Lélek

Pasik, nyelvek, kultúrák

2631

Globalizált világunk előnye és hátránya is egyben, hogy nagyon sokszor, szinte nap mint nap találkozunk külföldiekkel, akik itt élnek, tanulnak vagy éppen csak nyaralnak. A nagy számok törvénye alapján előbb vagy utóbb találkozhatunk egy olyan külföldivel, aki nagyon közel kerül hozzánk. Az első találkozás vonzalmát randik sora követi, de még a szikra ellenére is sokkal több akadállyal kell megküzdenie egy ilyen kapcsolatnak, mint amikor a szomszéd lépcsőházban lakó lány és fiú randizgat.

Nyelv és kultúra

Meg magamon is meglepődtem, hogy szerény angoltudásom ellenére milyen jót el tudok beszélgetni órákon keresztül egy külföldi sráccal mindenféléről. Beszélgettünk filmekről, könyvekről, utazásról és sok más első randis átlag témáról. Ez még simán megy, de mi lenne a századik randin, áthidalhatóak-e a nyelvi korlátok? Vagy szépen lassan nyelvtudásunk is fejlődne, és idővel mélyebb témákban is könnyű szerrel ki tudnánk magunkat fejezni egy idegen nyelven? De szókincsünk akkor sem érné el anyanyelvünkét, legalábbis nagyon nehezen és nagyon sokára, sokáig nem tudnánk olyan árnyaltan kifejezni magunkat, olyan kedves szavakat suttogni a másik fülébe, mint magyarul.

Azt hiszem talán az a szerencsésebb, amikor egy mindkettőjük számára idegen nyelven kommunikál a pár, és nem egyikük anyanyelvén. Ha valamelyikük  anyanyelvén történik az információ csere, akkor az egyik jóval nagyobb előnnyel rendelkezik a másiknál, ami azt hiszem nem fair.Képzeljük el, hogy hihetetlen nyelvérzékkel áldott meg a sors, és a sok együtt töltött időnek hála tökéletesen ki tudjuk fejezni minden egyes gondolatunkat, de még akkor is számos akadályba ütközhet a kapcsolat, ott vannak a kulturális különbségek, vagy éppen a földrajzi távolságok.

Tapasztalatok és tények

Megkérdeztük Juditot, hisz ő szakértő a témában, mert odáig van a külföldi pasikért

Esetemben a dolog lényegét az adja, nem jövök be a magyar pasiknak, egyszerűen nem tartozom a magyar férfiak nőideáljai közé, szóval engem még nem nagyon vett le magyar férfi a lábamról. Külföldön kuriózumnak számítok, ami - valljuk be őszintén - csodás érzés. Mindezek ellenére azt kell mondjam, nem könnyű a külföldiekkel, más kultúra, nyelvi nehézségek, ilyesmik. Ha huzamosabb időt töltesz együtt egy külföldi férfival, egy idő után azt érzed, vannak bizonyos dolgok, amikben soha a büdös életben nem juttok majd dűlőre. (A görög pasim például nem értette, miért rossz az nekem, ha görög társaságban nem fordít nekem, és én órákon át egy kukkot nem értek - még mindig tartjuk a kapcsolatot, és azóta sem bírtam neki ezt elmagyarázni). Bizonyos dolgokat tehát vagy elfogadsz olyannak, amilyenek, vagy kattoghatsz rajtuk éveken át, hiába. Vagyis nagyon keményen be kell nyelned bizonyos szokásokat, gondolkodásmódot, és szikrája sem lehet benned annak, hogy "majd megváltozik". Persze a dolog nehézségét az adja, hogy ez vica versa él.

A legborzalmasabb része azonban a kommunikáció. Ha nem tudsz anyanyelvi szinten az adott nyelven, számolni kell néhány bökkenővel. Gondolj csak bele, mennyire gazdag, árnyalt és színes a magyar, és ehhez képest mennyire Micimackó az angol, és mennyire barbár a német. De a nyelvi árnyalatokon túl igazából a hiányos szókincs a legszemetebb, hogy számtalan vita alkalmával én inkább nem mondtam ki egy csomó mindent, csak azért, mert nem tudtam szavakba önteni. Sokszor megesett, a fejem vörös volt a dühtől, a fogam csikorgott, az orrom megfeszült, és annyira, de annyira megmondtam volna a frankót, de mint valami idióta, csak makogni bírtam, meg dadogni, mert egyszerűen nem jöttek a megfelelő szavak.

Nagyon fájó része a dolognak, hogy a szülőkkel bizony nem nagyon megy a kommunikáció. Szüleink generációja egy nyelven, ha meg tud szólalni, az én esetemben bár két nyelvről van szó, ez is a német meg az orosz - no English. Vagyis maradt a fordítás és a bodytalk, ja meg az idióta megtanult egymondatos nyelvismeret. (Kuszunum szepen finom volt az ebed - meg ilyenek.) A nehézségek, meg a magyar férfi ízlésének köszönhetően rám még mindig a külföldi férfiak vannak nagy hatással, és nem tartom elképzelhetetlennek, hogy egyszer - majd úgy ezer év múlva -, külföldi férjem lesz. A gyerekek persze sok nyelven nőnek majd fel, én a részemről teljes gőzzel erőltetem majd a magyart, ez alap.

Pozitívumok, előnyök: kitárul előtted a világ, millió ízbe, színbe, hangba kóstolhatsz bele, sőt, egy idő után megtanulsz egy kicsit külföldiül gondolkodni, érezni. Csodás érzés, de ez igazán csak akkor megy, ha ráérzel a nyelvre (én 3 éve tanulok görögül, és csak most jutottam el oda, hogy könnybe tud lábadni a szemem egy görög daltól, mert már értem, érzem). A külföldi élmény szükségszerű velejárója az összehasonlítás: a hazait külföldi szemmel nézed, olykor lenézed. A külföldhöz képest eltörpülnek, olykor azonban óriásokká válnak bizonyos dolgok. Ez jó is, rossz is, alapvetően természetes.

Kapcsolódó cikkek:
Hozzászólások