Közösség

Szeretet vs ajándék

2647

Egyszer volt, hol nem volt, tán igaz sem volt… Mindenki tisztában van azzal, hogy karácsonykor Jézus születését – na meg a hagyományos, nagy zabálási lehetőséget – ünnepeljük. A karácsonyt a vallással lehet összehozni. Érdekes. Vajon minden ember vallásos? Vajon mindenki hisz Istenben? Vajon megérte Jézusnak, hogy feláldozta magát értünk? Vajon Júdás jól járt azzal, hogy elárulta Jézust? Ki tudja…Mindenki hisz valamiben. Csak mindenki máshogy hívja. Isten, Jézus, karma, szellemek, római istenek, védőszentek, Buddha, vallások, regék, mítoszok vagy éppen mesék hőseiben vagy éppen önmagunkban.
Ahogy minden témában meg lehet határozni csoportokat, a karácsonyi emberek is besorolhatóak valamelyik klikkbe.

Vannak tipikus anti- karácsonyozók, akik rosszul vannak a tömegtől, a nagy felfordulásoktól és készülődéstől, a hátuk közepére se kívánják a zsúfolt kirakodókat, akik nem találnak semmi normálisnak nevezhető ajándékot, akiknek nincs kedvük pénzt költeni, mások kedvéért és öröméért fáradni, pénzt vagy energiát ölni a legkisebbtől a dédimamáig, sőt még az ajándékoknak sem tudnak örülni, ha tehetnék még az országból is elmenekülnének egy lakatlan szigetre. Vannak, akik a köztes megoldás kategóriába tartoznak. Ők azok, akik elfogadják a karácsony tényét és hagyományát, megveszik a fát, dekorálják a lakást, de az ajándékokat minimálisra csökkentik, és mindenki csak azt kap, amire éppen akkor szüksége van. És itt vannak a mániákus karácsonyozók, akik pénzt, időt és energiák nem sajnálva napokig, sőt hetekig keresik, kutatják a személyre szabott, legmegfelelőbb ajándékokat a másik számára, finom vacsorát készítenek, minden családtagot magukhoz rendelnek, egész nap készülődnek, elmennek minden vásárra, rengeteg ajándékot vesznek, sőt minden dalt kívülről tudnak, és el is énekelnek. Vajon melyik jobb? Az arany középút? Vagy az aranyozott és brillezett középút?

Mondják a karácsony a szeretet ünnepe. De ez is csak egy nap a többi 364 mellett. Miért lenne különlegesebb? Ekkor finom ünnepi vacsorát készítünk, összegyűlik a család apraja és nagyja, mindenki boldog, jól érzi magát, senki nem dolgozik, senki nem veszekedik, csendesen hull a hó, gyertyákat gyújtanak, anekdotáznak, nagyokat nevetnek, játszanak, beszélgetnek és mikor eljön az éjféli csengettyűszó (ami a kisangyalok és az ajándékok érkezését jelzi), mindenki besereglik az ajándékokkal zsúfolt szobába és nagy éneklésbe kezd. Valakik csillagszórót gyújtanak, éneklik a ”Pásztorok, pásztorok”-at, a ”Mennyből az angyal”-t vagy éppen a ”Kis karácsony nagy karácsony”-t! Ilyenkor illik a teljes repertoárt végigénekelni, hiszen eképp „dolgozunk meg az ajándékokért”.
Nos… Az ajándék… Fontos kellék. Vagy talán a legfontosabb? Sokaktól hallottam manapság, hogy ma már nem a szeretetről, nem csak az ajándékokról szól a karácsony? Vajon tényleg így van ez?

Induljunk ki abból, hogy akár iskolatársakról, akár rokonokról, családtagokról vagy éppen barátainkról legyen is szó, olyan embernek nem veszünk vagy készítünk ajándékot, akit nem kedvelünk. Ergo, az ajándék már maga a szeretetünk kifejezésre juttatása. Az ajándék olyan dolog, amit tudtunk nélkül más vesz vagy készít nekünk, meglepő erővel hat és sírás lehet a vége. Az ajándék nem hétköznapi. Sőt, különleges. Nem azért különleges, mert olyan drága volt, hogy mi nem tudnánk megvenni. Azért különleges, mert más gondol ránk. Értékel minket, szeret minket, kedveskedni akar nekünk, és ebbe pénzt és energiát öl. Igyekszik kitalálni szívünk vágyait vagy a fantáziájából csak egy csokira futotta? Értékeljük és örüljünk neki. Hogy miért? Mert ő csak azért vette azt, hogy nekünk örömet szerezzen.

Való igaz, hogy mostanság sokaknak számít az ajándék minősége és mennyisége is, nem csak a szimbolikus értéke. Igen, de ez teljesen normálisnak mondható. Hogy miért? Hiszen a karácsony egy olyan nap, mikor ajándékot kapunk. Karácsonyon kívül még kaphatunk ajándékot mikulásra, húsvétra, születésnapra és névnapra illetve – különleges eseménykor – esküvőre vagy babaváráskor, néha Valentin napkor. Ha összeszámoljuk, meglepően kevés alkalom van arra, hogy – ha kicsit kényszerítve is, – de ajándékot kapjunk. A szerencsésebbek vagy tehetősebbek minden nap ünnepelhetnek, bármit megvehetnek, azaz ők minden nap karácsonyoznak? És tényleg boldogok lesznek tőle? Valaki csak hasznos dolgokat szeret kapni, valaki olyat kér, amire szüksége van, más olyat, amit ő maga vásárol, míg megint más mindennek tud örülni. Ha a karácsony a család ünnepe, akkor… Akik mondjuk még gyerekek vagy tizenévesek, vagy akik együtt laknak a szüleikkel és családjukkal azok minden nap karácsonyoznak? Azért ez sem igaz. A karácsonyt nem lehet szétválasztani a családtól és az ajándékoktól. De nem is kell, mert ez így alkot egy közös egészt. De akkor vajon miért különleges? Miért kerít hatalmába egy kellemes és boldog érzés? Miért vagyunk kedvesebbek? A pénzköltés vagy maga a pénz miatt? Kétlem. 

Valami mégis van a levegőben. November közepén, pontosabban november 21. napján megjelent az első hó. Igaz, még csak a Kékestetőn maradt meg –  síelésre ugyan még nem volt alkalmas - a két centiméteres hó. A hőmérséklet a nyári csúcsokhoz képest mélyrepülésbe a béka feneke alá került, a leheletek úgy látszottak, mintha dohányfüstöt pöfékelnénk ki, a kezünk és az orrunk hegye lefagy, a kávé- és teaházak megtelnek; az utcákra különböző alakú és fényű világítást aggatnak, az Andrássy út szikrázik az ezernyi kis izzótól, megnyílnak az adventi vásárok a Lehel téren, a Vörösmarty téren,  felállítják a karácsonyfákat; az összes áruház és bolt kiárusítást és óriási akciókat tart, rengeteg ember tolong az utcákon, mindenki vásárol, pénzt költ, megnő a forralt bort fogyasztók száma, fellendül minden kereskedelem…

A tradicionális eledel közé tartozik minden hal nemű és állagú dolog, azaz a hal - mint Jézus testének szimbóluma - bármely módon elkészített változata. Halászlé, rántott hal krumplipürével, tartárral vagy majonézzel, és desszertnek az elmaradhatatlan bejgli. A hal nagyon egészséges és tápanyag dús étel, ami nem csak azért jó enni, mert ezen a napon illik, hanem mert a karácsonyi hízókúrán egy könnyű és finom, mégis laktató halétel nem nagyon befolyásolhatja derékövünk méretét. A hagyományos étel, hiába hagyományos, mindenki máshogy csinálja, állítom, hogy egy ember sem csinálja ugyanúgy, vagy ugyanannyi hozzávalóból az ételeket. A desszert mindig a bejgli. Érdekes egy étel. Tipikus nagymama süti. Nálunk mindig a nagymama készíti. Igaz, hogy mindig azért panaszkodik,mert lassú, vagy hogy nem lettek olyan szépek a bejglik, de a három gyereknek mindig megcsinálja az összesen kilenc vagy tizenkettő darab bejgli adagot. Egyszerűen hihetetlen! Ahogy minden mást is, ezt is mindenki máshogy csinálja. Mindenki másikat szereti. A tradicionálisnak a diós és a mákos bejglit gondoljuk, persze mindkettő mazsolával. Az más kérdés, hogy az emberek mazsola nélkül, narancs vagy citromhéjjal, esetleg rummal megbolondítva, vagy kakaóval, túróval, lekvárral készítik el a tésztáját. Mindenki saját ízlése szerint. Személyes kedvencem a gazdag, vastag kakaó réteges bejgli. Aki e téren is kreatívkodni és újítani kíván, azt mindenképpen értékelni kell. Mondjuk megoldásként nem kell messzire menni, hiszen a rétesek ízesítéseiből van pár alkalmas, ami a bejgli töltelékeként is megállná a helyét. Gondoljunk csak bele egy mákos meggyes felállásba!

A másik elmaradhatatlan kelléke a karácsonynak és a desszertnek, a karácsonyfa díszeknek vagy a gyerekek lekötésének: a mézeskalácssütés. Egyszerű, finom, gyorsan fogy, talán kicsit munkásabb, de mindenki számára jó időtöltés. A tészta gyúrás az a kötelező része. És a megfelelő formák kiszaggatása, kisütése, és a színes cukormázakkal való díszítés… maga a boldogság. Nagyon szeretek mézeskalács figurákat készíteni, mert mindig hatalmas sikert aratnak. Akinek van hozzá elég ideje és kedve, annak ajánlanám a mézeskalács házikó összeállítását, különféle gumicukrokkal, figurákkal és tojás fehérjével való dekorálást. A siker biztos nem marad el.

Az elmúlt évben sokáig nem volt karácsonyi hangulatom. De a mézeskalácssütés, a narancs, a fahéj és a szegfűszeg illata valami olyan melegséges és bensőséges hangulatot teremtett, amilyent csak egy igazi karácsonnyal lehet elérni. A közös fa beszerzés és hajnali díszítés, énekelgetés mind hozzátartozik az ünnephez. És ezek azért fontosak mert hogy- hogy nem egyszerre csak azon kapjuk magunkat, hogy haragunk elszáll a másik iránt és minden rossz helyébe euforikus boldogság árad. Találkozunk a rég látott rokonokkal és barátokkal. Nevetünk, mosolygunk, kedveskedünk.

Igen, a karácsony kétségtelenül a szeretet ünnepe!!!


Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások