintén szájbarágós végejelenet pedig pont erre utal: meg kell dögleni az embereknek ahhoz, hogy végre kuss legyen, és az ipari forradalom óta először ne a gépeket, hanem a Földet halljuk.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások