Pssszt!

Viszket a szám és a nyelvem, annyira mondanám, de tudom, hogy a mondandóm nem lesz kellemes a másik fülének. Lelkének. Maradjak csendben? De akkor feszít belülről, és félek, hogy egyszer csak kiböffen. Borítsam cukormázzal? Akkor elvész a veleje, szarból nem lehet marcipánt csinálni. Vagy mégis?
Hiszek benne, hogy mindenkinek el lehet mondani mindent, csak a másik szájíze szerint, hogy befogadja a mondandódat. Viszont nem mindent érdemes, és nem mindenkinek, például a nyugdíjas patikus anyósodnak, hogy a macskáid telefosták és habosra hányták a tőle kapott fehér gyapjúszőnyeget. Ilyenkor jön jól egy ártatlan vagy kegyes hazugság: „Igen, nagyon szép a szőnyeg, vigyázunk rá. Igen, a cicák is jól vannak, rendes kis jószágok.” Ami zavar a másikban, és úgy érzed, hogy akadályoz a munka-, baráti vagy szerelmi kapcsolatotokban azt viszont érdemes szóvá tenni, mielőtt elmérgesedik a helyzet. Kinek? Mit? Hogyan? Pooontosan.

Belső kör

Egyszerű, mert tudod, hogy szeretnek. Bonyolult, mert nem akarod elveszíteni a szeretetüket. Ezek azok az emberek, akikkel a legkevésbé gondoljuk át a mondandónkat, alig finomítunk a mondatok élén. A kendőzetlen őszinteség lehet célravezető, ha egy homályban botorkáló ember elé tükröt akarunk tartani sokkterápia jelleggel, de össze is zúzhatjuk a bizalmát bennünk. Aki készpénznek veszi a szeretett ember(ek) jelenlétét, az sok mindent megenged magának, majd csodálkozik, ha a másik bezárul egy-egy jól irányzott „Nem kellene annyit enned, így is jó kövér vagy” , netalán „Anya, minek neveltél ilyennek” mondat kilövésekor. Bé verzió: nem szólunk semmiért, mert szeretjük. Tényleg szeretjük?

Külső karéj

Pengeélen táncolsz. Ha jól megy át, keblükre ölelnek, te vagy a tuti, ha nem, meglakolsz, bitang lator. Régi jó buksisimogatós amerikai módszer szerint először dicsérj, utána kritizálj. Nem rossz. Biztosítod az illetőt arról, hogy nem támadsz. Esetenként saját példával is lehet kritikát kezdeni, állati nyelvvel „megmutatod a hasadat”. Ha ebből ért az illető, hurrá, ha nem, lehet tovább próbálkozni. Vagy bejön, vagy egyszer elveszted a türelmedet, jégcsákánnyal nekimész és kibelezed. (Hmm ez is vállalható opció, legyen veled kedves a vizigótok csoffadt öreganyja!).

Hogy is mondjam csak…

Ha nem tudod, hogyan fogj bele, inkább kérdezz. Persze a legjobb szándékkal feltett kérdések is szülhetnek sértődést és félreértést, olyan ez, mint a fülbesúgós játék, az eredeti szó az, hogy muskátli, a sor végére meg kijön, hogy fostál, mi?

…sehogy

Mert nem a te dolgod. Mert neki pont nem érdemes. Mert megmondóembernek tűnnél. Mert nem is azért mondják, hogy véleményezd. Mert hallgatni arany (kivéve, mikor ólom).

Az olvasói cikkek tartalmának valódiságáért a cotcot.hu szerkesztősége nem vállal felelősséget. Ezen szolgáltatásunkat olvasóink saját felelősségükre vehetik igénybe. A szerkesztés jogát fenntartjuk!