Test

Krétaevés és más kamuzás

2714

Gyerekként azért, hogy ne kelljen iskolába menni és otthon fekve meséket nézhessünk, bármit megtettünk volna. Volt, hogy épp a dolgozatok és témazárók elől akartunk menekülni, de akadt, hogy a félévi hegedű vizsgát akartuk megúszni. Mindent amit hallottunk, kipróbáltuk, csakhogy megússzuk a próbatételeket. Ettünk krétát, sokat látogattuk beteg barátainkat, krumplival akartunk csontot törni, de egyik sem vált be, és nem tudtuk manipulálni a testünket.

Krétaevés

Az a hír járta, hogy ha krétát eszünk, akkor átmenetileg belázasodunk, tehát némi rosszullét miatt elküldenek az iskolaorvoshoz, onnan pedig azonnal mehetünk haza. Nyilván teljesen hatástalan módszer ez is, de az elvetemültebbek megpróbálták.

Krumpli és a csonttörés

Éppen az egyik igen nehéz hegedű vizsga elől akartam megmenekülni, amikor is egy irtó nehéz Paganini etűdöt kellett volna játszanom, sok-sok fekvésben ugrálva. Akkor már többektől hallottam, hogy a legtutibb módszer az ujjtörésre az, ha krumpliba dugom az ujjam, mert az kiszív majd abból valami fontos anyagot és ha csak megkoccintom az asztal sarkával az ujjam, máris eltörik. Persze kipróbáltam, és gondoltam, előbb kísérletezem a vonós kezemen, hogy tutira menjek. Felraktam a krumplit, egész este szagoltam a macskával együtt, majd reggel levettem és nagy levegővel odavágtam a kádhoz. Semmi nem történt. De semmi. még csak nem is fájt. Nagy humbug volt a krumplival csonttörés híre, pedig én valóban meg akartam úszni azt a vizsgát. Kénytelen voltam játszani.

Csak egy kis meghűlést, légyszi!

A szeles, hideg ablakban állás is jól jöhetett, ha arról volt szó, hogy megfázással otthon maradhassunk és meséket nézzünk. Azt ma már nem értem, miért volt jó otthon lenni betegen, de valahogy voltak olyan időszakok, amikor jólesett. A kitartó műköhögéssel az órákon el lehetett érni a tutit, hiszen a megerőltető torokcsiszolástól a hang is elmehet, ami mások számára újabb jele a betegségnek. Esőben, hóban sapka nélkül, kigombolt kabátban hazamenni nyilván soha nem eredményezett megfázást, csak az immunrendszerünk erősödött tőle.

Összevissza evés

Oké, ez működik, de persze olyankor, amikor nem számítasz rá. Egyszer sikerült megenni egy egész adag meleg pudingot, amitől ki is feküdtem rendesen, de másnap reggelre már kutya bajom volt, úgyhogy lehetett menni az iskolába.

Sántítás

Klasszikus tornaórakerülős trükk volt, de arra is kitűnően lehetett alkalmazni, hogy a buszon ne kelljen átadni a helyet az öregeknek, sőt, ha ügyesen szimuláltunk, még ők adták át nekünk, amint fölnyöszörögtük magunkat a buszra.

Lázmérőfeldörzsölés

A láz volt az egyetlen, amivel tutira mehettünk azért, hogy otthon maradhassunk, így a lázmérővel kellett kooperálni. Emlékszem még a napköziben történt, hogy inkább haza akartam menni, az okát ma már nem tudom. Az biztos, hogy kaptam lázmérőt és a terem végében lévő kanapéra fektettek le, ami mellett radiátor volt, így aztán a radiátorra tettem a lázmérőt, amit a testemmel eltakartam, és vártam a csodát. Ami nem jött, egy kicsit sem akart feljebb kúszni a higany, pedig másoknak sikerült. Meleg teába lógatva kicsit karcos volt a helyzet, a negyven fokos láznak azért szemmel látható tünetei lettek volna, így ez tuti bukó volt a szülők előtt.

A műbetegséggel az volt a legnagyobb baj, hogy orvoshoz kellett menni, amit persze igyekeztünk elkerülni vagy pedig gyógyszert kellett bevenni, amitől nagy volt az esély arra, hogy tényleg bajunk lehet, így úgy kellett bevenni a gyógyszert, hogy ne lássák, és ki lehessen köpni. Akkoriban mindenre Maripent meg Paxirasolt adtak és Mucopront.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások