Közösség

Pokolba a karácsonnyal

2739

Tudjuk, hogy az ünnepi készülődés lehet stresszmentes, legalábbis ötleteink vannak, hogy miként lehet azzá tenni. Mégis, mintha felbolydult volna a város, bármerre megyünk tumultus, mindenki költi a maradék pénzét, ha eddig nem volt hitele, hát majd most belevág, hiszen a bankok még mindig felelőtlenül adják a pénzt, persze drágábban, mint eddig, de adnak! Vannak plakátok, melyeken az elektronikai cuccok mellett ott figyel óriásméretben a 0%-os hitel, a jelképes ajándék. Nem árt odafigyelni, mert lehet, hogy még annyira nem érzékeljük, csak a híradóban látjuk, az újságban olvassuk, hogy hány tízezreket bocsájtottak el az év második felében, de még csak ezután jön az igazi nadrágszíj összehúzás! Szóval, ha nem tudsz ellenállni a lapos tévének, a házimozinak, a fényképezőnek, akkor verd magad adóságba, és legalább márciusban nem nagyon fogsz gondolkodni, hogy mit hozzon a nyuszi, mert a prágai sonka helyett parizerre (se) futja csak.

Hitel, pénz, csillogás

Sajnos vagy szerencsére Magyarországon még nem érezzük a bőrünkön a gazdasági válságot - vagy csak a média beszél róla kevesebbet -, az árak látszólag zuhannak, egyre több az akció, a munkahelyünk még megvan, működünk. Az Eu-ban a minap bejelentették az okosok, hogy jóval nagyobb recesszióra számítanak 2009-ben, mint ami most Amerikában van. A kirakat.hu és a Szonda Ipsos legújabb karácsonyi vásárlást vizsgáló kutatásai szerint, egyáltalán nem csökkent a vásárlói kedvünk. Az áruhiteleket ugyanúgy felvesszük, a csajok természetesebben szívesen vásárolnak, a férfiak többet költenek, de aki online is jelentős életet él, sokkal tudatosabb, nyilván, mert több hír jut el hozzá a válságról, amit hitelesnek talál. Az áruhitel bejön a magyaroknak, válság ide vagy oda. A felnőtt magyar vásárlók több mint 60%-a – a tavalyi adatokhoz hasonlóan - idén is legfeljebb harmincezer forintot költene karácsonyi ajándékokra, míg ennél nagyobb kiadással a lakosság negyede számol. Ezeknek a vásárlásoknak több mint három százalékát áruhitelből finanszírozzák, ez még növekedést is mutat a tavalyi adatokhoz képest.

Tükröm, tükröm...

Mi lehet ennek az oka, pszichés háttere? Szakemberek szerint a magyarok a legfontosabb ünnepnek a karácsonyt tartják, és ezen semmiképpen nem akarnak spórolni - ajándékozni kell, kötelező, muszáj. El sem tudjuk képzelni az ünnepet ajándékhegyek nélkül. Ismerőseim közül páran próbálják bevezetni, hogy inkább élményeket ajándékozzanak egymásnak mint tárgyakat, de ez nem sok sikerrel jár. Néhány héttel az ünnep előtt már mindenki agyal, kinek mit vegyen, mennyit tud küldeni, megkapja-e időben a fizetést, mire kell még elkülöníteni? Stresszes helyzetek. Amikor végre megjön a fizu és az ember nekiindul a városnak, hogy nos akkor a hét egyetlen szabadnapját feláldozva ajándékvásárlásba fog, akkor jön az újabb sokk. Bármerre is menjünk, legyen az pláza vagy főtér, körút vagy kisbolt, mindenhol tömeg és tömeg és tömeg. És dugó és dugó és dugó. Lökdösődés, sietség, harag, az arcokon feszültség, emelkedett pulzusszám. Mindenki meg akarja venni a legjobbat, lehetőleg a legjobb áron. Sikerülhet? 

Elborul az ego

Vajon kinek fontos, hogy mit kap? És kinek fontos, hogy mit ajándékoz? Egyes pszichológiai vélemények szerint ez kompenzáció. Az ajándékozott kap egy szeretetadagot, az ajándékozó kompenzál. Javítani próbál a csorbán, azon, amit egész évben elmulasztott. Minél inkább igyekszünk szeretteink kedvére tenni az ajándékkal, minél inkább el akarjuk kápráztatni őket, annál nagyobb a hiba, amin javítani szeretnénk. Nyilván ez nem folyik át az agyunkon ilyen tudatosan, de valóban érdekes összefüggést mutat ez a vélemény. Azokban a családokban, baráti körökben, kapcsolatokban, amelyeket stabilitás jellemez, sokkal többet ér az együttlét, az élmény a többiekkel, mint az ajándék maga. Vannak olyan korszakok az ember életében, amikor az ünneplés, az ajándékozás muszáj jellege felerősödik, és ez ellenállást vált ki, ilyenkor nem szeretjük az ünnepet, nem várjuk, nem hozzuk magunkat hangulatba. Nagyon régen is kompenzáltak az ajándékokkal, az ünnep jelentette a természebent sötétségéből a világosságba való eljutás kezdetét. Decemberben rövidek a nappalok, hosszúak az éjszakák, nyomasztó időszak ez, amikor tudattalanul is kompenzálni akarjuk kis meglepetésekkel a negatív hatásokat. Persze a fogyasztói társadalom túlzásba esik, leginkább a piac hatására, mivel az ajándékozási időszak, a vásárlás már irreálisan korán elkezdődik, gondoljunk csak az október végi karácsonyi dallamokra az IKEA-ban. 

A vásárlással, a legszuperebb ajándékok beszerzésével sokszor a cél a saját önbecsülésünk növelése. Sokszor előfordul, hogy az ünnepek előtt torzul a vásárlási ítélőképességünk, sokkal többet költünk, mint amennyit megengedhetünk magunknak, és ezt követően még a bűntudat is előbújhat belőlünk, ami megmérgezheti akár az egész ünnepet. A túlzásokba esés azt is jól mutatja a pszichológusok szerint, hogy a reális énkép torzuláson megy át, sokkal többnek szeretnénk láttatni magunkat, mint amik valójában vagyunk. Kicsit olyanná vált a karácsony, mit egy nagy üzlet. Terveket készítünk, számolunk, kire mennyit költünk, ki mennyit ér, stb. Valószínűleg a birtoklási vágyunknak, annak az eszmének köszönhetjük ezt is, hogy minél többet birtokoljunk, legyen még több, még szebb, még jobb, még drágább tárgyunk. Tipikus példái vannak az ismeretségi körömben azoknak a családoknak, akik megvásárolják egymásnak a szeretet.

Leginkább a nárcisztikus alkatokra jellemző, hogy bőkezűség mázával borítják a saját egójuk növelését, erőfitogtatásukat. A gyermeklelkületű embereket elborítja a varázslat, a fények, a csillogás, a mennyiség, jellemzően ők minden ajándékot külön-külön akkurátusan becsomagolnak, minél csillogóbb, minél díszesebb papírba, annál jobb! Vannak, akik feláldozzák magukat, csakhogy örömet szerezzenek, erejükön felül vásárolnak és akkor elvárják, hogy szeressék, csodálják az erejüket, hiszen ők sokkal többet megtettek, mint amennyit megtehettek volna. Talán a legjobb, ha a karácsonyt valamiféle romantikus eseményként fogjuk fel, az anyagiaktól maximálisan elvonatkoztatva és csak a szeretetért, az együttlétért várjuk. Igen, ez szép is lenne, de hogyan mondjuk el a többieknek, hogy idén nem kapnak ajándékot?

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások