Közösség

...And Dr Pepper For All!

2649

15 év várakozás után megjelent a Guns N' Roses Chinese Democracy című albuma. De most őszintén, várt erre valaki? Figyelem, ez nem lemezkritika!

Kies lakomban éppen Esbjörn Svensson Trio szólt, amikor hírét vettem, hogy most tényleg, de igazán megjelent a Chinese Democracy. Olyan dolgok jutottak eszembe, amik alapjában változtathatják meg a világról kialakított képemet. Most a Dr Pepper tényleg kioszt minden egyesült államokbeli honpolgárnak egy üdítőt, és tényleg megjelenik a Duke Nukem Forever?

A Chinese Democracy kicsiny világom biztos pontja volt eddig, úgy gondoltam előbb lesz Kínában tényleges demokrácia, minthogy bárki egy hangot halljon ebből a lemezből. Erre tessék, itt van, megvehető, hallgatható, szerethető.

Részemről azt kell gondoljam, egy icipicit elkésett a dolog, útközben beleöregedtem a jazzbe meg a súlyos elektronikába, és felnőtt egy olyan generáció, akik ugyanolyan gumirockot hallgatnak mint anno a GNR volt nekünk. Csak ők már Disturbednek meg Linkin' Parknak hívják kedvenceiket és 15 év múlva ugyanolyan hülyén fogják érezni magukat, ha felemlegetik nekik ezt a botlást.

Annak idején, 1988-ban a második CD-m vol az Appetite For Destruction, amit ajándékba kaptam, mert nekem biztosan tetszeni fog. Hát ennél jobban nem is találhattak volna bele, ez a lemez ragadott ki a vidéki pajtadiszkós, rikesztlis zenei pokolból, és indított meg a lejtőn egy másik pokol felé. Ezután bátran jöhetett a Black Sabbath és a Faith No More. Már eleve a külső elég nagy hatást gyakorolt rám, nem tudtam szabadulni a borítótól – mármint az eredeti borítótól és nem a Hooligans nevű magyar szánalomzenekar által milliószor másolt koponyástól -, pólóra álmodtam, falra ragasztottam, füzetbe rajzoltam. Így, 20 év után visszagondolva is teljesen vállalható a lemez, és örök hálával tartozom neki, amiért megszabadított a diszkózenétől és elvezetett egy teljesen más konzumidiotizmus felé. Igaz, akkor nekem erről még fogalmam sem volt, tetszett és kész, és olyan lázadó volt, hisz a 23 fős osztályban én voltam egyedül rocker.

Ahogy teltek az évek, és jöttek az újabb lemezek, be kellett látnom, hogy sajnos az Appetite volt a legjobban sikerült, és innen már csak lefelé van. A Lies már csupán kazettán került a gyűjteménybe, a Use Your Illusiont meg szánom-bánom, de átmásoltam, pénzt nem adtam érte. Persze ekkor már jóval messzebb tartottam a Faith No More-ral, a virágzó grunge szcénával és a Nine Inch Nails féle ipari őrülettel. A GNR-re 5 év után már csak nosztalgiával gondoltam vissza.

A szakadt farmert előbb Lennon szemüvegre, majd shoegazer korszakomban kinyúlt pulóverre cseréltem. Axl és bandája a legkevésbé nem érdekelt már, létezésükről sem tudtam. 2001-ben aztán valaki átküldött egy új Guns N' Roses számot, melynek címe Oh My God. A címválasztás tökéletes, körülbelül le is írta reakciómat, már akkor jó mélyre eltemettem a bandát. Egy nosztalgiatripet azért megért a dolog, így utánaolvastam, mi történt az elmúlt néhány évben, és olvasva a zenekar feloszlásáról, úgy gondoltam, nem is érdekelnek tovább.

Ezért is volt hihetetlen, hogy bárki kíváncsi még a Chinese Democracy-ra, az meg, hogy a sajátos magyar találékonyság ebből mit tud kihozni, arra emlékezhetnek azok, akik a Lurdy Ház parkolójában vettek jegyet a budapesti koncertre. Lemeznek állítólag szar, túlgondolt, túlvariált, éppen olyan, amilyennek egy 15 évig hegesztett albumnak lennie kell. Méltó párja az idén megjelent Metallica albumnak, amit kizárólag az vesz meg, akinek a név még mond valamit. Tudvalevőleg ezeket a vén botrányhősöket a merchandise tartja el, nyilván ezért is van mind James Hetfieldnek, mind Axl Rose-nak kitűnő jogi képviselete. Egy cikket még az is megérne, miért ragaszkodott Axl ahhoz, hogy lemezt adjon ki, hiszen nem csak a rajongói öregedtek meg, hanem ő maga is. Olykor szórakoztató, amikor ezek a kivénhedt, elhízott rockerek újra színpadra állnak, hogy egy kis pénzt gyűjtsenek a következő elvonóig, de sajnos már nagyon sok ilyet láttunk.Aki valódi rock'n'rollt szeretne hallani, az inkább szerezze be a Motörhead idei albumát, ami semmivel sem jobb és semmivel sem rosszabb, mint az összes többi Lemmytől és csapatától, csak igazi.

A Chinese Democracy két dologra bizonyíték, mindent meg lehet csinálni, ha akarja az ember, és az adott szó kötelez. A Dr Pepper üdítőgyár marketingigazgatója ugyanis tavasszal megígérte, ha még 2008-ban megjelenik az új GNR album, a cég minden USA állampolgárnak ingyen ajándékoz egy palackot termékükből. A menedzsment aztán törhette a fejét, hogy mit is csináljanak, amikor kiderült, hogy valóban megjelenik még idén a lemez. Becsületükre legyen mondva, tartják magukat az ígérethez, igaz az osztogatás sikerült összekötni minden idők talán egyik legnagyobb adatgyűjtő kampányával.

Eddig tartottak a „ha majd a Chinese Democracy megjelenik” viccek, és maradt a szomorú valóság. Vajon az igazi kínai demokrácia is ilyen túlgondolt lesz? Ennél a lemeznél már nem használnak az illúziók, szegényebbek lettünk ugyanis eggyel.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások