Lélek

Halálos beteg vagyok

2694

Amíg nem volt Google, nem is volt semmi baj. Azóta bármilyen megnyilvánulása van a testemnek, beírom a keresőbe és máris cukorbeteg vagyok, vagy épp lyme kóros. Mondhatnám, ez hipochondria, de azért annyira nem súlyos a helyzet. Nincsenek téveszméim, nem viszem túlzásba a testem megfigyelését, szóval a helyzetem nem abnormális, csak tudatos. Sajnos amint elkezdek gyanakodni, kiderül, hogy tényleg van valami gond, de szerencsére soha nem halálos.

A hipochondria ennél sokkal súlyosabb megnyilvánulásokat, tüneteket, viselkedési formákat és életvezetési stílust generál. A képzelt beteg irreálisan túlzásba viszi az aggódást vélt betegsége miatt. A legmerészebb, hogy bármilyen vizsgálatot el lehet végezni rajta - és ő ezt követeli is -, legyenek azoknak az eredményei teljesen normálisak, akkor sem lehet meggyőzni arról, hogy ő egészséges. Ha egy hipochondernek, mondjuk egy lappangó, vagy az erős immunrendszere által épp harcoló meghűlés miatt kicsit duzzadtabb nyirokcsomói vannak, tuti, hogy nyirokmirigyrákot regisztrál saját magánál. Bármilyen testi tünete legyen, azt biztosan túlreagálja, sőt úgy is érzi, hogy az valóban van, és kóros. A hipochondria azért veszélyes nagyon, mert megbénítja az ember tudatát. Elképzelhető, hogy a képzelt beteg annyira rettegni kezd a betegségtől, hogy normális tevékenységét, munkáját, kapcsolatait is átalakítja, esetleg felszámolja. A másik gond, hogy a személy felnagyítja a problémákat. Számára egy kis nátha is "halálos kimenetelű" lehet. A harmadik pedig tudatának beszűkülése, csak a betegségre, egészség témára koncentrál, csak arról tud beszélni. Ráadásul a hipochonder, „medical fétisben” is szenved, állandóan orvoshoz jár, és általában tájékozottabbnak hiszi magát, mint a szakember, ezért a viszonyuk is előbb-utóbb megromlik, mert minden diagnózist megkérdőjelez, nem hiszi el, hogy egészséges. Mert nem is az. A lelke beteg. Ezt ápolni kell. 

Ez a fajta lelki defektus bármely életszakaszban felléphet, de a legjellemzőbb a harminc év körüli kor, amikor az ismeretek maximálisan kiterjednek. Érdekes, hogy férfiaknál és nőknél azonos a gyakorisága, és jellemző, hogy a hipochonderek családjában, közeli ismeretségi körében épp van egy súlyos beteg, akinek a tüneteit átveszik. A hipochondria oka általában az, hogy az ember különlegesnek akarja érezni magát, másnak mint a többi, és megkülönböztetett figyelmet igényel. Tipikus jele a betegségnek a szexuális energiák csökkenése, ami önszeretetbe és önmegfigyelésbe fordul. Sajnos a hipochondria nem ártalmatlan kis defekt. Amennyiben nem ismerik fel és nem kezelik, sajnos szorongásos-depressziós betegség is kialakulhat, esetleg droghasználat vagy túlzott alkoholfogyasztás. A hatékony stresszkezelés, az életmódbeli változások, a jóga, a mozgásterápia, a relaxáció vagy a feltáró pszichoterápia nagy segítséget nyújthat. A hipochondriából azonban szerencsére ki lehet gyógyulni. Először is fel kell deríteni, hogy mi okozza, s ha az okok megvannak, akkor meg lehet szüntetni. A képzelt betegség pótcselekvés: valami hiányzik, és azt a valamit betegségekbe való meneküléssel kompenzálja az egyén.

A National Geographic egy tudósítása szerint A Harvard Egyetem Brigham and Women’s Kórházában kifejlesztettek egy kognitív viselkedésterápiás eljárást, amelyet százkettő hipochondernél alkalmaztak. További nyolcvanöt beteg tartozott a kontrollcsoportba, náluk aktív pszichoterápiás kezelés nem történt. A terápia hat, egyenként másfél órás ülésből állt, amelyekre heti egyszeri alkalommal került sor. Mindegyik terápiás ülés előre megírt forgatókönyv szerint zajlott, és a tünetek felerősítéséért valamint azok súlyos betegségnek tulajdonításáért felelős tényezők egyikét célozta meg. Ezek a tényezők: a test jelzéseire való fokozott odafigyelés, a tünetek eredetével és következményeivel kapcsolatos hiedelmek, a betegszerephez való viszonyulás és a kedélyállapot. Minden kezelés első részében tájékoztatták a betegeket az adott tényezővel kapcsolatos elméleti tudnivalókról, majd egy ezzel kapcsolatos gyakorlat következett, végül megbeszélés, amely arra irányult, hogy a beteg saját személyére igazítsa a hallottakat, tapasztaltakat. A kezelésben részt vevő százkét beteg ötvenhét százalékánál jelentősen mérséklődtek a hipochondria tünetei, szemben a kontrollcsoportnál megfigyelt harminckét százalékkal - ami a placebo-hatásnak tulajdonítható, a betegek attól lettek jobban, hogy érezték a törődést, az odafigyelést. A hipochonderek negyede azonban kiszállt a vizsgálatból, amikor megtudta, milyen terápiás eljárás várható. Ők azt mondták, nem beszélgetni szeretnének, hanem azt, hogy valaki derítse végre ki, mi is az ő betegségük. Amint az ismert graffiti mondja: „Én nem hipochonder vagyok, hanem nagyon beteg…”.

Az internet mégsem veszélytelen, és nem kizárólag az általa okozott függőség miatt - amit vagy leküzdünk vagy az életünk részévé teszünk. Arról van szó, hogy számtalan olyan orvosi, egészségügyi oldal van, amelyet segítő szándékkal hoztak létre, viszont ez nagyszerű táptalaj a hipochondereknek. Az internetes fórumok, keresők a beteg, illetve a magukat betegnek képzelő emberek, tüneteket produkálók első számú találkozóhelyeivé váltak, ahol gátlások, és szégyenérzet nélkül ki lehet beszélni a bajokat. Online végülis bármilyen tünethez bármilyen betegséget lehet társítani, a betegségre való gyanút kiválóan megerősíti a többi hozzászóló, a sok tapasztalt beteg. Már nem csak egymástól, hanem a számítógép képernyőjéről is megtudhatjuk, egyes betegségeknek a tüneteit, weboldalak százain böngészhetjük a gyógymódokat, azaz mi vagyunk a kiberchonderek.

Ezt az elnevezést az amerikai Columbia Egyetemen Brian Fallon találta ki. A szakember tanulmányában azt állítja, hogy a legtöbb hipochonder egyben kiberchonder is, akik semmi mást nem csinálnak a világhálón, csak állandóan ellenőrzik a tüneteiket. Ha felfázunk, rögtön Google doktorhoz fordulunk, ha találunk egy visszeret, máris böngészünk. Sajnos nagyon-nagyon sok információhoz jutunk így hozzá, de mivel nem vagyunk orvosok, nem tudjuk ezeknek a valóságtartamát felmérni, hajlamosak leszünk az elbizonytalanodásra, esetleg eltúlzásra. A kiberchondria egyik jellemzője, hogy a páciens az internetről nem csak az ismereteit igyekszik bővíteni, hanem azért is szeretne így tájékozódni, hogy képzett beteg lehessen. Ez akár pozitív is lehet, így jobban tudunk kommunikálni a kezelőorvossal, ha valóban szükség van rá, viszont vigyázni kell, mert az interneten található, szinte ellenőrizetlen információk, nem hogy nem teljeskörűek, de sokszor félrevezetőek is.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások