Étel+Ital

Mindennapi ajándék

2660

Az ismeretségi körömben nagyon kevesen főznek rendszeresen vagy akár minden nap. A Gfk Hungary és az IKEA kutatta az életet a konyhában, amelynek az eredményei borzasztóan elgondolkodtatóak és ellentmondásosak. Biztos, hogy mi magyarok keveset főzünk, muszájból tesszük, ha mégis, bár ismerjük a főzés örömét, mégsem tesszük. Hétköznap a főzést szeretnénk megúszni, de ha már erre nincs lehetőség, hát a főzési procedúra legyen minél rövidebb, az étel pedig nagyon egyszerű. Saját tapasztalatom a főzéssel kapcsolatban igen tanulságos. Amikor a nagymamám egyre csak citált, hogy figyeljek oda, amikor ő főz és segédkezzek neki, hát nem voltam oda az ötlettől. Már tíz éves korom előtt is úgy gondoltam, egy modern nő nem főz.  Szerencsére anyámtól liberális nevelést kaptam, és még nagyobb szerencse, hogy a nagyim kicsit erélyesebb volt, mert így tudok főzni, és nem csak azért, hogy elkápráztassak. 

Főzni vagy nem főzni

A főzés nekem kikapcsolódás, lehetőség arra, hogy egy apró ajándékot készítsek a körülöttem lévőknek, a szerelmemnek vagy, ha épp egyikőjüknek sem, akkor magamnak. Ehhez képest persze egy csomó dolog szól a főzés mellett, és persze ellene. A legfőbb érv arra, hogy valaki nem főz az nem más, mint az, hogy kicsi a konyhája, irtó nagy a rendetlenség a főzést követően, illetve nagyon sok időt elvesz. Nos, nekem az egész lakásom pici, így a konyha is, sőt nincs is konyhám, az valójában egy rész, ahol lehet főzni. Persze, amikor kialakítottuk, odafigyeltünk arra, hogy minden kéznél legyen, ergonomikus legyen és szép. Mert az, hogy esztétikus legyen, jó legyen ott lenni na, az nagyon-nagyon fontos. Szerencsére az IKEA lehetőséget adott a praktikára, nem is túl drágán, és rengeteg félét láttam, bár rögtön tudtam, hogy melyiket szeretném, de választhattam volna rusztikust, minimált, egyszerűt vagy épp cifrát. A lényeg olcsó, szép és praktikus legyen. A főzés ellen szól még, az is, hogy időigényes. Nem az. Ma már fél óra alatt sikerül elkészítenem egy natúr pulykafilét, burgonyapürével és némi, könnyed desszerttel. Oké, nem túl bonyolult, de ez a produkció kezdetben, simán igénybe vett egy-másfél órát. Minél többet gyakorlom – és nem csak ezt az egy féle ételt – annál gyorsabban megy minden. A muffinnal is így vagyok. Amíg követned kell a szakácskönyvben leírtakat, addig nem haladhatsz gyorsan, és valójában addig nem is a tied az étel. Szóval az idővel lehet jól bánni, csak némi rutinra kell szert tenni.

Ajándék

A kutatás szerint szinte mindenki úgy véli, hogy az otthon elkészített kaja sokkal jobb, mint, amit rendel az ember. Ezt nem hiszem, hogy magyarázatra szorul. A megkérdezettek háromnegyede úgy érzi, hogy odaadással készített étel felér egy ajándékkal. Oké, de mi van a másik oldalon, ott ahol a munka folyik? Nos, amikor főzök egyedül lehetek a kis gondolataimmal, kikapcsolhatom az agyam, és ha valami igazán különlegeset produkálok, azt tényleg tekinthetem szinte ajándéknak. Nem akarok túlozni, hogy a főzés önmegvalósítás, de azért benne vagyok a kajákban.  Ráadásul a konyha, az evészet minden családot képes összehozni, és miért ne tehetnénk ezt meg minden nap? Ja, hogy főzni nem cool? Nem fér bele a XX-XXI. századi nőképbe? A nő legyen negyvenes derékbőségű, két diplomás, nyelveket ismerő, karrierista, nem baj, ha étkezési zavarral küzd? És akkor jobb lesz? Vagy az a jobb, ha szeretet árad még a főztjéből is, és semmi baja azzal, hogy napi egy-két órát a konyhában van, hiszen az nem egy hermetikusan lezárt tér, és még olcsóbban is kijön, mint a házhoz szállított vagy épp éttermekben megrendelt menükből.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások