Hirdetés
Lélek

A házinyulakat lelövik, ugye?

2723

Teljesen természetes, ha a munkahelyünkön szerelmi viszonyt létesítünk, sőt az még viszonzásra is talál. Mivel napi nyolc-tíz órát is eltöltünk a melóban, és sokak még ennél is sokkal többet, nem csoda, hogy közös projektek, munkahelyi ebédek, csapatépítő-tréningek alkalmával összemelegednek, sőt szerelembe esnek egyesek. Akár praktikus is lehet a munkahelyen szerelmet keresni, hiszen kollégáinkat ismerjük, tisztában vagyunk a jellemükkel, esetleges hibáikkal. Bár sokan veszélyesnek tartják a házinyúlra való vadászatot, mégsem érdemes titkolni, de nyilvánosan bizalmaskodni sem. Van egy bizonyos arany középút. Lássuk!

Hirdetés

Nyílt titok

Amikor két fél egymásra talál a munkahelyen előbb-utóbb valaki előtt lebuknak, és akkor már tuti, hogy futótűzként fog elterjedni a pletyka, hogy :"Hallottad, hogy Magdi a Vilivel kavar? Vajon Géza mit szól hozzá, állítólag nyáron még vele feküdt össze! Mennyire durva!" Így néz ki a munkahelyi pletyka, ebben a témában. Persze a szerelmes felek megkérhetik azt az egy munkatársat, aki előtt lebuktak, hogy kussoljon, de mindenki tudja, hogy a kollégák közötti viszonynál, kevés szaftosabb sztori van, hiszen ez a mi sztorink. Részesei vagyunk minden nap, velük dolgozunk, érzékeljük a szexuális feszültséget, az összepillantásokat észrevesszük, konstatáljuk, hogy reggel "véletlenül" mindig együtt érkeznek, legfeljebb két perces különbséggel, az ebédet együtt fogyasztják, és ők maradnak bent a legtovább, egy-egy fontos és nagyon sürgős munkára hivatkozva. Kár színlelni, titkolózni, úgy is mindenki tudja, érzi a szexuális energiákat, hiszen felnőttek vagyunk.

Színlelni kár

Sokan úgy gondolják, hogy munkahelyi csapat, a főnökség nehezen tolerálná a kollégák közötti viszonyt, de ez a legtöbb esetben nem igaz. A munkamorálra, a kapcsolatokra, kifejezetten jó hatással is lehet egy románc, de csak amíg nincs konfliktus. Különböző munkáltatók másként viszonyulnak a munkahelyi párkapcsolatokhoz. Néhány munkahelyen kifejezetten tiltják, míg máshol nem érdekli a főnökséget, de olyan is van, ahol kifejezetten előnyösen ítélik meg. A pszichológus szerint ne titkolózzunk, először üljünk le a főnökkel beszélgetni, közöljük a tényállást, és mindenképpen biztosítsuk, hogy ez nem fog a munka rovására menni, ha úgy tűnik, hogy vezető ebben nem hisz, kérjünk időt a bizonyításra. Innentől kezdve, igyekezzünk tartózkodni az intim megnyilvánulásoktól, hiszen ez egy munkahely és nem a hálószobánk. Nagyon rosszul veszi ki, a szakember szerint, ha a szerelmes felek konfliktusaikat, esetleg túlfűtött érzelmeiket az irodában is kinyilvánítják.

Hatás

A szerelem óriási motiváló erővel hat. Sokkal jobb kedvvel, több ambícióval járnak be a szerelmesek dolgozni, persze könnyen megeshet, hogy szívesebben maradnának az ágyban, de egyikőjük sem teszi meg, hiszen felnőtt emberek lévén, tisztában vannak vele, hogy az a csoport bomlását, esetleges ellenérzéseket, hát mögötti pletykákat generálhatnak. Összességében egy bimbózó, esetleg egy virágba borult szerelmi viszony, mindenkinek jó. A szerelmesek tele lesznek energiával, ettől kedvesek, segítőkészek lesznek, a kollégák is örömmel veszik, ha valaki boldog a környezetükbe, baj nem lehet kivéve, ha volt még egy-két pályázó adott felek érzelmeire... Nos, ekkor tényleg a legjobb megoldás titkolni a kapcsolatot.

Viszlát!

Persze, ahogy összejönnek emberek ugyanúgy szét is mennek, ha egy kapcsolat a munkahelyen bimbózott, majd virágzott, ott is fog elrohadni. Amennyiben erre kerül a sor, érdemes megfontolni, hogy az egyik fél elhagyja a céget, főleg olyan esetekben érvényes ez, amikor a kapcsolatban résztvevők egyikénél még vannak érzelmek. Szakítás után, tapasztalataim szerint lehetetlen együtt dolgozni az exszel, ráadásul teljesen mindegy, hogy melyikünk a vesztes fél. Állandóan figyelemmel kísérjük a másikat, fülelünk, néha még a sírás is ránkjön, ezt mindenkinek nehéz elviselni, ráadásul ez nem a játszótér, hanem a munkahelyünk, ahol általában maximális figyelmet kell fordítani a munkánkra. A munkáltatók is általában ezért nem kedvelik, a munkahelyi románcokat, mert a szakítást követően jönnek a szurkálódások - mondta el kérdésemre Sinya, a Hajtás Pajtás HR igazgatója: "Akkor kezd zavaróvá vagy rosszra válni munkaadó szempontjából, amikor szakítanak, de akkor nagyon ciki. Tudod a szokásos szurkálás, nem beszelnek egymással, nem érdekli őket, mit csinál a másik, képtelenek úgy csinálni, mint korábban, amikor még nem volt köztük intim tapasztalat."

A statisztika

Huszonöt emberen elvégzett - nem reprezentatív - felmérésem alapján, laza flörtbe a munkatársak hetvenöt százaléka belemenne, a „csak szexet” egy kivételével mindenki kizárja, de a házasságot egy kollégával kialakult viszonyból kilencven százalékuk lehetségesnek tartja, de ennek ellenére senki nem lőne házinyúlra, hát hogy van ez?! A felmondást csak tíz százalék venné fontolóra függően a szerelem kölcsönösségétől, illetve annak egyoldalúságától. Szinte mindenki egyetért azzal, hogy inkább rossz hatással van a munkamorálra, a teljesítőképességre a munkahelyi viszony, mintsem jó hatással, de a megkérdezettek harminc százaléka nem választja el szigorúan a privát szférát a munkahelyi életétől. A felméréshez képest, nagyobb statisztikai adatok alapján, viszont minden harmadik tartósabb kapcsolat a munkahelyen kezdődik és a házaspároknak az ötöde a munkahelyen ismerte meg egymást. A csajok több mint a fele volt már szerelmes valamelyik kollégájába, de a pasiknak, leginkább a szexen jár az eszük, háromnegyedük vágyik egy kis könnyű kalandra egy-egy munkatársával. Viszont az is igaz, hogy a legtöbb félrelépés a munkahelyen történik, a válások egyharmadánál egy új munkahelyi kapcsolat kerül a képbe.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások
1
Dec
05
flo írta:
szerintem sincs semmi köze hozzá senkinek, ha tudják a többiek, ha nem. tudni kell disztingválni, ennyi.
20:05
2
Dec
05
Welmi írta:
Be kell jelenteni a közvetlen felettesednek, ha közvetlen munkatársaddal jársz. Kell oszkész.
20:54
3
Dec
05
csiliscsoki írta:
nálunk a munkaszerződésben van egy külön bekezdés ezzel kapcsolatban és nem támogató jellegű! :)
21:11
4
Dec
05
Booo válaszacsiliscsoki írására:
jesszus...hol melózhatsz?!?!
bár ha belegondolok, dolgoztam én is ezelőtt olyan neves magyar állami cégnél, akiknél meg volt szabva, hogy nagy virágmintás szoknyát nem vehetek fel csíkos blúzzal, mekkora lehet a szoknyámon (cm-ben megadva) a "felvágás"/slicc! mittudomén mi a neve :)
22:31
5
Dec
06
Cukigirl írta:
Sziasztok!

Nekem ez a téma nagyon aktuális..sajnos vagy nem majd elválik...az egyik kollégámmal (nem irodában dolgozunk) elég jó kapcsolatom volt, majd egyszer együtt végeztünk, és mentünk haza, majd jött minden magától. Összejöttünk, nagyon jól megvoltunk. Most nem tudom mi van, alig látom, arról volt szó beszélünk ma, mert volt vmi amit meg kellett volna, erre mondta h majd beszélünk, de aztán eltűnt.... Én mondom borzalmas volt a mai napom, úgy dolgozni, hogy egésznap vártam, hogy felbukkanjon, időnként a sírás kerülgetett, alig bírtam megülni a helyemen...szörnyű volt...ha ennek vége lesz/van én soha többet házi nyúlra nem lövök...még akaratlanul sem, mint ez...
01:23
6
Dec
06
cropp írta:
Na, ki jött össze kivel a szerkesztőségben, lányok? :P Még jó, hogy ezt a cikket nem tudom magamra venni jelenleg, remélem nem is fogok olyan helyen dolgozni, ahol a fehér blúzom dekoltázsa miatt a férfimunkatársaim háromnegyede vágyik egy kis kalandra majd.
10:19
7
Dec
06
KicsiKatica írta:
A volt munkahelyemen sem tolerálták a munkahelyi kapcsolatokat. Nem is beszélve 1-2 "nagyon kedves, diszkrét" volt kollégáról... De ezek minket nem érdekeltek. Mondjuk azóta már új párom van :). /Ja, a szakításkor anno ő már nem a közös munkahelyen volt, szóval a munkát ez sem nehezítette meg./ Úgyhogy én már azért nem kezdenék kollégával /meg ha lehet senkivel/, mert boldog vagyok a kapcsolatomban.
10:29
8
Dec
06
ismeretlen válaszacropp írására:
azért nem mindig a szerkesztőség ihlet minket;-)
11:30
9
Dec
06
elanor írta:
Bár én "csak" suliba járok, láttam már házinyulas kapcsolatot, és műveltem is néhányat. :)
Szerintem lehet ezt normálisan is intézni! Nekünk legalábbis akkor még ment. Viszont sajnos láttam olyat is, aki órán, a tanár orra előtt mászott a párja szájába... :S Azt inkább otthon, nem?
Persze, suliban a szakítás után sincs nagy gáz, egyszerűbb az egész helyzet. A munkahelyi kapcsolattal- bár nem zárom ki a lehetőségét- az a baj, hogy akkor egész nap együtt vagytok, ami talán túl sok. És ... mit mesélsz neki délután a napodról? Hiszen végig ott volt... :)
13:22
10
Dec
06
Nekem volt házinyulas kapcsolatom, és soha többet nem fogok ilyenbe belemenni!
Mert mindenki szeme előtt zajlott az egész, mindenki pletykált és összehordott mindent!!2 hónap után vége lett egy veszekedés miatt és azóta nem beszélünk és húzzuk a szánkat ha a másik mellett kell elmenni vagy kommunikációra kerül a sor, és a munkafeladatait se látja el, ha én is ott vagyok!!

És nem jó egy kapcsolatnak, ha még a munkahelyen is együtt vannak, mert a feleknek szüksége van egy kis magányra, saját társaságra, mert ha együtt dolgoznak akkor a barátok is ugyanabból a körből valók!!!
15:43
11
Dec
06
loulee írta:
én most zúgtam bele az osztálytársamba, aki kifejezetten nem kedvel. suliba járni sem túl kellemes így, ráadásul több projeckten (tv, újság) dolgozunk együtt, és nagyon utálatos ez a szituáció. szerencsére ez csak 1 éves suli, még fél év van belőle, azt meg csak kibírom... de egy munkahelyet otthagyni nagyon rossz lehet ilyen hülyeség miatt.
19:00
12
Dec
06
Naafi írta:
na, hát nekem nem volt szerencsém kollégával szerelmi viszonyt létesíteni...odáig nem jutottunk el, mert a lelkiismeretem nem engedte volt akkor egy rosszul működő kapcsolatom..ez még 1997ben volt..hú de rég...nem sok melóhelyem volt, mert szeretem az állandóságot, így nem igazán tudok hozzászólni személyes tapasztalatokkal. Amióta önállóan dolgozom, s az irodámat egyedül vezetem, végképp nincs. Viszont a cím tetszik...s ezt a kérdést még a barátikörre vonatkozóan is feltehetnénk..erről mikor írtok?
19:21
13
Dec
06
bobita24 írta:
Nekem még nem volt ilyen kapcsolatom,de a környezetembe van elég, akik "lőttek" erre a házinyúlra...és sajnos nagyrészt azt kell már megállapítanom, hogy mellélőttek, de nagyon... az egyik ismerősnek ráment a családja, a ház amiben laktak...miután elvált és elrendezte a papírokat, a pasija lelépett egy új kolleginával.Azóta a nő már nem dolgozik a cégnél, de pszichológushoz jár mai napig és totál lelki beteg:( Persze ez csak egy sarkalatos példa, van akinél bizti működik, az én környezetembe eddig nem láttam túl sok pozitívumot...de törjön meg az átok!:)
22:01
14
Dec
06
viragocskaa írta:
milyen passzolós cikkeket írtok mostanában ;):P
hmm hát érdekes, szerintem van pozitív és negatív példa is..hány házasság született munkahelyen! Szerintem ez akkor az ideális, ha a két ember nem közvetlen munkatárs, hanem pl a cég azonos, de más osztályon dolgoznak, nem összezárva, hanem tényleg kávé-cigiszünetekben találkoznak.

Én pl dolgoztam egy helyen (alkalmi melót hálistennek) ahol 20-25 évesek dolgoztak csak, na, az tele volt párokkal! Mindenki ott ismerkedett meg és ott jött össze, és ebből nem voltak hátrányok, szóval én pozitívan állok a dologhoz! ;)
Szakítás után viszont elég kínos tud lenni.
22:28
15
Dec
07
ismeretlen írta:
jajj
00:09
16
Dec
07
Ami írta:
Ó, igen, ismerős téma...
Párszor már próbáltam házinyulakra lőni, de mindig elszaladtak. Sajnos, nem tanultam az első hibámból, sok kellett ahhoz, hogy kijelentsem, házinyúlra nem lövök. Aztán egy kedves fiú, akivel azóta ápolok gyönyörű barátságot, mióta egy osztályba járunk megkérdezte, lennék-e a barátnője. Most leszünk két hónaposak. :P
Persze mindenki megmondta, hogy évek óta feltűnően kerülgetett... Néha az ember nem látja a fától az erdőt.
00:15
17
Dec
07
Kata24 írta:
Nekem akad egy-két szimpatikus kollégám, akikkel el tudnék képzelni ezt-azt... :P, de valószínűleg semmi nem lesz. Egyrészt foglaltak, tehát tartósabb dolog eleve kizárva, másrészt fene tudja, a sok kétértelmű poén mögött mi lapul... Lehet, hogy csak incselkedünk verbálisan, de az is lehet, hogy benne lennének ebben-abban... Na majd idővel kiderül :)
00:40
18
Dec
07
mano26 írta:
Nekem volt ilyenben részem "titkosan". szerintem mindenki tudja, de elég tapintatosak ahhoz,hogy ne faggassanak. 1,5 évig tartott, meg volt a varázsa, de még egyszer nem mennék bele. Mivel nem vállalhattuk fel nyíltan, elég nehéz volt sokszor,ha pl. megbántott ugyanúgy mosolyogva, segítőkészen ellátni a hozzákapcsolódó munkát, mint általában. Meg mindig figyelni,hogy ha egy közegben voltunk,hogy ne ugorjunk egymásra :)
Lehet a szakítást is kezelni, de az tuti,hogy nagy lelkierő kell hozzá,hogy ne menjen a munka rovására. Nem könnyű, de megoldható.
a melóhelyem elég nagy cég, sokan dolgoznak ott férj és feleségként. Működik.
12:33
19
Dec
07
törölt írta:
Akik tetszettek volna a korábbi munkahelyemen, azoknak nem tetszettem én. Akiknek meg én tetszettem volna, azok meg nekem nem jöttek be. :P

A mostani melóhelyemen van egy új csákó, aki úgy tűnik, mintha "rám akarna célozni", de feláll a szőr a hátamon, ha meglátom! :PPP

Eggyel több ok arra, hogy januártól máshol kezdjek... :S

19:00
20
Dec
07
kockafej írta:
Ez a cikk IS nagyon találó és tuti szuper. Nekem is volt részem hasonlóban, bár az kevésbé szólt érzelmekről, mint inkább csak a testiségről. 2 hónapig tartott. Természetesen titkoltuk. Megvolt a varázsa. Mégis, mikor vége lett, nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem, odaültettek az asztalához (én gyakornokként voltam anno annál a cégnél). 2 héten keresztül kb 30 cm-re ültünk egymástól szemtől-szemben. Aztán hál' Isten véget ért a gyaxi :) Ennek ellenére egy pozitív emlék és nem bánom egy percét sem.
Egyébként nálunk még csak nem is sejtette senki a cégnél, ügyesen tudtuk titkolni. Bár a mostani munkahelyemen is köztudottan "tilos" a munkahelyi kapcsolat, ennek ellenére belemennék hasonlóba. Úgy gondolom, hogy tudnám felnőtt emberként kezelni, bármi is legyen a végkifejlete. Természetesen nem tájékoztatnám a vezetést a kapcsolatról :)
Gratula még1x a cikkhez!
21:31
21
Dec
07
Rerus írta:
Volt részem munkahelyi kapcsolatban....sőt még most is van, hiszen 2 éve volt az esküvőnk :-)
Néha tény, hogy nehéz egymást elviselni, ha reggel felcseszi az idegeimet.... akkor egész nap várom, hogy hazaérjünk és jól megmondjam neki a magamét. Mert melóban azért nem rendezek jelenetet. A kollégáknak semmi közük ehhez!
amikor kiderült, hogy összejöttünk, mindenki ezen csámcsogott....de mint minden csoda, ez is csal 3 napig tartott., aztán jött más pár, más pletyi és szép lassan elfelejtettek minket! :-)
De a mi munkahelyünkön elég, hogyha 1 ellenkező nemű kollégával mész a büfébe vagy az automatához kv-zni és már holnaptól rajtad csámcsog a fél iroda.... Szóval nem kell ahhoz szerelemnek vagy szexnek lennie, hogy rólad beszéljenek. Nekem benn az irodában van egy igazán jó barátom (természetesen pasi) és hiába tudják, hogy férjnél vagyok ,de mégis összehoztak vele..... ez van!
De egyébként tényleg szar együtt dolgozni, mert egész nap lát, tudja mikor mit csinálok és igy este nem nagyon van miről dumcsizni. Bár az egészen az a jó, hogyha mesélek neki egy sztorit, akkor nem kell részletesen leirni ,hogy ki kicsoda, mert ő is ismeri a kollégákat :-D
De azért jobb lenne külön melózni....most már tudom :-)
22:58
22
Dec
08
Baby85 írta:
Sziasztok!
Látjátok lehet hogy én csináltam jól,a Főnököm a párom:)!
Nem kell elszámoljak senkinek mit csinálok bent a cégnél mert tud róla a Főnököm.....
00:16
23
Dec
08
Zaragoza írta:
Soha, de soha nem kezdenék ki kolleginával, egyrészt, túl sok a hátulütő, másrészt, tényleg kell egy kis magány az embernek, mégis hogy néz ki, amikor még csak az, akis magányod sincs, meg amikor például hazafele mész. A harmadik indok még ennél is egyszerűbb: egyszer elég volt végig szenvedni, többször nem vagyok hajlandó ekkora baromságba belemászni.
13:45
24
Dec
08
mimoza írta:
Nálunk 3 pár is van és mindhárom esetben felettes-beosztott viszonyban vannak. De ez itt nem okoz problémát, nem is nagyon látványos a dolog. Ezen a helyen én is el tudnám képzelni, hogy valamelyik kollégával kezdjek (bár nincs sok pasi, én meg különben is foglalt vagyok), de azt is, hogy a párom is itt dolgozzon (ugyanazon a szakon végeztünk a fősulin, csak más szakirányon, így másik osztályon dolgozna). Amúgy a páromat én is házinyúlként lőttem a főiskolán :)
14:34
25
Dec
08
Rocco válaszaAmi írására:
Pár hónap múlva újra hallunk rólad, amikor sírva jelented, h mégis meg kellett vna maradni az elveidnél és hallgatni a sokszori égetés utáni tapasztalt megérzésedre, ugyanis most még az a barátság sincs ami azelőtt volt, hogy összejöttetek.
17:39
26
Dec
08
ismeretlen válaszaRocco írására:
ejj! Lehet, hogy leányregénybe illő lesz a történet! Én drukkolok! (Baszki Rocco, cinikus vagy, de tetszik:D)
22:49
27
Dec
10
Gica írta:
Volt egy ilyen felvetés, h baráti társaság házinyulaira ildomos-e lődözni. Nálam most inkább ez aktuális. Van egy leányzó, akit párom révén ismertem meg kb fél éve. Először, amikor egy új srác került a csapatba, nem is volt fura, h kikezdtek egymással. Nagyon csúnya vége lett. A fiú mindenféle csúnyát mondott, amit mi persze nem hittünk el, és ki is kopott azóta a társaságból. Utána jött egy másik fiú, akinek szimpatikus volt a leányzó, ő is bekerült a körünkbe, kavart vele a csaj, de nem lett semmi. Most van egy harmadik fiú, aki az én kollégám/haverom, ő is egyre többet lóg velünk, és hát ugyanaz az sztori, mint előbb. Szimpátia, kavarás, pofáraesés. Az egyik felem, azt mondja, h semmi közöm hozzá, az ő dolguk. A másik felem meg nem tud elmenni ez mellett szó nélkül, mert zavar... Mert még ha csak laza kapcsolatot akarna kialakítani a lány, talán egyszerűbb lenne, de nem. Csak addig szórakozik, amíg csók, v ilyesmi lesz, és után élvezi, h ugráltatja maga körül ezeket a fiúkákat. Hozzáteszem a társaság szinte egyetlen szingli lánytagja, és folyamatosan panaszkodik, h milyen rossz neki egyedül...Jah, azt mondanom sem kell, hogy az első sráctól bocsánatot kértem, és nagyon sok dologban igazat adtam neki. Igaz, csak utólag, és ezt sajnálom is... Az a vérciki az egészben. h nagyon figyelni kell, mikor hova kit hívunk, mert közöttük igen kellemetlen pillanatok is szoktak adódni, viszonylag gyakran, amire mi, mint barátok nem nagyon vagyunk kíváncsiak... :(
11:49
28
Dec
20
Pompadur írta:
Van párom már hosszú ideje és van egy srác a cégnél, akinek szintén van párja. Már a kezdetektől éreztem valamit és szerintem ő is. Viszont ez a valami inkább testi vágy, valahogy hosszú távra nem tudnám elképzelni. Jó sokáig kerülgettük egymást, aztán gondoltam egyet és elkezdtem rá nyomulni. Eljutottunk a csókig. Úgy képzeljétek el, ez a csók - meg hogy egyáltalán a közelemben érezhettem - olyan volt mint egy villámcsapás. A világ megszűnt létezni ott abban a pillanatban. Azóta volt pár ölelés, de semmi több. A pasi beijedt és meghátrált, de ahányszor szembejön a folyosón látom a tekintetén, hogy hezitál, nem tudja eldönteni, hogy akar-e engem vagy sem. Én meg legszivesebben rávetném magam, mert minél elérhetetlenebb valaki, annál jobban akarjuk. Persze nem teszem, uralkodok magamon és titkon remélem, hogy egyszer majd ő jön oda hozzám....
16:34
29
Jan
22
Ami válaszaRocco írására:
Van pár pesszimista ember. Bocs, h én még próbálkozom az optimizmussal...
21:39
Felhasználónév:
Jelszó:
Hirdetés