Közösség

Sárgás szélű képeken

2691

Én elmentem a vásárba...

Idén tizedik alkalommal került megrendezésre a Budapesti Karácsony elnevezésű rendezvénysorozat. A város szívében helyet kapott vásár több, mint félmillió látogatót vonz minden évben, hisz a téli szezon ezen attrakciója nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát.

Már a Váci utcában feltűnik a Vörösmarty tér felé hömpölygő tömeg. Átlagos novemberi délután, 6-8 fok, hideg. Az emberek láttán egyre izgatottabbá válok, megszaporázom lépteimet: kíváncsi vagyok. Hamar a szemem elé tárul a karácsony hangulatát idéző, színes-fénylő tér, a környező üvegpaloták mind visszaverik a feldíszített falucska izzóinak vibráló színeit. Pecsenyeillatú belépő után megindultam a kézműves standok övezte utcácskákon, szemem elé tárulnak a kis pavilonok hívogató kincsei. Mézeskalácsos, bőrdíszműves, szalmafonó, cserepes, ötvös néznek farkasszemet a túloldal rongybabáival, a szomszédban háziszappanok eregetik illatukat, iparművészek ruhái állnak katonás rendben. A fafaragómester mosolygósan csippent szemével, kontráz a bádogos, gőzölgő bögréjét maga készítette. Forralt bor gőze kunkorodik vörös kezei között- azt is mérnek. 

Nem látni, hogy az öt hetessé bővült vásár tempója lassult volna, sok a látogató, az emberek szemmel láthatóan boldogan, ráérősen válogatnak a portékák között. Van itt minden, ami állati eredetű és mégis emberi, kézzel fogható és művelhető. Jól megfér tehát egymás mellett a bőrkulacs és a bőrös malachús, a pecsenye, aminek hegedűszóval kevert illatát érzem a színes forgatagban. Sodor az emberár, bódéról bódéra járva tárulnak elém a magyar kézművesipar remekei, melyek színvonalát és eredetét a NESZ garantálja. Épp továbbállnék a muzsikaszó irányába, mikor megpillantok egy sárgult fotókkal teleaggatott standot. Ahogy jobban szemügyre veszem a képeket, látom, képeslap mind, ezer szám megörökítve a múlt századi paraszti élet dolgos-emberi pillanatait. Jászság, Békés, a Hajdúság-innen származnak a fotók.

- Szépek ugye?

- Gyönyörűek! Tanyasi emberek a nagyszüleim-onnan ismerős sok minden..

- Az jó. Ott még őrzik az értékeket. Honnan?

- Nagykunság, Kengyel falu.

- Ismerem.

- Én is magát.

Kádár Ferenc, vándorfotográfus standja előtt álltam meg. A hírét ismertem, Schaffer Erzsébet riportgyűjteményében olvastam róla, és mézeskalácskészítő feleségéről, Manniról.

- Minden évben elhozza a portékáját?

- Igen, negyedik éve vagyunk itt a társammal. Hála Istennek. Jó ez a vásár- sok olyat láthat itt az ember, amit talán sehol máshol.

- Vevő?

- Van. Sok. Bár most öt hetes lett a vásár, mégis sokan jönnek.

- Magyarok?

- Azok is, de rengeteg a külföldi. Olasz, szlovák, németek-ők jobban is költenek. De nem panaszkodhatom. Csak hát a távolság.

-?

-A család, most öt hétig otthon, a gyerekek iskolába járnak, Manni, a feleségem előre dolgozik karácsonyra. Sokat kell tenni, ki tudja, minket hogyan ér el a válság. Egyelőre viszik.

- A bábokat, a képeket?

- Mindet. Ezek a képek olyan értékeket őriznek, amiket máshol nem talál. Ott, a bal felső sorban azok a felmenőim.

Vajat köpülő asszonyt, cséplőgép előtt büszke arcú férfiakat, búzát hintő aggastyánokat látok a sárgás szélű képeken.

- Honnan a sok fotó?

- Innen-onnan. Ládákból, padlásról, nagymamák albumaiból. Sokat kaptam ismerősöktől, az a furulyázó bácsi például az egyik gyerekkori barátom nagyapja.

- Megéri? (a képeslapok darabja 190 forint)

- Meg. Viszem tovább, amit a mesterektől tanultam, tanultunk. Igazi titkokat birtokló mesterektől. Mi is próbáljuk megfertőzni a gyerekeinket, hátha méltóvá válnak a fogásokra, és továbbviszik a szakmát. Vándorfotográfus vagyok, a feleségem kalácsos, örülünk, hogy a kezünkből élünk. Ma senki se mondja a gyerekének, hogy : Fiam, legyél szűcs, suszter! Pedig a kéz munkájának öröme utánozhatatlan. Ezt lehet szeretni, s csak úgy lehet csinálni. Ettől ember maradsz. Régen nehéz volt, de mégis könnyebb.

- Könnyebb volt embernek lenni?

- Úgy van. Nehezebb volt anyagilag, de könnyebb emberileg. Ma anyagilag könnyebb.

- Úgy látja?

- Igen. Hisz sokkal több mindenünk van, komfortosabban élünk. De nagy az ára - nem tudunk igazán emberek maradni. Aki itt van, mind olyat csinál, amit megörökölt a szüleitől, a gazdáitól. Dolgos, büszke emberek, akiknek mindenük a mesterségük. Azt tudják, és védik is. Itt nem látni made in… termékeket.

- Hogy lehet ezt követni, pláne garantálni?

- A Népművészeti Egyesületek Szüvetsége, a NESZ garantálja, hogy itt csak olyanok árulhatnak, akik ősi mesterségeket űznek, hagyományos termékeket állítanak elő. De fejlődni is kell ám, nehogy azt higgyék, hogy nem tudunk alkalmazkodni. Muszáj. Már honlapunk is van!

- Ferenc, egész évben az országot járja?

- Vándorfotográfus vagyok, mit is tehetnék? - mosolyog, egyébként folyamatosan, kackiás bajsza még vidámabbá faragja a felöltős, cilinderes figurát. Kelet-Magyarországot vettük a szárnyunk alá - magunk is Békés megyéből származunk -, de olykor a Dunántúlra is eljutunk. Meg az ilyen nagyobb, fővárosi rendezvényekre – ha van alkalom. Bogárra gyűjtök a feleségemnek, születésnapjára meglesz.

Közben a tömeg növekszik körülöttünk, viszonylag nyugodt beszélgetésünket vásárlók zavarják meg. Megköszönöm Ferencnek a beszélgetést, és továbbállok, gondoltam most már tényleg kiderítem, honnan a muzsika.

A színpadon az Ifjú Muzsikás együttes játszik erdélyi népzenét. Az öt hét minden napján látható és hallható itt sokféle népzenét játszó, hagyományos hangszereken zenélő formáció, versmondó és népdalénekes, néptáncos. Ők csak néhány, a vásár időszaka alatt választható 150 féle program - harangjáték, Adventi koszorú, valamint Betlehemi jászol kiállítás - várja többek közt a Vörösmarty térre érkezőket. Idén is feltűnik a Gerbeaud Ház kirakatában az Adventi Kalendárium, gyerekek és a felnőttek számára egyaránt látogatható az édes-illatos, fűtött kézműves műhely. A színpad közelében zsírosan fénylő asztalokat látni, mellette forralt bort kortyolgató, mustáros kolbászt eszegető emberek, odébb kisgyerekek ropják vidáman. A forralt bor 3-400 forintba kerül, a sült kolbászt 1100 forintért mérik. Ez a kettő sláger, meg a kürtőskalács, aminek darabjáért 6-800 forintot is elkérnek. Népszerű, legtöbbször sor is áll az említett finomságokat árusítók bódéja előtt. A zajos, illatos forgatagban gyakran idegen szót is hallani, sok az olasz, orosz, angol és német turista. Igazi, autentikus rendezvénynek lehetünk itt tanúi, melynek értékéből mit sem von le, hogy a közelben nem találtam ide tartozó illemhelyet, bár kétségkívül praktikus volna, hisz jó esetben órákat töltünk el a karácsonyi vásárban.

Hazafelé indulva megálltam még Kádár Ferenc bódéja előtt. Képeket, és néhány mézeskalácsot választottam.

-Kézcsók kisasszony! Köszönöm, hogy hozzájárult a bogárhátúhoz!

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások